Molnár János
Molnár János
A nagybuzgóságú Molnár János 1777-ben bocsátotta közre kétkötetes könyvét, A’ fizikának elejit (Newton tanítványainak nyomdoka szerént), a mi addig nem volt magyar nyelven. Ezt kevéssel előzte meg a Rollin-féle Gyermekek’ Fisikája, felerészt versekben, Szőnyi Benjamin fordításában (Pozsony, 1774). Ugyancsak Molnár János már előbb, 1760-ban kijött Régi és jeles épületekről szóló művében szintén hintett el természettudományi ismereteket; 1783-ban pedig a tőle szerkesztett Magyar Könyv-Ház IV. szakaszában a természet három országának rövid ismertetését adja elő, s e folyóiratának különösen első négy kötetében többször közöl természettudományi ismertetéseket. Mindezeket megelőzte Molnár Jánosnak névtelenül megjelent kis munkája, a Pásztor Ember, vagy a Pásztorok tanításáról két könyv (Pozsony, 1775), melyben az égről és a földről ad magyarázatokat, s főképen sok állatot ismertet meg.
Alig telik el hét esztendő Molnár Fizikájának megjelenése után, megindúl a rohamos fejlődés időszaka; midőn, mint szűk esztendők után a bő aratások, gyorsan követték egymást a magyar természettudományi irodalom termékei; oly gyorsan, hogy a következő harmincnyolc év alatt, 1784-től 1821-ig átlag minden második év hoz új könyveket, de úgy, hogy némelyik esztendőben egyszerre kettő, sőt három is jelenik meg. A közbül üresen maradt évek egynehánya pedig oly mozgalmas eseményekkel esik össze, melyek idején a világ szeme, és így a magyarság figyelme is másfelé fordúlt nagyobb érdeklődéssel s a tudományt inkább pihentette.
Elsőnek jelenik meg e nevezetes időszakban a mathematikai irodalom nagy előmenetelét jelentő első kisérlete: Dugonics András Tudákossága, melynek első könyvében a betű-vetés (algebra), másodikában pedig a földmérés (geometria) foglaltatik. (Pest, 1784 és újra 1798.)
