Táborkar, hadsereg, döntő sikerek
Táborkar, hadsereg, döntő sikerek
Ime, itt van a táborkar, mely a harmincas évek elején még hiányzott; valamint a hovatovább szaporodó hadsereg: az érdeklődő és tudásravágyó közönség is, melyet megjavúlt iskoláink, egyetemeink, akadémiáink s immár közmívelődési társulataink neveltek és nevelnek folytonosan.
A természettudományi társulat új iránya ennek az időszaknak küszöbén lépett életbe. Hogy a közönség figyelmét fölébreszsze, legelőbb is, 1869-ben, havi folyóiratot indított meg Természettudományi Közlöny cím alatt a közérdekű ismeretek terjesztésére. »E vállalata egyszersmind tapogatódzás is akart lenni arra nézve, vajjon a társulat újabb működési iránya fog-e a nemzet tetszésével találkozni? Akkoriban ugyanis nagyon el volt terjedve íróink és tudósaink körében az a nézet, hogy a magyar közönség a természettudományi ismeretek iránt még nem érdeklődik, még nincs meg hozzá a kellő érettsége. A társulat próbát akart tenni, hogy csakugyan igaz-e ez a rettentő nézet.« Az új működési programm kifejtésekor, 1868-ban, alig volt az országban 600 tagja. A Természettudományi Közlöny megindulása évében, 1869-ben, a tagok száma felszökkent 1600-ra, a következő évben 2200-ra, nyolc év múlva megközelítette az 5000-et, jelenleg pedig már a 8000-et is meghaladta. Olyan eredmény ez, a melyhez hasonlót Európa egész kontinense nem tud felmutatni. Méltó a nemzet figyelmére és elismerésére. Ma már illuzióvá lett az a nézet, hogy a magyar közönség a természettudományi ismeretek iránt nem érdeklődik. De igenis érdeklődik; s ha a kellő alakban kapja, szivesen és örömmel veszi.
Igen, a tartalom jósága mellett az alak volt az elhatározó, mely kellően megválasztva s különösen mutatványokkal vagy kísérletekkel fűszerezve, nemcsak megírva, hanem élőszóval előadva is vonzott és hatott. A társulat előadásai oly nagy közönséget gyűjtöttek az akkori ülésekre, hogy az Akadémia kisterméből a folyosóra szorúltak ki a hallgatók s így az előadásokat át kellett tenni a vegytani intézet nagytermébe, a mely mindig zsúfolásig megtelt közönséggel. Ezeknek az esti üléseknek eredménye az a szép sorozat, mely Népszerű természettudományi előadások Gyüjteménye cím alatt jelent meg 1878-tól 1887-ig. Jelenleg az időközben életbeléptetett ciklusos előadások önálló kötetekben, az egyesek pedig a Term. tud. Közlöny Pótfüzeteiben látnak napvilágot.
Következett egy új kísérlet, mely szintén fényesen bevált. A mily nagy volt ugyanis a magyarság elmaradása ebben az irányban, ép oly serény volt e társulat vezetőinek buzgósága és leleményessége a hiányzó ismereteknek mentől gyorsabb és mentől tökéletesebb pótlására. 1872-ben megalapította Természettudományi Könyvkiadó-vállalatát, a melyben eleinte a modern világirodalom legjelesebb, a mívelt közönségnek szánt természettudományi műveit adta ki, de csakhamar eredeti magyar könyveket is felvett a sorozatba, a melyből eddig már 64 kötet kerűlt forgalomba.
Mindez azonban a Természettudományi Társulat működésének csak egyik ágazata; a másik, mely az önálló buvárkodás előmozdítására van irányozva, nemzeti szempontból sem kevésbbé fontos, a köztudományosság szempontjából pedig még fontosabb. Ennek a tevékenységnek eredményei azok a nyilt és zárt pályázatok s közvetetlen megbízások útján létre jött monografiák, melyek az ország természettudományi viszonyainak leirásával foglalkoznak, de általánosabb országos érdekű tudományos és gazdasági kérdésekre is kiterjednek. Számuk a harminc kötetet meghaladja.
