A nyomdai ipar átalakítása
A nyomdai ipar átalakítása
Új szellem ébredezett: frissebb, gyorsabb, lendületesebb. A magyar könyvkiadóság elhagyja a régi ösvényt, sodorja magával a magyarországi rohanó áradat. A főváros legnépszerűbb kiadója, Wigand maga is lelkesen segít ama tűz élesztésében, mely nemsokára az egész országot el fogja borítani és midőn menekűlni kénytelen, elfoglalja helyét: Heckenast Gusztáv, a ki már egészen modern ember. Nem olyan tüzes vérmérsékletű, mint sógora Wigand, nincs meg benne az a forradalmi szellem, melynek kedve telik a fennálló rend elleni harcban, az a merészség, mely szinte keresi az akadályokat, szinte hajszolja a veszedelmest, a tilost, de méltó örököse munkakedv, üzleti élelmesség tekintetében. Óvatos meggondoltsággal indúl el új pályáján. A könyvfogyasztó közönség nagyobb része még mindig német. Ennek szükségleteit elégíti ki tehát első sorban. A politikai irodalom termékeinek kiadását nem igen kultiválja és a harmincas, sőt negyvenes években is csak elvétve bukkannak fel kiadványai között. Higgadtabb vérmérsékletét csak erősebb hatások hozzák forrongásba. A nemzeti törekvések, a nemzet jogaiért vívott küzdelmek csak akkor hódítják meg mint kiadót is egészen, mikor már nagy hullámokat vetnek, mikor a szenvedélyek lappangó tüze magasan lobog. A negyvenes évek elejétől fogva a forradalomig mind több és több gondot fordít magyar kiadványaira és mind biztosabb alapokra fekteti üzletét. 1840-ben társává fogadja Landerer Lajost, a főváros egyik legvirágzóbb nyomdájának tulajdonosát és ezzel mintegy új szárnyakat ád kiadói működésének. Üzleti tehetsége most nyilatkozik csak meg igazán. Mig egyrészt kiadó üzletének fejlesztésén dolgozik szakadatlanúl, másrészt a nyomdában is megkezdi az átalakítás munkáját. A régi, ósdi, csakis a vásári közönségére számító kiadványokat lassanként kiszorítja, a régi, rozoga, lassú sajtókat pedig vidéki nyomdáknak adja el és helyükbe újakat, a legmodernebb technikai vívmányokat feltüntető, gyors, erős építésű, drága gépeket hozat. Felcseréli a betűket, fel mindent, a mi ósdi, a mi kopott; nyomtató műhelyét és kiadó intézetét egyaránt új szellem lengi át. Mindkettő egészen modernné és magyarrá válik lassanként. A magyar szerzők mind nagyobb bizalommal fordúlnak Heckenasthoz és nyomdája úgyszólván helyet vív ki magának a magyar történelemben. Heckenast és Landerer betűivel és gépein nyomják ki ugyanis Petőfi Talpra magyarját és az emlékezetes 12 pontot. A hatvani-utcai szürke házból röpítik szerte-szét a magyar Tyrtaeus hatalmas szózatát, a hatvani-utcai szürke házból a nemzeti követelések sarkalatos pontjait. De Heckenast nyomdája más címen is megérdemli, hogy hely jusson neki a magyar nemzeti küzdelmek történelmében. Maga vívja ki magának ezt a helyet, mikor egymásután kerűlnek ki belőle a legkülönfélébb napi és heti lapok, a tudományos és szépirodalomnak sokféle közlönyei. A szabadságharc előtt és alatt ez a sajtó buzdít, lelkesít, kitartásra serkent, ha kell, csillapít, ha kell, izgat. Tolmácsolója a nemzet érzéseinek, vezetői eszméinek. Benne harsog fel a magyar seregek győzelmi kiáltása és benne visszhangzanak a letiport magyar szabadság utolsó sóhajtásai. Az elnyomatás korszakában is megteszi a maga szolgálatait e sajtó. Erős kapocsként tartja össze azokat, a kik nem szűntenek meg bízni és remélni. Maga köré csoportosítja a tollnak harcosait, alkalmat ad nekik, hogy eszméiket kifejezhessék, alkalmat az erőshitüeknek, hogy támogassák a gyöngéket. Lassan-lassan újra pezsgésbe hozza az ellankadt irodalmi életet és a hogy felvirrad az új korszak, a hogy a sötétség múlik, benne hangzik fel újra a nemzet örömujjongása.
Heckenast Gusztáv.
