Heckenast a forradalom után
Heckenast a forradalom után
Ám, a mig Heckenast ujságvállalatai úgy a forradalom alatt, mint a szabadságharc után való időkben is virágzottak, addig könyvkiadó működése az 1848/49-iki években majdnem egészen szünetelt és az abszolutizmus éveiben is csak kevés magyar könyv kerűl ki intézetéből. Akadtak is többen, a kik Heckenastot elítélték tartózkodó magatartásáért, a kik rossz néven vették, hogy mint kiadó, nagyon is óvatos, hogy üzlete érdekeit egy pillanatra sem téveszti el szeme elől. A mennyire, mint hazafi teheti, az új alakulásokat üzleti szempontból is kizsákmányolja. Mig a szabadságharc előtt a magyar tankönyvirodalomnak ád új lendületet, addig a Bach-korszakban a német iskolákat látja el kiadványaival, hogy a politikai viszonyoknak a hatvanas években bekövetkezett változásával, nagyobb és imponálóbb arányokban folytassa újra a forradalom után félbehagyott magyar tankönyvkiadói működését. Ez időben, már az ötvenes évek vége felé, ébredezni kezdő könyvkiadó vállalatának más ágai is gyorsan virágzásnak indulnak, – úgy hogy aránylag csekély idő alatt halmoz össze ezernél több kiadványt (köztük 919 magyar), azt az egész óriási készletet, melyet 1873-ban a Franklin-társulatnak ad át, hogy 1878-ban bekövetkezett haláláig Pozsonyban folytassa kiadói működését.
Landerer Lajos.
Heckenast Gusztáv fellépése fordulópontot jelez a magyar könyvkiadóság történetében. Az első, a ki úgyszólván a közönség ütőerén tartja kezét, a ki megérzi annak szükségleteit és vágyait és gyorsan tudja azokat kielégíteni. És kereskedő a szó magasabb értelmében. Nem törődik azzal, hogy mint tesz a többi pályatárs, egészen a maga útján jár. Az első nálunk, ki könyvészeti szaklapot (Bibliographiai Értesítő 1840–1842) indít, az első, kinek kiadói gondolatai vannak és a ki nem csak kipróbált terv, hanem hirtelen ötlet szerint is mer nagyobb vállalkozásokba bocsátkozni. Nagy tapintatot mutat abban, hogy mint kell minden cikk számára közönséget keresni, úgy, hogy még régi, divatját múlt könyveket is el tud helyezni. A politikai és irodalmi viszonyokat egyaránt hasznára tudja fordítani, de e mellett kiadványainak különféleségével, szapora újság-vállalataival fejlesztőn hat mindkettőre.
