Az erdélyi könyvkereskedés. A két Hochmeister
Az erdélyi könyvkereskedés. A két Hochmeister
A magyarországi kiadók között Heckenast Gusztáv lép örökébe.
Ő már egy új korszak embere. A század első negyedében, a fővárosban működött jelentős kiadók sorát Wigand zárja le. A mi pedig Erdélyt illeti, ott az egyetlen Hochmeister érdemli meg igazán a kiadó nevét. Kitünő iskolában nőtt fel. Édesatyja: idősb Hochmesiter Márton, Sárdi Sámuelnek, a Bod Péter átdolgozta Páriz-Pápai-féle latin-magyar és magyar-latin szótár kiadójának üzlettársa. Sárdi halála után maga vezeti tovább Nagyszebenben a nyomdát és csakhamar rendkivül felvirágoztatja. A nyomda mellé később könyvkereskedést nyit, az elsőt Erdélyben, melyet rendszeres vezetésénél fogva e név igazán megillet. Mint kiadó rendkivül óvatos, de puritán jelleme, feltétlen tisztessége megóvja attól, hogy csakis az üzleti szempontot tekintse mértékadónak. Bethlen Farkas latin nyelven írt Erdélyi históriáját csak áldozatok árán tudja kiadni, de elemi iskolai tankönyvei, melyekre privilégiuma van, biztos és tekintélyes jövedelmet hajtanak intézetének. Megalapítja az első erdélyországi német lapot, a Siebenbürger Zeitungot, és korán bekövetkezett haláláig (1740–1789) mintaképe a szorgalmas, pontos üzletembernek – és mindent elkövet, hogy fiában méltó utódot neveljen magának. A váci nemes ifjak nevelésére szervezett iskolában kezdi meg tanúlmányait és Kolozsvártt végzi be. Nagyobb utazásokat tesz külföldön és mint a kor színvonalán álló férfiú veszi át atyja üzletét (1789). A régi, kényelmes úton indúl meg. Mint atyja, ő is a német kultúrát szolgálja, de csakhamar megérzi annak az áramlatnak hullámveréseit, melyet a német elemmel szemben érvényesűlni törekvő erdélyi magyarság indít meg. A Királyhágón túl bő özönnel ontotta a sajtó e szellemi harcz termékeit: röpiratokat és könyveket. Rendre keletkeznek a tudományos folyóiratok és ifjabb Hochmeister – kinek atyja az első német lapot alapította meg Erdélyben – megindítja ugyanott az első magyar ujságot, az Erdélyi magyar Hír-Vivőt (1790). Kiadványainak túlnyomó része ezután is német, de a hosszú sort érdekes tudományos, ismeretterjesztő és szépirodalmi magyar munkák is tarkázzák. Mint édesatyja, ő is nagy súlyt helyez a tankönyvekre, a jövedelmező naptárakra és a szapora kelendőségű népies iratokra. Nem a nagy és magas irodalmi ambiciók embere ő, de becsületes tetőtül-talpig jellemes üzletember, ki vállalatai létesítése közben egy pillanatra sem feledkezik meg hazafias kötelességeiről. Bámulatos kitartással vezeti szebeni és kolozsvári üzleteit és midőn szülővárosába vonúl vissza, utóbbiakat, teljes felszerelésükkel együtt a kolozsvári lyceumnak ajándékozza. Hazája iránti háláját akarta ezzel leróni, a miért a váci Theresiánumban töltheté tanuló éveinek egy részét. Ajándékozó levele nemes, szeretettel teli szívnek megható megnyilatkozása. A felsőbbség és polgártársai egyaránt méltányolták érdemeit. Megkapta a magyar nemességet és midőn 1837-ben fáradalmaktól és betegségtől megtörve, örökre behúnyta szemét, igazi, őszinte részvét kísérte utolsó útjára. A »régi módi« könyvnyomtató egyik utolsó és legtiszteletreméltóbb tipusa volt. Kissé nehézkes, kissé nyárspolgárias, de mindenekfelett becsületes. Utolsó éveiben szinte elszigetelten állott immáron.
