Hartleben kiadói működése
Hartleben kiadói működése
Hartleben Konrád Adolf 1803-ban nyer engedélyt könyvkereskedés-nyitására és 1831-ig 41 magyar könyvet adott ki. Még 30 év tartamára is rengeteg mennyiség ez, ha az akkori viszonyokat veszszük tekintetbe. A mit ma nagy-közönségnek nevezünk, mint könyvfogyasztó elem még egészen jelentéktelen. Legnagyobb kelendősége a Komáromi Kalendáriomnak van. A kiknek magasabb irodalmi igényeik vannak, a német kultúra forrásaiból merítenek. A mágnások míveltsége idegen, a köznemesség a literatúrát szellemi játéknak tekinti, a polgárság irodalmi ízlése fejletlen. Nem lephet tehát meg bennünket ilyen körülmények között, hogy a kiadó, ha már vállalkozik is magyar munkák terjesztésére, bizonyos tekintetben símulni fog közönsége ízléséhez. Hartleben 1831-ig megjelent kiadványai sem a magasabb irodalom érdekeit szolgálják. Rendeltetésük az, hogy a napi szükségleteket elégítsék ki. A mindennapi életben felmerülő kérdéseket tárgyalják, – kiadójuk a legfontosabb tudnivalókra van a legnagyobb tekintettel. Egyik orvosi tanácsokkal szolgál, a másik a borosgazdáknak ad útbaigazítást, míg a harmadik a fiatal háziasszonyt avatja be az öltözködés titkaiba. De e könyvek sorában itt-ott már felmerűl egy-egy szépirodalmi könyv is és előre jelzi, hogy mihelyest a reformeszmék a közönség szélesebb köreit is meghódítják, mihelyest a megkezdett kulturális haladás a nemzet egyetemességét is magával ragadja, kiadójuk működése is nagyobb arányokat ölt és magasabb színvonalra emelkedik. És valóban, az 1832–1849-iki korszakban meglepő lendület mutatkozik Hartleben kiadói tevékenységében. A nagyobb szabású német munkák egész hosszú sora mellett, méltán tűnnek fel magyar kiadványai is. Szerzőik a magyar irodalom későbbi büszkeségei. Oly munkákat ad ki az idegenből hozzánk szakadt német, melyekre ma mint nagy diadaloknak, elévűlhetlen dicsőségnek első hírnökeire tekintünk vissza. Nála jelennek meg Petőfi fordításai – Koros hölgy, Robin Hood – és ő adja ki Hóhér kötele czímű regényét. Az ő révén ismerkedik meg a magyar közönség Jókaival, midőn kiadja Hétköznapokját és Gyulai Pállal ő vezeti be az irodalomba a történeti regénynek, a pszichologiai megfigyelésnek és éleslátásnak legnagyobb magyar mesterét: Kemény Zsigmondot. A német munkák kiadásában sokkal bátrabb, de minőség tekintetében magyar kiadványai sem maradnak mögöttük. Szerencsés érzékkel, melyet br. Eötvös József és Nagy ignác tanácsaikkal támogattak és fejlesztettek, a fiatal nemzedék legtehetségesebb képviselőit hódítja magához. Mint üzletember élelmes, a kiadott és ezután megjelenő könyveket buzgón hirdeti, ha szükségesnek mutatkozik, az árleszállításoktól sem riad vissza, de az írókkal szemben is méltányos. Nagyon magas írói honoráriumról szó sem lehet abban az időben, de ha tekintetbe veszszük, hogy Jókainak, mint írói pályájának legelején álló kezdő írónak, 360 forintot fizetett első regényeért, bátran elmondhatjuk róla, hogy ő már mint »munkát« is megbecsüli a magyar író működését. Német kiadványainak mind jobban való elszaporodása következtében működésének színterét lassan Bécsbe helyezi ugyan át, sőt utóda, Hartleben Adolf, egészen meg is szűnteti a pesti üzletet, de a magyar irodalom azért csak hálával és elismeréssel emlékezhetik meg róla mindenha. Mint idegenből hozzánk kerűlt bevándorlott, nemcsak a magyar haza nyújtotta javakat élvezte, de az iránta való kötelességekből is kivette részét. Szerető szívét nem hagyták hidegen annak a nemzetnek kiválóságai, mely kebelébe fogadta. Öröme telt abban az ifjúi hévben és lelkesedésben, mely az akkori Magyarországot elfogta és vidám szelleme jól érezte magát a fejlődő főváros pezsgő légkörében. Merész vállalkozási kedvével, a pályájukat kezdő tehetségek iránti rokonszenvével, a közönség igényei iránti fogékonyságával termékenyítőn hatott a magyar szellemi élet fejlődésére.
