Ágendák és erkölcstani munkák
Ágendák és erkölcstani munkák
Az ágenda- és kátéfélék szerzői között találjuk DÉVAI BIRÓ MÁTYÁSon kezdve majdnem valamenyi nevezetesebb reformátort: Székely Istvánt, Batizi Andrást, Heltait, Meliust, Félegyházit, Beythét; a helvét hitvallás hivatalos kátéja, a heidelbergi, csak 1577-ben jelenik meg először magyarul. A század második felében a katholikus egyház is követi e téren is a reformációt s ekkor, 1572-ben lefordítja TELEGDI MIKLÓS pécsi püspök Canisius katekizmusát. Ugyancsak Canisius után készít VÁSÁRHELYI GERGELY jezsuita a század végén egy kisebb és nagyobb kátét, 1583-ban pedig, valószinűleg szintén jezsuiták, kiadják Nagy-Szombatban a katholikus nagy Agendariust.
A moralizáló munkák sem csekély számmal találhatók, ha a versbe foglaltakat itt nem veszszük is számba. E téren a katholikusok nem kevésbbé buzgólkodnak, mint a reformátusok. Különösen sokat elmélkednek a halálról, a halálra való készületről, a feltámadásról és örök életről; szintúgy szeretik fejtegetni az örök kisértésének, a bűnös ember lelki tusakodásának tárgyát, gyakran párbeszédben is; egyszersmind foglalkoznak az ország állapotjának, a nemzet szerencsétlen sorsának vallásos szempontból való magyarázatával.
A két felekezet vezérei egyaránt hivatásuknak tartják: ez irányban is megpróbálni erejöket, és így természetes, hogy az erkölcstani munkák írói közül nem hiányozhatik Heltai, Mélius, Károli Gáspár és Péter, Bornemisza, a katholikusok részéről Draskovics pécsi püspök és a rendkivül termékeny Pécsi Lukács neve, míg a korszak végén Magyari István és Pázmány Péter hatalmas alakjai állanak egymással szemben, sőt éppen Pázmánynak köszönhetjük, a moralizáló művek legjelesebb, maradandó értékű termékét, Kempis Tamásnak a Krisztus követéséről négy könyveit magyarul. (Bécs, 1604.)
