Protestáns prédikátorok
Protestáns prédikátorok
A kor vallásos irodalmának zömét talán szám szerint is, de terjedelemre nézve minden bizonynyal a prédikáció-gyűjtemények teszik. A reformáció az istenitisztelet főrészévé emeli a szentbeszédet. A protestáns lelkészek, a kik legörömestebb s mintegy büszkélkedve mondogatják magokat »prédikátor«-oknak, legfőbb tisztökül tartják, köztük és a katholikus papok között legszembetünőbb különbségül állítják oda, hogy ők tanítják, magyarázzák, hirdetik, prédikálják a szentírást, a mint azt Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében követeli tőlük (cap. 1.). Hihetetlen számmal teremnek a prédikációk e korban és ijesztő terjedelmű gyűjtemények állanak elő belőlök: csak az egy Bornemiszának prédikációi több ezer lapot foglalnak el. A jelesebb protestáns lelkipásztorok nemcsak saját nyájuknak akarnak szolgálni, hanem a szószékről hangoztatott beszédeket elterjesztik, sajtó útján is. Fejedelmek, főurak nemes asszonyok járúlnak hozzá e testes kötetek költséges kiadásához: Meliusnak Mágócsy és Enyingi Török, Károli Péternek a Báthoriak és Telegdiek, Dávid Ferencnek János Zsigmond erdélyi fejedelem, Kulcsár Györgynek az alsó-lindvai Bánfiak és a Zrinyiek, Bornemiszának a Balassiak, a Bebekek, a Sulyokok, Beythének a Nádasdiak, a Batthyányak voltak pártfogói, míg a katholikus Telegdi Miklós prédikációi részben Miksa király anyagi támogatásával jelentek meg.
Melius Péter: »Magyar Prédikációi«-nak címlapja. (Debrecen, 1563.)
Nemcsak pártfogóik, olvasóik is leginkább az előkelő körökből kerűlnek ki; a szerzők ajánlólevelei bizonyítják, hogy a kornak magasabb míveltségű asszonyai forgatják legszorgalmasabban és legáhitatosabban a prédikáció-gyűjteményeket a vártermek félhomályában, addig, mig a férj a vártól messze a török ellen harcol vagy talán a vár alatt zsákmányra les. Nem mondhatjuk pedig, hogy a prédikációk különösebben a nőkhöz szólottak volna. A prédikáció ez időben első sorban a szentírás magyarázata, és éppen ezért fektetnek reá annyi súlyt a lelkipásztorok. A reformáció kezébe adta a híveknek a bibliát, fülökbe hangoztatta a szentírást, törekednie kellett tehát arra is, hogy a mit hívei hallanak és olvasnak, megértsék, értsék pedig az új hit szellemében.
Ezért van, hogy pl. MELIUS egy kötet prédikációban végig magyarázza Szent Pálnak a Rómabeliekhez írt levelét; egy másik kötetben a Colossabelieknek írt levelét; úgy szintén egész kötetet tesz Az Szent Jánosnak lött ielenesnek igaz es iras szerint valo magyarazasa 1568.
Bornemisza Péter pedig, az összes evangéliumokat végig magyarázza, a melyeket esztendőn át vasárnaponként szoktak olvasni; termékenységével, a beszédből kifogyhatatlanságával mindenesetre magának biztosította az első helyet a prédikátorok között, mert csak 1573 és 1579 között megjelent tőle: Első, Masic, Harmadic, Negyedic, Oetoedic es utolsó resze Az Evangeliumokból es az epistolakbol valo tanvsagoknac, Mellyeket mindenic wrnapian szoktanak predikalni. Mindezeket megrövidítve és megválogatva 1584-ben összefoglalta egy, kézbe is alig fogható vastag kötetben.
Termékenységre nézve majdnem vetekedik vele fiatalabb kortársa és dunántúli szuperintendens-társa, Beythe István, a ki 1574-ben négy kötetben adta ki az Evangeliumok magyarazatyt.
