A protestantizmus elterjedése
A protestantizmus elterjedése
A visszahatás célja és feladata mindenek előtt abban nyilatkozott, hogy a protestantizmussal fölvegye és megvívja a harcot a szószéken, az iskolában, a sajtóban; hogy leküzdje és visszaszorítsa minden vonalon, ha lehet, a szellem erejével, ha kell, a hatalom fegyverével. Mert az igazi »struggle for life«, az igazi lenni vagy nem lenni kérdése nyilalt élesen szivébe, ha a katholicizmus a XVII. század kezdetén a maga helyzetére gondolt, mely kétségbeesésre vagy elszánásra egyaránt indíthatott. Hisz az új egyház pár évtizeddel ezelőtt úgy elhatalmasodott, a mint Telegdi Miklós vallja, hogy a protestánsok már az érsekség székhelyén, Nagy-Szombatban is birtokukba vették a templomot, az ország minden városait, helységeit, faluit és pusztáit annyira ellepték, hogy félni lehetett, mikép a katholikus hitnek neve is kivész; úgy elhatalmasodott, a mint Ipolyi Arnold írja, hogy Veresmarti Mihály, mint gyermek, Tolnában és Baranyában, sőt az egész vidéken katholikus embert elevenen nem láthatott. S a régi egyház a XVII. század, a visszahatás kezdetén már ott állott, a mint Szentiványi Márton beszéli, Szántó István öregebb társa kézirati följegyzésére hivatkozva, hogy rendjük közönséges iskoláinak felállítása előtt egész Magyarországon a katholikus hitet már csak három mágnás követte, a nemesség közül pedig alig volt csak egy is, ki annak kebelében megmaradott volna; sőt két évtizeddel utóbb, a visszahatás folyamán, 1622-ben is ott állott, a mint Pázmány Péter számba veszi, hogy a Duna, Tisza, Dráva és Száva egész közén, a török hódoltságban, alig találkozott húsz katholikus pap, mellettök néhány jezsuita, kik álöltözetben, álutakon, ismeretlenül bujdostak a titkos térítés feláldozó rajongásával; az erdélyi fejedelemség hét magyarországi vármegyéjében, a Tisza mentén alig két-három mágnás tudta megmenteni házi káplánját; mert a török-lakta és Bethlen-birta területen még a püspökök sem tartózkodhattak székhelyökön. A Ferdinánd ország-részében Pázmány térítő sikerei nyomán kedvezőbben alakúltak ugyan a viszonyok: de még az esztergomi érseki megyében is, hol a XVI. század közepén 900 plébános, 30 prépost és 30 apát működött, alig lehetett 100 plébánost találni, pedig a régi egyház ereje Forgách Ferenc föllépésétől fogva ezen a területen tömörűlt, a katholikus visszahatás magvetése két évtized óta ezen a területen egyre folyt, főként az oktatás emelése által. Mert meglepő, hogy a katholikus iskolák, a mint Szentiványi Márton bizonyítja, a püspökök gondatlansága, valamint a tanítók hiánya és török dúlása miatt előbb országszerte annyira meggyérűltek, hogy a szülők a királyi felség engedelméből, mikép gyermekeik tanulás nélkül el ne parlagoskodjanak, kénytelenek voltak azokat protestáns iskolákba küldeni, minek csak 1629-ben szakadt vége, mikor Pázmány a plébánosoknak megparancsolta, hogy beszédeiket a szószékről egyre figyelmeztessék és intsék hallgatóikat, hogy közülök senki gyermekét tanulás vagy kereskedés, mesterség vagy nyelvismeret végett protestáns helyre ne küldje.
Gróf Forgách Ferenc esztergomi érsek.
