A Kalauz
A Kalauz
Az apró csatározások Pázmány figyelmét és erejét nem merítették ki. E közben egy nagy munkán dolgozott, mely irodalmi pályáján legjelentékenyebb alkotása. Ez az Isteni igazságra vezető Kalauz. (1613.) Megírásában azt a föladatot tűzte ki magának, hogy kimerítően, rendszeresen és összefüggésben tárgyalja a kath. vallás főbb ágazatait és az ezek ellen protestáns részről emelt kifogásokat.
A kétszáz nyomtatott ívre terjedő Kalauz tizennégy könyvre, mindegyik könyv több részre, mindegyik rész szakaszokra oszlik. De a komplikált fölosztás és a tárgyalt kérdések nagy számának ellenére, szerves egészet képez. Kiindulási pontját Isten léte és végtelen tökéletessége képezi, a mit az ember a természetes és világosságánál is fölismerhet. Isten végtelen tökéletességéből azt a következtetést vonja le, hogy az ember neki hódolni és szolgálni köteles; erre az igaz vallás nyújtja a kellő módot. Az igaz vallást keresve arra az eredményre jut, hogy az nem lehet más mint a keresztyénség, és pedig az, a mit a kath. egyház tanít. Ennek bebizonyításával foglalkozik a munka túlnyomó részében; különösen a kath. egyháznak a szentírásról, a pápáról, az oltári szentségről és az igazulásról szóló tanítását tárgyalja legbőségesebben.
Példányképül Bellarmin bibornoknak 1581-ben megjelent egyik munkája lehetett előtte; több helyen átkölcsönözte abból az anyagot, a gondolatokat és érveket. Azonban alaptalanul vádoltatott azzal, hogy több fejezetet belőle kiírt. Általán a két könyv lényegesen különbözik egymástól. Belarmin hittudósok, Pázmány a nagyközönség számára írt. Amaz azokra a hitágazatokra szorítkozik, melyek a vallásfelekezetek között vita tárgyát képezték; az utóbbi kiterjeszkedik azokra az alapvető igazságokra is, a melyek az összes keresztyénség közös birtokát képezik.
A Kalauz e szerint a tudományos módszerrel a népszerű előadást egyesíti. És ámbár túlnyomóan polemikus irányú, éles, kiméletlen, sújtó részletekben bővelkedik: egyes fejezetei teljesen tárgyilagosan vannak írva. Egyúttal az egész munkában szembetünően nyilatkozik Pázmány azon törekvése, hogy olvasóit necsak alapos ismeretekkel lássa el, hanem szellemét éleszsze bennök.
Pázmány »Kalauz«-ának címlapja.
A magyarországi protestáns felekezetek vezérfiai fölismerték annak szükségét, hogy a Kalauz hatását ellensúlyozzák; de a magyar hittudósok között egyet sem tartottak képesnek arra, hogy ezt a feladatot sikeresen megoldja. Wittenbergába fordúltak, és Balduinus Frigyest, az egyetem egyik hírneves tanárát bírták rá, hogy a cáfoló munkát megírja. Ez sok nehézséggel járt, mert előbb Pázmány könyvét latinra kellett lefordítani. És így tizenhárom esztendő telt el, míg a cáfolat latin nyelven megjelenhetett. (1626.) Ezalatt a magyarországi protestáns írók megelégedtek azzal, hogy közrebocsátott munkáiknak részint előszavában, részint egyes fejezeteiben léptek föl a Kalauz ellen, mintha csak arra tartanák érdemesnek, hogy mellékesen foglalkozzanak vele. Ellenben Pázmány négy önálló munkában válaszolt; ezek közől kettő Lethenyei István és Szyl Miklós neve alatt jelent meg; de a tartalom, előadás és nyelv elárulják, hogy az álnevek alatt a Kalauz szerzője lappang.
Pázmány politikai röpiratának címlapja. (1620.)
