Molnár A. bibliafordítása
Molnár A. bibliafordítása
Az a két német fejedelem, kiknek Molnár a zsoltárokat ajánlta, nemzetközi protestáns érdekből is felkarolta a lelkes magyar protestáns írót. IV. Frigyes, kinek heidelbergi akadémiáján már előbb jótéteményeket élvezett, 1606-ban a heidelbergi Sapientiae Collegiumban rendelt neki a tanítók asztalának ellátást, a nagymíveltségű és műszerető Móric landgraf pedig, ki a biblia kibocsátásának szándékát helyeslé, de főleg egy magyar nyelvtan írására buzdította, hogy a gondtalan munkássághoz kellő módot nyújtson neki, 1607–1611-ig Marburgban saját költségén tartotta. Itt készítette el Molnár a Biblia új kiadását, mely 1608 őszén Móric fejedelemnek ajánlva, kisebb negyedrétben, tömött, csinos alakban jelent meg. A vizsolyi bibliát nemcsak technikai tekintetben újította meg, hanem szövegét is sok tekintetben megjavította, pallérozta és ékesgette. Károli fordítását illő kegyelettel a lehetőségig megtartotta, s ez egyik érdeme, hogy a meglevő hagyomány tekintélyét öregbíté; de mind a tartalmi hűség, mind a magyaros és szép szólás tekintetében sokat egyengetett rajta. Elválasztotta az apokrif könyveket a kanonikus könyvektől, tartalom-foglalatokat készített a könyvek elé, a jeles helyeket megkülönböztette, a hiányzó verseket pótolta, az észrevett hibás fordításokat megigazította, a fordítás nyelvét megtisztogatta a solocismusoktól, s különös gonddal és következetességgel javította meg a helyesírást; munkájában saját theologiai ismeretein kívül nagy segítségére voltak tanárai és a marburgi egyetem könyvtára: Genius Izsák egész sereg másnyelvű bibliát bocsátott rendelkezésére. Tévedések az ő keze után is maradtak: de az idő rövidségéhez képest jeles munkát végzett s az ő tolla is segített átszűrni azt a bibliai nyelvet, mely háromszáz éven át oly mélyen áthatotta magyar népünk egy tetemes részének eszejárását és beszéde módját.
Szenci Molnár A. »Szent bibliá«jának címlapja.
