Kuruc költők
Kuruc költők
Ezek is beletartoznak a kurucvilág költészetébe, de bár nincsenek minden hivatás híján, mind tartalom, mind költői feldolgozás tekintetében sokkal értékesebbek azok a jobbára névtelenül fenmaradt énekek, melyeknek az országos bajok, a protestáns üldözések adtak tárgyat, vagy a melyek a táborban, közvetlenül az események nyomában keletkeztek vagy a bujdosás keservei között születtek. Szerzőik között – a versfők és egyéb adatok tanúsága szerint – vannak lelkészek, tanítók mint UJVÁRY TAMÁS, SZÉKUDVARI JÁNOS, VINCZY GYÖRGY, íródeákok és jegyzők, mint KŐSZEGHY PÁL, KABOTHY ISTVÁN, egy-egy nyílt szemű kisnemes mint PETKÓ ZSIGMOND, DÁLNOKI VERES GERZSON; de legtöbbször harcokban edzett, bujdosó altisztek s értelmesebb közvitézek mint SZEŐKE AMBRUS, JANÓCZI ANDRÁS, MISZLAI ANDRÁS, SZENCSEI GYÖRGY, ki egyszersmind szorgalmas gyűjtője is a kurucvilági költeményeknek. Ezek, valamint a jóval nagyobb számú ismeretlen szerzők valamennyien a nép emberei, kik annak érzés- és gondolatvilágát jól ismerik s találóan ki is fejezik. A kuruc költészet tehát népköltészet minden ízében, csakhogy tartalmasabb mint a mai, folytatása a régi nemzeti költészetnek.
