Szőnyi Benjamin
Szőnyi Benjamin
– Szintén a nyilvános istentisztelet céljaira létesűlt SZŐNYI BENJÁMIN hódmezővásárhelyi ref. lelkész énekeskönyve, a Szentek hegedűje, 124 hosszadalmas énekkel. Vecsei János tiszántúli ref. szuperintendens bocsátotta ki meleg ajánlással 1762-ben. Az énekektől nem lehet tagadni bizonyos buzgóságot, de nagyrészt a mondvacsináltságot sem; sok prózai közhelyre vezeti a szerzőt az a cél, hogy az élet és az egyház minden alkalmára nyújtson éneket, lehetőleg választékban is. Cselédes gazdának, nagykárú embernek, válóban lévő asszonynak ép úgy ír éneket, mint a hét napjaira, az évszakokra, ünnepekre, s a keresztyéni erényekről és a hit eszméiről. Harmoniátlan verselését, darabos dikcióját már Toldy hibáztatta, s valóban technikája éppen nem mutat emelkedést. Válogatva mégis elég takaros gyűjteményt lehetett volna belőle összeállítani. Így is gyorsan fogyasztották, 1784-ben már tizedik kiadása jelent meg: az utolsó, tizenegyedik, 1830-ban.
