Vallásos líra
Vallásos líra
Sokkal figyelemreméltóbb jelenségekkel találkozunk a vallásos líra terén, noha bizonyos ernyedés itt is tapasztalható. A katholikusok buzgósága beérte a múlt század végén létrejött énekgyűjteményekkel s Balassinak és Rimainak folyton újra nyomatott istenes énekeivel; mindössze a két AMADE meg FALUDI írtak néhány vallásos költeményt. A protestánsok énekirodalma három nagyobb gyűjteménynyel gyarapodott. Az evangelikus SARTORIUS JÁNOS rozsnyóbányai theologus és a wittenbergai akadémián tanuló magyaroknak hites ephorusa, ki később nemescsói prédikátor lett és az ótestamentumnak héberből való, de aztán félbenmaradt fordításában vett BÁRÁNY GYÖRGYgyel és JÁNOSsal részt, – Wittenbergában adta ki 1730-ban Lelki óra című gyűjteményét, mely 339 darabot foglal magában s részint a Graduális, az Aranylánc, Halotti könyvecske és a Psalmusok énekeit közli némely fogyatkozásoktól megtisztogatva s tárgy és alkalom szerint rendezve, részint nagyszámú német, cseh és deák nyelvből fordított és azelőtt ki nem nyomtatott, buzgósággal teljes új isteni dicséreteket tartalmaz. A könyv újsága e fordításokban áll, melyeknél az eredeti ének kezdetét a dallamjelzés kedveéért ki is teszi. Nem egészen világos, Sartorius maga volt-e a fordítójuk, vagy csak összeszedte a másoktól lefordított, de még ki nem adott darabokat; de eredetieket alig írt.
