A POGÁNY MAGYAROK VALLÁSA.
A POGÁNY MAGYAROK VALLÁSA.
A MAGYARSÁG a honfoglalás után is századokon keresztül ragaszkodott ősi szokásaihoz. A férfi vadászott, barmokat tenyésztett, szolgáival a földet míveltette; a nő házimunkával foglalkozott a sátor vagy a faház körül. A katonáskodás szeretete az egész nemzetre rányomta bélyegét. A pogány magyar kereste a hadakozást, nem ijedt meg a vérontástól, de azért barbárságában is akadtak becsülésre méltó tulajdonságai. Szabadságszeretete közmondásossá vált, értelmességét ellenségei sem tagadták.
A kereszténység felvétele után az ősi vallás lassankint háttérbe szorult s néhány emberöltő leforgása alatt kiveszett a nemzet életéből. A pogány magyarok vallási nézeteinek mai ismerete szerfölött hézagos, pedig a vallás élénk fényt vet egy nép költői képzeletére. Az ősi hitvilágra vonatkozó történeti följegyzések gyér számban maradtak fönn, viszont a néprajzi adatok egybegyüjtése olyan későn kezdődött, hogy ezen az ingoványos talajon az ősvallás vázának fölépítése nem biztat sikerrel. A legközelebbi rokonnépek hitregéivel való egybevetés sem nyujt igazán megbízható adatokat, jóllehet az ilyen elszigetelt népcsoportok féltékenyen őrzik elődeiktől örökölt hagyományaikat.
Mivel a finn-ugor nyelvág törzseinek ősvallása a samánizmus volt, a magyarság is valószínűleg a samánkodók csoportjába tartozott. A samánizmus a szellemekkel való érintkezés kultusza. Követői magasabb rendű istenekben még nem hisznek, de a természetfölötti szellemi lényekről már van fogalmuk. A szellemekkel papjaik, a samánok útján érintkeznek. A samán kitudakolja a démonok óhajtásait s kihirdeti parancsaikat.
Ez a primitív vallás a vogul és osztyák törzseknél jelenleg is megvan. A samán, mint sokszáz esztendővel azelőtt, ma is varázsigékkel és varázsszerekkel idézi elő önkívületi állapotát. Erős idegrohamok után beáll a delírium, a lélektávozás. A bűbájos pap emberfölötti izgalomban érintkezik a szellemvilággal s ha magához tér, híveinek beszámol a szellemek akaratáról. Elmondja, hogy mit kívánnak a túlvilági lelkek.
A testben lakozó lélekben, a jó és rossz szellemekben és az emberi varázserőben a török népek is hittek, sőt ezeknek vallásos képzelődése magasabb fokú volt, mint a finnugor népeké. A finn-ugor eredetű magyarság török uralkodó osztálya tisztelte az elhalt ősök lelkét, a házi tűzhelyen áldozatot mutatott be tiszteletükre s a tűzhely köré elhelyezte az ősöknek és egyéb jótevő szellemeknek bálványképeit. Ezért nevezték az arab utazók a pogány magyarokat tűzimádóknak és bálványimádóknak. Papjaik az áldozati állatok belső részeiből jósoltak, javasasszonyaik ráolvasással gyógyítottak. A szent forrásnál, szent kútnál, szent fánál áldozatokat mutattak be égi istenüknek meg a természetfölötti lényeknek s a szertartást és jóslást követő lakomán elfogyasztották az áldozati állatot: a marhát, juhot, fehér lovat.
Mint a finn-ugor és a török népek általában, a pogány magyarok is hittek a túlvilági életben, hol a harcosnak az életében megölt ellenség szolgálni tartozik. A harcost teljes hadifelszereléssel, néha lovával és kutyájával együtt hantolták el, hogy az elhunytnak közelében legyenek kedves állatjai. A temetésen fehér lovat áldoztak. A ló egyes részeit a halott sírjába tették, többi részét a halotti toron költötték el.
Irodalom. – A magyar nemzet ősvallására vonatkozó adatokat legelőször Cornides Dániel állította össze: De religione veterum Hungarorum. Bécs, 1791. – A Kisfaludy-Társaság 1846-ban pályadíjat tűzött ki a pogány magyar hitregetan megírására. A pályázat meddő maradt, de Ipolyi Arnold kedvet kapott, hogy egybegyüjtse és kiadja az idevonatkozó összes adatokat: Magyar mythologia. Pest, 1854. – Ez a munka rendkívüli szorgalomról tanuskodott, de kritikátlansága miatt Csengery Antal szigorúan megbírálta: A magyar mythologia kérdésének bíráló fejtegetése. Budapesti Hirlap, 1855. évf. – Később buzgón foglalkozott az idevágó kérdésekkel Barna Ferdinánd: Ősvallásunk főistenei. Budapest, 1881. – U. az: Ősvallásunk kisebb isteni lényei. Budapest, 1881. – Új lendületet hozott az ősvallás nyomozásába a Magyar Néprajzi Társaság folyóirata: az Ethnographia. Ebben jelent meg Katona Lajos érdemes dolgozata A magyar mythologia irodalma. Ethnographia. 1897. évf. – A régi regés iskolához sorolható Kandra Kabos könyve: Magyar mythologia. Eger, 1897. – A pogány magyar ősvallásra vonatkozó történeti adatok legteljesebb gyüjteménye Sebestyén Gyula műveiben: A regösök. Budapest, 1902. – U. az: A magyar honfoglalás mondái. I. köt. Budapest, 1904. – A vogul és osztyák hitregetan anyagát Munkácsi Bernát adta közre: A vogul nép ősi hitvilága. Nyelvtudományi Közlemények. 1890–1901. évf. – A finn-ugor népek pogány vallására vonatkozó kutatásokat Krohn Gyula foglalta össze: A finn-ugor népek pogány istentisztelete. Ford: Bán Aladár. Budapest, 1908. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. Kolozsvár. I. köt, 1915. – Hóman Bálint: Magyar történet. I. köt. Budapest, 1929.
