EGYHÁZI BESZÉDEK.
EGYHÁZI BESZÉDEK.
SZENT ISTVÁN uralkodásának elején még tolmács segítségével szóltak a nyugatról ideérkező keresztény hittérítők a magyar néphez, de csakhamar magyar nyelven is felhangzott a népet jobb útra térítő prédikáció. Ebben az időben nemcsak serdülő ifjak mentek papnak, hanem felnőtt emberek is lelkesedéssel vállalkoztak az egyház szolgálatára. Az ilyenek kiképzése gyakorlati úton történt, nem is került sok időbe, mert a hittudományi iskolázottságot a vallás átérzése, némi hittani tudás és a fontosabb szertartásokban való jártasság pótolta. Emberöltők mulva is előfordult, hogy még a kanonokok sem tudtak írni, a latin nyelvben meg épen járatlanok voltak.
Ha a magyar földön elhangzott XI. századi egyházi beszédek tartalmáról nincsen is közelebbi tudásunk, a külföldi hittérítő szónoklatok nyomán eléggé tájékozódhatunk formájukról és gondolatmenetükről. A katolikus egyház rendkívül ragaszkodott a hagyományokhoz, a latin egyházirodalmi anyagot továbbadta nemzetről-nemzetre, Portugáliától Lengyelországig és Svédországtól Sziciliáig ugyanazok a tankönyvek, hittudományi iratok és vallásos kódexek jártak kézről-kézre. A pogány népek között járó igehirdetőknek is megvoltak a maguk beszédmintái s ezeket átvették az újonnan megkeresztelt nép papjai is. A németek apostola, Szent Bonifác érsek, a VIII. században így beszélt hallgatóságához: Véssétek jól az eszetekbe, testvéreim, hogy a kereszténység felvételével ellentmondtatok az ördögnek és összes cselekedeteinek. Mik az ördög cselekedetei? A bálványimádás, kevélység, irigység, gyilkosság, rágalmazás, hazugság, esküszegés, gyűlölködés, paráználkodás, házasságtörés, lopás, rablás, hamis tanuság, falánkság, iszákosság, veszekedés, harag, bájital használata, ördögidézés, jósolás, engedetlenség. Ezek az ördög cselekedetei, ezeknek mondtatok ellent a keresztségben. És mit fogadtatok Istennek? Fogadtátok azt, hogy hisztek a Szentháromságban, az Atyában, a Fiúban, a Szentlélekben. Szeretnetek kell az egy igaz Istent és szeretnetek kell felebarátaitokat. Tanítsátok gyermekeiteket és szolgáitokat Isten félelmére. Legyetek türelmesek, könyörületesek, jószívűek. Üljétek meg a vasárnapot, menjetek templomba, ott imádkozzatok és ne fecsegjetek. Békítsétek ki a civakodókat, adjatok alamizsnát a szegényeknek, legyetek vendégszeretők az idegenek iránt, látogassátok meg a betegeket, gondoskodjatok az özvegyekről és az árvákról. Amit nem akartok magatoknak, ti se tegyétek másnak. Az úr legyen igazságos szolgáival szemben, a szolga engedelmeskedjék urának. Gyermekeiteket tanítsátok meg imádságaitokra. Tartsátok meg a böjtöket. Higyjetek a jövő életben, amikor a jók az örök boldogságra, a rosszak az örök tűzre választatnak.
Szent István király személyesen irányította a hittérítés munkáját. Az egyházmegyék különböző pontjain összegyüjtötték a népet, megjelentek az igehirdetők, megmagyarázták a hit legfontosabb igazságait, tanítottak, prédikáltak s az önként jelentkezőket megkeresztelték. A király, a püspök vagy az apát tudakozódott a nép ügyes-bajos dolgairól, az egybegyűlteket atyai szóval buzdították a vallás parancsolatainak megtartására. A tolmácsok a latinul beszélő egyházi szónokok beszédeit magyarul ismételték a nép előtt s végül a püspök vagy az apát Isten szabad ege alatt bemutatta a szentmiseáldozatot az egybegyűlt sokaság előtt.
A nagyobb lakott helyeken, így különösen a püspöki székvárosokban, már tágas templomok várták a híveket. SZENT GELLÉRT életének története világosságot vet arra, hogyan ment végbe az egyházi szónoklat.
Szent Gellért misét mondott a templomban, azután a szószékre lépett és prédikálni kezdett. A szószékkel szemben felállítottak egy másik szószéket a magyar pap számára. Szent Gellért latinul beszélt hallgatóságához s a másik szószéken álló magyar pap a nép nyelvén ismételte a püspök beszédének részleteit. A hallgatóság csak a magyar beszédet értette s miközben a püspök latinul beszélt, addig a nép a magyarul tolmácsolt igéken elmélkedett. Ilyenmódon folytonos megszakításokkal ment előbbre a beszéd, igazi lelkesedést és elragadtatást bajos volt vele kelteni, inkább nyugodt oktatásokat hallott a sokaság. Mégis tetszett az ilyen egyházi szónoklat is. A világi papok és a szerzetesek, az urak és az egyszerűbb emberek, a férfiak és a nők egyformán épültek a jó szívből jövő tanításon.
Szent Gellért legendája szerint a püspök olyan szépen beszélt, hogy hallgatói mindnyájan csodálkoztak rajta s megvigasztalódtak szavain. Mikor a püspök egy alkalommal egyházmegyéjében prédikált s beszédének elmondása után szószékéről lejött, egész sereg ifjú kérte őt arra, hogy vegye fel mindnyájukat az egyházi rendbe. Ez meg is történt. Az ifjak olyan buzgón tanultak, hogy a szent püspök nemsokára mind a harmincat pappá szentelte.
Talán mégis DEZSŐ kalocsai érseknek volt a legnagyobb szónoki sikere ebben a században. Mikor Salamon király és a hercegek között befejeződött a testvérharc s a törvényes király koronáját vesztette, Géza, az új király, az 1076. évben Szekszárdon ünnepelte a szeretet és béke ünnepét, a karácsonyt. A király kívánságára Dezső kalocsai érsek mondotta az ünnepélyes nagymisét, azután az érsek a szószékre lépett s magyarnyelvű prédikációját ezzel a jeligével kezdte: Békesség a földön a jóakaratú embereknek. Az igazságosan érző főpap olyan szívrehatóan beszélt, hogy Géza egészen összetört lelkében s megparancsolta, hogy a püspökökön és az apátokon kívül mindenki távozzék a templomból. «Akkor a király – írja Márk krónikája – zokogva leborult s az érseknek és a többi egyházi személyeknek megvallotta, hogy vétkezett, mert a törvényesen megkoronázott király országát elfoglalta s megígéré, hogy visszaadja Salamonnak az országot békében.» A püspökök örvendezve adtak hálát Istennek, mert látták, hogy a királyt a Szentlélek kegyelme felvilágosította és megtérítette.
A néphez magyarul szóló papok közül – Szent Gellért legendája nyomán – többeket név szerint ismerünk. Mikor Szent István király felhívására Szent Gellért elindult püspökségének székhelyére, Csanádra, tizenkét bencésszerzetest vitt magával: Pannonhalmáról négyet: Fülöpöt, Henriket, Lénárdot és Consciust; Bakonybélből kettőt: Ulrikot és Valtert; Pécsváradról kettőt: Anzelmot és Istvánt; Zalavárról kettőt: Albertet és Konrádot; Zobor-hegyről kettőt: Krátót és Taszilót. Ezek közül nyolcan magyar nyelven prédikáltak a csanádi egyházmegyében s magyarul gyöngébben tudó társaikkal együtt ők lettek a csanádi püspökség első főesperesei. Nevük idegensége nem jelent külföldi származást. A pogány neveket viselő magyar ifjakat a kalendárium szentjeinek sorrendje szerint a legváltozatosabb idegen nevekre keresztelték.
Irodalom. – Batthyány Ignác: Sancti Gerardi episcopi Chanadiensis scripta et acta. Gyulafehérvár, 1790. – Toldy Ferenc Marci chronica de gestis Hungarorum. Pest, 1867. – Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi püspök élete és művei. Budapest, 1887. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Két kötet. Budapest, 1893. – Mihalovics Ede: A katolikus prédikáció története Magyarországon. Két kötet. Budapest, 1900–1901. – Kudora János: A magyar katolikus egyházi beszéd irodalmának ezeréves története. Budapest, 1902. – Erdélyi László szerkesztésében: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. I. köt. Budapest, 1902. – Rézbányay József: Az egyházi szónoklat egyetemes története. Három kötet. Esztergom és Pécs, 1904–1908. – Békefi Remig: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1906. – U. az: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910.
