LATIN IRODALOM: A NAGYOBB SZENT ISTVÁN-LEGENDA.
LATIN IRODALOM: A NAGYOBB SZENT ISTVÁN-LEGENDA.
SZENT ISTVÁN király kisebb legendájával körülbelül egy időben készült a nagyobb Szent István-legenda Legenda maior Sancti Stephani. Ismeretlen papi szerzője Kálmán király uralkodásának elején, 1096 körül, írta. Forrásai: a szájhagyomány, Szent István király Intelmei és törvényei, továbbá Szent Zoerard és Szent Benedek legendája. Talán székesfehérvári ember volt a szerző, mert az itteni székesegyházat részletesen leírja.
Míg a vázlatos kisebb legenda magyar szerzetes munkája, a kimerítőbb nagyobb legendát valószínűleg külföldi bencés írta, mert egyes nyilatkozatai idegen emberre vallanak. Ezt a nagyobb legendát a Kálmán király idejében élő Hartvik püspök megbővítette a kisebb legenda szövegével s így keletkezett a Hartvik-legenda. Sajátságos módon ez a kompiláció emelkedett legnagyobb tekintélyre a három Szent István-legenda közül, csak újabban mellőzik, mert kiderült, hogy a kisebb és a nagyobb legenda szövege jóval megbízhatóbb.
A nagyobb Szent István-legenda szerint «tetszett az isteni kegyelemnek, hogy a rombolás és tudatlanság fiaira, a magát Isten teremtményének sem ismerő, durva és kósza népre, a Pannonia földjén lakó magyarokra, az égből irgalommal lepillantson». Akiket Isten annak idején a keresztények engedetlenségének ostorául rendelt, azok most, betelvén rendeltetésüknek ideje, a gonoszság útjáról az igaz ösvényre léptek. Géza fejedelem már Krisztusban bizakodott, pogány alattvalóival szigorúan bánt, az idegenekhez kegyelmes és bőkezű volt. Egész erejével azon fáradt, hogy kiirtsa népéből a szentségtörő szokásokat, mikor egyszer álmot látott s az Úr akaratából ezeket az igéket hallotta: «Béke veled, Krisztus választottja. Meghagyom neked, szűnjenek gondjaid. Nincs az neked megengedve, amire törekszel, mert kezeidet embervér fertőzi. Fiad születik s reá bízza az Úr mindezeket az isteni gondviselés előrelátásával. Egyike lesz ő az Úr választott királyainak, aki a földi élet koronáját az égi koronával cseréli fel». A fejedelem térdre borulva ad hálát Istennek, nagy tisztességgel fogadja Szent Adalbert prágai püspököt, megszületik István s az Úr megtestesülésének 997 évében ő veszi át az uralkodást. A királlyá koronázott dicsőséges király csodálatosan erényes életet élt, templomokat és kolostorokat épített, az igaz vallás ellenségeit eltiporta. Nagyon szerette a szegényeket, sok alamizsnát osztott ki számukra, a szűkölködők sohasem távoztak tőle üres kézzel. Megpróbáltatásai közül legfájóbb volt szentséges hajlandóságú fiának halála. «Ó mekkora gyász mindenkire, de leginkább az ország nagyjaira, akik közt az egyedül maradt atya keservesen sóhajtozott». Utolsó éveiben is az egyház támogatására szentelte minden erejét. Isten irgalma méltán dicsőítette meg az örök üdvösség égi jutalmával.
Kiadások. – A nagyobb Szent István-legenda négy régi kézirata ugyanaz, mint a kisebb Szent István-legendáé: a heiligenkreuzi, a lilienfeldi, a melki és az Ernst-kódex. – Kiadásaik is egyezők: legjobb Mátyás Flórián és Varju Elemér idézett szövege. – Magyar fordítása Szabó Károlytól: Emlékiratok a magyar kereszténység első századáról. Pest, 1864–1865.
Irodalom. – Fejérpataky László: Irodalmunk az Árpádok korában. Budapest, 1878. – Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Budapest, 1880. – Mátyás Flórián: Historiae Hungaricae fontes domestici. I. köt. Pécs, 1881. – Pauler Gyula A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Két kötet. Budapest, 1893. – Kaindl: Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. Bécs, 1894–1902. – Zoltvány Irén; A magyarországi bencés irodalom a tatárjárás előtt. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. I. köt. Szerk. Erdélyi László. Budapest, 1902. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. II. köt. Kolozsvár, 1919 – Balogh József: Az «ájtatos» és a «komor» Szent István. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1928. évf. – Varju Elemér: Legendae Sancti resis Stephani. Szent István király legendái. Budapest, 1928.
