LATIN IRODALOM: A SZENT IMRE-LEGENDA.
LATIN IRODALOM: A SZENT IMRE-LEGENDA.
SZENT ISTVÁN királynak istenes életű fiáról szól Szent Imre legendája: Vita Sancti Emerici ducis. Szerzője ismeretlen. Jámbor pap írhatta, világnézetét szigorú aszkétikus felfogás jellemzi. Adatait elsősorban a szájhagyományokból és más szentek életírásainak áhitatot gerjesztő részeiből merítette. Történeti forrásértéke csekély, inkább csak szent olvasmány, jellemző a keresztes hadjáratok rajongó korára. Szent Imrében az aszkétát jellemzi s nem a magyar herceget. A névtelen szerző Kálmán király uralkodása alatt, 1100 táján, írta keresztény önmegtagadásra buzdító munkáját.
Szent Imre herceg – olvassuk a legendában – már gyermekkorában nagy ájtatosságot tanúsított. Atyja egyszer a fal hasadékán át megfigyelte, amint éjtszaka zsoltárokat énekelt. Mikor a szent király egy alkalommal fiával együtt a pannonhalmi monostorba ment, Imre herceg a szerzetesek üdvözlésekor az egyiket hét csókkal tüntette ki. Ez a szerzetes Mór testvér volt, akit később erényei miatt Szent István pécsi püspökké tett. Egyszer a veszprémi székesegyházban imádkozó herceg égi szózatot hallott, mely a szűzesség megtartását kötötte lelkére. Engedelmeskedett az égi szózatnak s később királyi sarjból származó nejével együtt tiszta életet élt. Halálát Konstantinápolyban Szent Özséb püspöknek égi látomány jelentette. A sírjánál történt csodák között legnevezetesebb Konrád német lovag esete. Ennek a nagy bűnösnek mellét a római pápa vaslánccal övezte és bűneit tartalmazó lapot adott neki azzal a megbízással, hogy addig járja a szent helyeket, míg végül az egyiken bűnei bocsánatának jeléül a lánc szét fog pattanni és a lapra írt szöveg eltűnik. Ez a csoda Szent Imre sírjánál történt meg. A legendát Imre herceg szentté-avatásának elbeszélése fejezi be.
Kiadások. – Szent Imre legendájának legrégibb kézirata a XIII. századból való. A stájerországi reini kolostor őrizte meg. – Első kiadása a Legendae Sanctorum Regni Hungariae című XV. századi ősnyomtatványban. Velence, 1498. – Fordítása Szabó Károlytól: Emlékiratok a magyar kereszténység első századáról. Pest, 1864–1865. – Mátyás Flórián forrásgyüjteménye: Historiae Hungaricae fontes domestici. I. köt. Pécs, 1881. – Poncelet gondos kiadása és tanulmánya: Acta Sanctorum. November. Tom. II. Brüsszel, 1894.
Irodalom. – Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Budapest, 1880. – Kaindl: Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. Bécs, 1894–1902. – Karácson Imre: Szent Imre herceg. Budapest, 1899. – Nagy Béni: Szent Imre herceg élete. Egri cisztercirendi kat. gimnázium értesítője. 1908. – Karl Lajos: Magyar szentek életének hatása a Florence-mondára. Akadémiai Értesítő. 1908. évf. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. II. köt. Kolozsvár, 1919. – Zalán Menyhért: Árpádkori magyarvonatkozású kéziratok az osztrák kolostorok kézirattáraiban. Pannonhalmi Szemle. 1926. évf. – Horváth Cyrill: Szent László-legendáink eredetéről. Budapest, 1928.
