LATIN IRODALOM: ÉVKÖNYVEK, KRÓNIKÁK, GESTÁK.
LATIN IRODALOM: ÉVKÖNYVEK, KRÓNIKÁK, GESTÁK.
A KÖZÉPKORI történetírók vagy a királyi udvarokban éltek vagy a kolostorokban. A becsvágyóbb uralkodók szívesen láttak környezetükben egy-egy írástudó papi embert, hogy harcaikról magasztaló sorokat írjon; a szerzetesek viszont feljegyezték kolostoruk történetében az országos események hírét. A középkori történetírásnak az évkönyv és a krónika a legkedveltebb irodalmi formája. Az évkönyvíró évről-évre jegyezte fel saját kora eseményeit, a krónikás régebbi írott forrásokból és az elmult eseményekre vonatkozó szájhagyományokból állította össze a maga történeti szövegét. Az évkönyvekhez és krónikákhoz csatlakoztak a gesták vagy históriák. Ezeknek írói már szívesen módosítottak írott forrásaikon, azonkívül stílusukat is iparkodtak folyékonyabbá tenni s nem haboztak az uralkodó család érdekében egyrészt megváltoztatni forrásaik tudósításait, másrészt hízelgő dolgokat hozzákölteni munkáik egyes részeihez. Ez tehát egyéni felfogású történeti mű, sokszor pártos szellemű, a királyi család érdemeit magasztaló módon ismertető.
Azok a középkori kéziratok, melyeket a magyar történetírás latin krónikáknak nevez, voltaképen gesták vagy históriák. Ilyenek azonban csak Anonymus kéziratától kezdve jutottak korunkra. Az évkönyvek és krónikák száma feltűnően csekély. A Pozsonyi évkönyveket, ezeket a száraz latin sorokat, 1190 körül, III. Béla király korában, írta egy ismeretlen bencés szerzetes. Átvette a régebbi feljegyzéseket, mint ahogy az ő szövegét is folytatták rendtársai a XIII. században. Negyvenhárom évhez olvasunk itt rövid évjegyzeteket a 997 évtől kezdve az 1210. évig.
Mindössze is csak néhány sorra terjednek az Esztergomi feljegyzések. A rövid latin szöveg a XII. század első feléből való s a magyar királyok temetkezési helyeit sorolja fel.
Kiadások. – A Pozsonyi Évkönyvek a Magyar Nemzeti Múzeum által őrzött Pray-kódexben maradtak fenn. Más elnevezésük; Pozsonyi Kis Krónika. – Legjobb kiadásuk Mátyás Flórián forrásgyüjteményében: Historiae Hungaricae fontes domestici. III. köt. Pécs, 1884. – Az Esztergomi Feljegyzéseket az esztergomi főegyházmegyei könyvtár egyik vallásos tartalmú latin kódexe őrzi. – Knauz Nándor: Az esztergomi rövid krónika. Századok, 1875. évf.
Irodalom. – Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Budapest, 1880. – Kaindl: Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. Bécs, 1894–1902. – Zoltvány Irén: A magyarországi bencés irodalom a tatárjárás előtt. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. I. köt. Szerk. Erdélyi László. Budapest, 1902. – Domanovszky Sándor: A Pozsonyi Krónika és a kisebb latinnyelvű prózai szerkesztések. Századok. 1905. évf. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. Két kötet. Kolozsvár, 1915–1919. – Hóman Bálint: A magyar történetírás első korszaka. Minerva. 1923. évf. – U. az: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII–XIII. századi leszármazói. Budapest, 1925.
