A KÖNIGSBERGI TÖREDÉKEK.
A KÖNIGSBERGI TÖREDÉKEK.
A LÖWENI MÁRIA-SIRALOM és a Gyulafehérvári Gloszszák után következő összefüggő szövegű nyelvemlékben, a Königsbergi töredékekben, a Boldogságos Szűz Mária dicsőítését olvassuk. A nyelvemlék eredetije gyanánt szolgáló latin szöveget még nem sikerült felfedezni, de a magyar töredékekből így is kivehető, hogy a névtelen szerző a Boldogasszony szűzanyaságát magasztalta. A rongáltszövegű maradvány nyelve a Halotti Beszédénél jóval csekélyebb tanulságot nyujt, azt azonban világosan mutatja, milyen nagy a nyelvtani egyezés a XIV. századi magyarok nyelve és a mai magyarok nyelve között.
Egyesek szerint a Königsbergi Töredékekben verses emléket kell látnunk. Hogy a nyelvemlék szövege miért nem hangzik versnek s a ritmus miért érezhető csak az utolsó három sorban, ezt a szövegbetoldásokkal magyarázzák. Ezek rontották volna el a különben is kezdetleges verselésű nyelvemlék ritmusát. Az a körülmény, hogy az eredeti latin szöveg még nem került elő, mindenesetre erősen gátolja a verstani vizsgálódásokat. Kérdés, hogy versben volt-e írva a latin forrás s versben akarta-e fordítani eredetijét a magyar fordító. A magyar szöveg nehézkessége kétségtelenül nagy akadálya a lappangó ritmus érvényesülésének.
Kiadások. – A Königsbergi Töredékek egy XIV. századi hittudományi tartalmú latin kódex kötéséből kerültek elő darabonkint. Az anjoukori könyvkötő ugyanis akként járt el, hogy darabokra metélt egy magyar szöveggel beírt pergamentlapot s az így nyert szalagok segítségével készítette el a latin kódex bekötési tábláját. A teljesszövegű nyelvemlék helyett ilyen módon jutottak az utókorra a rongáltszövegű töredékek. Legelőször egy német tudós bukkant rájuk 1862-ben: Zacher Gyula königsbergi egyetemi tanár. Felfedezéséről Pott Ágoston hallei egyetemi tanár értesítette Toldy Ferencet s ő 1863-ban jelentette be az értékes felfedezést a Magyar Tudományos Akadémiában. Utóbb a königsbergi egyetemi könyvtár Szily Kálmán utánjárására újabb pergamentszalagokat bontott ki a kódexből. A régibb maradványok és az újabb leletek huszonhét magyarszövegű sornak törmelékeit őrzik. A szövegrészek hasonmásai és olvasásai több helyen is megjelentek; az itt következő irodalom szerint.
Irodalom. – Toldy Ferenc: Irodalomtörténeti olvasókönyv. I. köt. Pest, 1868. – Szily Kálmán: A Königsbergi Töredékről. Akadémiai Értesítő. 1894. évf. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Nagy Gyula: A Königsbergi Töredék újonnan felfedezett részei. Akadémiai Értesítő. 1895. évf. – Szilády Áron: A Königsbergi Töredék. U. o. 1895. évf. – Zolnai Gyula: A Königsbergi Töredék szalagjai. Magyar Nyelvőr. 1895. évf. – Kalmár Elek és Négyesy László: A Königsbergi Töredék versmértéke. Nyelvtudományi Közlemények. 1895. évf. – Gábor Ignác: A magyar ősi ritmus. Budapest, 1908. – Köveskúti Jenő: A Königsbergi Töredék mint karácsonyi ének. Magyar Nyelvőr. 1908. évf. – Frick József: A középkori magyar himnuszköltészet. Kolozsvár, 1910. – Pusch Ödön: Vallásos elmélkedések kódexeinkben. Kolozsvár, 1910. Heinlein István; A Königsbergi Töredék felfedezéséhez. Akadémiai Értesítő. 1911. évf. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest. 1921. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Berlin, 1928. – Császár Elemér; A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf. – Jakubovich Emil és Pais Dezső: Ómagyar olvasókönyv. Pécs, 1929.
