LATIN IRODALOM: A RENAISSANCE ÉS A HUMANIZMUS.
LATIN IRODALOM: A RENAISSANCE ÉS A HUMANIZMUS.
A KÖZÉPKOR utolsó két századában Európa nyugati államaiban nagy mozgalom támadt: a művészek, tudósok és írók szellemi mozgalma. Az úttörés érdeme az olaszoké. Az itáliai városokban a XIV. század elejétől kezdve felléptek azok a művészlelkek – a humanisták – akik az ókori klasszikusok követésének elvét írták fel zászlajukra. Az új irány mihamar szembe került a középkor szellemével. A túlvilágot eddig mindenki közel érezte magához s az emberek vallásos képzelődése rendületlenül bizakodott a természet rendjét megváltoztató mennyei erőkben. Most, a középkor vége felé, jogaiba helyezkedett a bíráló elme s követelő módon lépett fel az egyéniség tudata. A szellemi újjászületéshez kapcsolódó új világnézet kicsinylően tekintett a középkori műveltségre s az ókori világ pogány íróinak vezetésére bízta magát. Voltak ugyan ekkor is olyan lelkes csodálói az ó-görög és ó-római világnak, akik egyben buzgó keresztények is voltak, de sokan szkeptikus pogányokká lettek szívükben. A művelt emberiség mindenesetre örvendhetett, hogy végre napfényre kerültek az antik világ művészi, tudományos és irodalmi remekei. A középkori barátirodalom száraz latinságát és hittudományi vitáit új szellemi törekvések váltották fel: az ó-klasszikai latin stílus megtanulása és az antik világ műremekeinek magyarázata és utánzása.
A humanisták az ókori klasszikusok nyomain indultak el, de lassankint egyre jobban szembehelyezkedtek a középkor szellemével. A katolikus dogmákat nem bántották ugyan, a szertartások ellen sem intéztek támadásokat, erkölcsi felfogásuk és szabad szellemük mégis sokat ártott a régi katolikus világfelfogásnak. A vallásos rajongás kisebb lett, a földi élet örömeit egyre többen kívánták. Eddig a mennyei üdvösség elnyerésére vonatkozó gondolatok foglalkoztatták a legjobbakat, most az antik világ pogány íróit magasztalta a tudósok világa. Ha a szellemi újjászületés barátai nem mertek is nyiltan szembeszállni a katolikus egyház tanításaival, lelkükben elszakították azokat a szálakat, melyek kortársaikat a skolasztikus hittudomány világához fűzték.
Irodalom. – Symonds: A renaissance Olaszországban. Ford. Pulszky Károly és Wohl Janka. Három kötet. Budapest, 1881–1886. – Burckhardt: A renaissancekori műveltség Olaszországban. Ford. Bánóczi József. Két kötet. Budapest, 1895–1896. – Berzeviczy Albert: Itália. 1. kiad. Budapest, 1905. – Acsay Antal; A renaissance Itáliában. Budapest, 1905. – Pater Walter: A renaissance. Ford. Sebestyén Károly. Budapest, 1913. – Fináczy Ernő: A renaissancekori nevelés története. Budapest, 1919.
