LATIN IRODALOM: MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A KÜLFÖLDI HUMANISTÁK.
LATIN IRODALOM: MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A KÜLFÖLDI HUMANISTÁK.
AZOK KÖZÜL a külföldi írók közül, kik huzamosabb ideig tartózkodtak Magyarországon és itt magyar vonatkozású munkákat írtak, BONFINIUS tett legnagyobb hatást. Bonfinius az Ancona közelében fekvő Recanati város iskolájának igazgatója volt, de alárendelt helyzetét megunta s 1486-ban jelentkezett a magyar udvarnál. Mátyás király udvari történetírójának nevezte ki. Bonfinius annyira megszerette környezetét, hogy többé nem tért vissza hazájába. II. Ulászló király is megtartotta fizetéses állásában, sőt jutalmul egész nemzetségével együtt nemesi rangra emelte. Budán halt meg 1503-ban. Munkája, a Rerum Hungaricarum decades, nevezetes történeti könyv. A magyar nemzet történetét beszélte el benne a legrégibb időktől kezdve II. Ulászló király uralkodásának hatodik évéig, 1496 elejéig. Alapul Turóczi János krónikáját vette, ennek anyagát bővítgette a külföldi kútfők adataival és a maga korának eseményeivel. Kritikátlanul dolgozott, de stílusa általános tetszést nyert. Históriáját évszázadokon keresztül mintaszerű alkotásnak tartották. Az utána következő magyarországi történetírók kétszáz éven keresztül nem is dolgozták fel újból az általa egybeállított történeti anyagot, hanem úgy építettek munkájára, mint a legmegbízhatóbb alapra, melyet csak folytatni kell, nem pedig újból megépíteni. Magyarország középkori történetére nézve ez az olasz író volt a XVI. és XVIII. század történetíróinak irányadó forrása.
GALEOTTUS MARTIUS, a másik neves humanista, magyarországi időzése alkalmával anekdotákat írt Mátyás királyról. Annak idején Ferrarában két éven keresztül Janus Pannonius iskolatársa volt, később sokfelé megfordult, ismételten visszatért Magyarországba, de megtelepedni sehol sem tudott. 1497-ben halt meg Csehországban. Munkái közül a De dictis ac factis Matthiae regis a legnevezetesebb: ezt a latinnyelvű anekdotagyüjteményt 1485 táján Mátyás király udvarában állította egybe s pártfogója fiának, Corvin Jánosnak, ajánlotta. Számos érdekes művelődéstörténeti adatot őrzött meg az akkori magyar életről. Jól értette a hízelgés mesterségét, de volt érzéke a jellemző esetek kiszemeléséhez is. Munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kortársak és az utókor vonzó színben lássák Mátyás király alakját.
Olaszországból az Aristoteles és Platon elsőbbségére vonatkozó tudományos vita hullámai is eljutottak Magyarországba. A Bizáncból Itáliába menekült görög tudósok s a nyomukba lépő olasz humanisták erős irodalmi harcot folytattak annak eldöntésére, vajjon ki a különb filozófus: Aristoteles-e vagy Platon? A középkornak Aristoteles iránt érzett lelkesedésével szemben a XV. században egyre jobban megerősödött a platonizmus. Platon és követői iránt Magyarországon is érdeklődtek, Mátyás király könyvtárába számos kézirat került a platonizmus köréből. Különösen MARSILIUS FICINUS firenzei humanista közvetítette nagy lelkesedéssel Budára a platonizmus tanításait. Ficinus Vitéz Jánossal, Janus Pannoniussal és Garázda Péterrel szoros összeköttetésben állott s támogatásukkal Budán is meg tudta honosítani a firenzei renaissance platonizmusát. Segítségére volt törekvéseiben BANDINI olasz humanista, a Mediciek diplomatája, aki az 1470-es évek végén Mátyás király udvarában tartózkodott. Ficinus 1477-ben küldte meg Magyarországba Platonról szóló életrajzát, lelkes sorokban magasztalva Pannoniát és a magyarok hatalmas uralkodóját: «Micsoda vaskorszak ez, melyben a kegyetlen Mars szétrombolta Pallas attikai várát! Nem megyek én a szerencsétlen Görögországba, hanem inkább Pannoniába. Ott virul a nagy Mátyás király, aki csodálatos hatalmában és bölcseségében néhány év leforgása alatt visszaállítja a hatalmas és bölcs Pallas templomát, a görögök gimnáziumait». Ficinus rajta volt, hogy Bandini segítségével a neoplatonizmust minél inkább megszerettesse a magyar királyi udvarban. A platoni irodalom termékeit Budán szívesen látták, a nagy görög filozófus eszméiről gyakran vitatkoztak s Ficinust a maga ritka nagy buzgalmáért elismerő sorokkal örvendeztették meg. A humanista közvélemény Mátyás királyt a platonisták közé sorolta. Nemcsak puszta műkedvelőnek tartották őt, hanem a firenzei filozófiai törekvések leghatalmasabb támaszának. «Te egyedül ragyogtál, felséges királyom – írja Ficinus jóbarátja BARTOLOMMEO DELLA FONTE – ezekben a zavaros időkben és fenséges mivoltod fényességét a nemes művelődés ékesítésére szántad… Te egymagad díszíted most irodalommal és tudománnyal s teszed engedékennyé a szeretetreméltó múzsákkal szemben azt a hatalmas országot, melyet bölcs és szerencsés nagy tetteiddel ékesítettél. Ezek a múzsák, kiket egész Görögországból már azelőtt kiüldöztek, kiket már-már a mi fejedelmeink is cserbenhagynak, a franciák és németek pedig elhanyagolnak, mind hozzád menekülnek: téged, mint egyetlen büszkeségüket és biztos menedéküket, tisztelnek.»
A bőkezű királyt a szerencsekergető külföldi humanisták egészen elárasztották könyvajánlásokkal, dicsőítő versekkel, hízelgő szónoklatokkal. NALDI NALDUS firenzei költő közel kétezer hexameterből álló latin költeményben magasztalta a királynak és nejének, valamint Corvin Jánosnak és nevelőjének erényeit, leírta a híres budai könyvtárt, ismertette kincseit. UGOLINO DE VIERI. a másik firenzei költő, a királyi párnak ajánlotta verses munkáit. MARLIANI JÁNOS milánói jogtudós a Hunyadi-házat és a Sforza-családot dicsőítette abban az ünnepi beszédében, melyet a két uralkodóház rokoni egybekötése alkalmából tartott. BRANDOLINI AURÉL firenzei humanista több könyvet szerzett a király tiszteletére. Egyik munkájában Mátyás királyt, Beatrix királynét és Ransanus Péter püspököt beszéltette az emberi betegségek türelmes elviselésének módjáról; a másikban a monarchiát védelmező Mátyás király és a köztársasági kormányformát pártoló Corvin János vitáznak az államforma kérdéséről. CARBO LAJOS ferrarai tanár egy párbeszédes munkában emlékezett meg a király nagyszerű tetteiről. CORTESE SÁNDOR római apostoli titkár közel ezerkétszáz hexaméterben dicsőítette a nagy mecénást. BARTOLOMMEO DELLA FONTE firenzei tanár a magyar udvarba jutva fényes sikerű beszédet tartott Mátyás király előtt, magasztaló költeményt intézett Corvin Jánoshoz s olasz hazájába visszatérve is megtartotta összeköttetését a magyar királlyal. Firenzéből 1489-ben örvendve értesítette Mátyást, hogy budai könyvtárát mennyire magasztalják egész Itáliában, sőt maga Medici Lőrinc is annyira felbuzdult, hogy tervbe vette egy nyilvános könyvtár alapítását Olaszországban. CONSTANTIUS FANENSIS olasz költő lelkes költeményt írt a nagy magyar király tiszteletére s azt a Nagy Sándorhoz és Julius Caesarhoz hasonló hadvezért ünnepelte a halhatatlan emlékű Hunyadi János fiában, aki Krisztus híveit megoltalmazza a törökök ellen. ANTONIUS THEBALDEUS ferrarai humanista dicsőítő versében a magyar király mint a művelt ember eszményképe és az igazságos uralkodó jelenik meg: íme egy nagy fejedelem, a haditudomány mestere, a bölcs tanácsadók megbecsülője, a tudósok és költők bőkezű pártfogója; birodalmában a gonoszság nem nyomja el az erényt, a gazdag nem zsarnokoskodhatik a szegényen, a törvény ereje mindenkit megvéd; a kereszténységet ez a nagy uralkodó oltalmazza a törökök ellen, nélküle már Itáliában dühöngene az ozmán kegyetlenség, hősiességével ő mentette meg a világot attól, hogy az oltárokon még ott a kereszt. Mátyás király halála nemcsak a magyarokat rendítette meg, hanem a művelődés iránt fogékonyabb külföldieket is. A nápolyi király magyarországi követe, RANSANUS PÉTER püspök és történetíró, Székesfehérvárt az országnagyok jelenlétében tartott mély megindulást keltő latin gyászbeszédet; GARZONI JÁNOS bolognai egyetemi tanár Itália részvétét tolmácsolta meleghangú latin emlékbeszédében; CERVINUS ILLÉS dalmáciai költő Ragusában siratta el a hatalmas uralkodót ékes latin szónoklattal.
Kiadások. – Bonfinius történeti munkájának első teljes kiadását Zsámboki János adta közre a XVI. században: Antonii Bonfinii rerum Ungaricarum decades. Basel, 1568. (Előzőleg egy részét már kiadta Brenner Márton Baselben 1543-ban, egy másik részét Heltai Gáspár Kolozsvárt 1561-ben.) – Azután több új kiadás következett, köztük a legjobb Bél Károly Andrásé: Antonii Bonfinii rerum Ungaricarum libri quadraginta quinque. Lipcse, 1771. – Megjelent két német fordítása is. (1545, 1581.) – Magyarra nem fordították le, de Heltai Gáspár szabadon átdolgozta: Krónika a magyarok dolgairól. Kolozsvár, 1575. – Galeotto Marzio anekdotagyüjteményét először Tordai Zsigmond adta ki a XVI. században; Libellus elegans Galeoti Martii De egregie, sapienter et jocose dictis ac factis Matthiae Ungariae regis. Bécs, 1563. – Azután számos kiadása, ezek közt Schwandtner János Györgyé: Scriptores rerum Hungaricarum. Bécs, 1746. – Magyar fordítása Barna Ferdinándtól: Jellemvonások Mátyás király életéből. Pest, 1862. – Kazinczy Gábortól: Mátyás király kortársai tanusága szerint. Pest, 1862. – A renaissance-kor humanista irodalmának magyarvonatkozású latin szövegeit a M. T. Akadémia adta ki. – Fraknói Vilmos és Ábel Jenő: Irodalomtörténeti emlékek. Két kötet. Budapest, 1886–1890. (Két magyarországi egyházi író a XV. századból és két olaszországi írónak Mátyás király személyével kapcsolatos kéziratai.) – Hegedüs István; Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Budapest, 1903. (Azoknak a dicsőítő verseknek, előszavaknak és bevezetéseknek gyüjteménye, amelyekkel a renaissancekor humanistái a magyar királyt és a magyar egyházi és világi előkelőségeket magasztalták.) – Hegedüs István: Analecta recentiora ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Budapest, 1906. (Kiegészítő anyaggyüjtemény az előbbi kötethez.)
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kívül Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. Két kötet. 3. kiad. Pest, 1862. – Helmár Ágost: Bonfiniusnak mint történetírónak jellemzése és műve kútfőinek kimutatása s bírálati méltatása. Budapest, 1876. – Zsilinszky Mihály: Bonfinius Antal történetíró jellemzése. Századok. 1877. évf. – Ábel Jenő: Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós Társaság. Budapest, 1880. – U. az: Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon. Budapest, 1880. – Csánki Dezső: I. Mátyás udvara. Budapest, 1884. – Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király élete. Budapest, 1890. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Riedl Frigyes: A magyar irodalom főirányai. Budapest, 1896. – Apponyi Sándor: Hungarica. Három kötet. Budapest és München, 1900–1925. – Hegedüs István: Gyászbeszéd Mátyás király fölött. Irodalomtörténeti Közlemények. 1901. évf. – Bruckner Győző: Galeotto De egregie, sapienter et iocose dictis et factis Matthiae regis című műve mint művelődéstörténeti kútfő. Budapest, 1901. – Békesi Emil: Magyar írók Hunyadi Mátyás korából. Katolikus Szemle. 1902. évf. – Császár Mihály: A magyar művelődés a XV. században. Antonio Bonfini rerum Hungaricarum Decadesének alapján. Budapest, 1902. – Hegedűs István: Bartolomeo Della Fonte. Irodalomtörténeti Közlemények. 1902. évf. – U. az: Egy olasz költő Mátyás királyhoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1903. évf. – U. az: Raguzai emlékbeszéd Mátyás király felett. U. o. 1905. évf. – Berzeviczy Albert: Beatrix királyné. Budapest, 1908. – Fináczy Ernő: A renaissancekori nevelés története. Budapest, 1919. – Jakubovich Emil: Bonfini-kódextöredék a Magyar Nemzeti Múzeumban. Magyar Könyvszemle. 1919. évf. – Huszti József: Platonista törekvések Mátyás király udvarában. Minerva. 1924–1925. évf. – U. az: Antonius Thebaldeus költeménye Mátyás királyhoz. Klebelsberg-emlékkönyv. Budapest, 1925. – Jakubovich Emil: Az eredeti Bonfini-kódex második töredéke. Magyar Könyvszemle. 1925. évf. – Ballagi Aladár: Buda és Pest a világirodalomban. Budapest, 1925. – Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. – Fraknói Vilmos, Fógel József, Gulyás Pál, Hoffmann Edit: Bibliotheca Corvina. Mátyás király budai könyvtára. Budapest, 1927. – Berzeviczy Albert: Megemlékezés Bonfinus Antal születésének ötszázadik évfordulójáról. Akadémiai Értesítő. 1928. évf. – Tóth László: Bonfini in Ungheria. Különlenyomat az olasz Bonfini-emlékkönyvből. Ascoli Piceno, 1928. – U. az: Analecta Bonfiniana. Turul. 1929. évf.
