LATIN IRODALOM: NEVES MAGYAR HUMANISTÁK.
LATIN IRODALOM: NEVES MAGYAR HUMANISTÁK.
A HUMANISTA műveltség kedvezett a szónoklatnak s az egyházi beszéd mellett jelentkezni kezdett a politikai beszéd is. Mivel a magyar urak nem beszéltek idegen nyelveken, Mátyás király a tekintélyes nemzetségek tagjait csak a nagyobb pompa mutatására használta diplomáciai érintkezéseiben, míg a vezető szellemekért az egyházi férfiak soraiba nyúlt. Külföldi követségek alkalmával a főurakat kísérő papok mondták a politikai vonatkozású latin beszédeket. Ilyenkor a magyarokban rejtező szónoki képesség nem egyszer szembetűnően megnyilvánult.
Mátyás király diplomatái és szónokai közül az ókori rétorok jeles tanítványa volt NAGYLUCSEI FODOR ISTVÁN, a király bizalmas papja, később szerémi püspök; VETÉSI LÁSZLÓ pápai kamarás is hatásosan szónokolt a külföldi uralkodók előtt s egy alkalommal Rómában IV. Sixtus pápához intézett üdvözlő beszédet; KOSZTOLÁNYI GYÖRGY kanonok 1461-ben a Nürnbergben gyűlésező német választófejedelmeket igyekezett szónoklatával arra bírni, hogy császárukat a magyar szent korona visszaadására szoritsák; DÖBRENTEI HIMFY TAMÁS zágrábi püspök arcképével díszítve nyujtotta át búcsúzó beszédét a római pápának. HANDÓ GYÖRGY kalocsai érsek is az emlegetettebb humanista szónokok közé tartozott. Mátyás királynak ez a jeles diplomatája nagy összegeket költött kéziratok vásárlására, a pécsi templom mellett szép könyvtárat rendezett be, a könyvtár mellé jó fizetéssel ellátott papot rendelt, hogy a kéziratoknak gondját viselje.
A külföldi humanista mozgalmak hatása alatt a latin költészet iránt egyre erősebb lett az érdeklődés. Az olasz és német egyetemeken tanuló magyar ifjak lelkesedéssel olvasták az ókori klasszikusokat s a költői hajlamúak megpróbálkoztak azzal is, hogy verseket írjanak a római poéták nyelvén. PANNONIAI JÁNOS hexameterekben gyászolta a Várnánál elesett I. Ulászló királyt; SZEMERE BALÁZS esztergomi kanonok epigrammákat írt festmények alá; fennmaradt azonkívül BAKÓCZ FERENC győri püspök, VETÉSI LÁSZLÓ pápai kamarás és GARÁZDA PÉTER esztergomi kanonok verses munkáinak emlékezete is.
GARÁZDA PÉTER a XV. század legbecsültebb magyar humanistái között foglalt helyet. Rokona volt Vitéz Jánosnak és Janus Pannoniusnak, tanulmányait Olaszországban végezte, hazulról is meleg barátságot tartott több tekintélyes olasz humanistával. Különösen a firenzeiek szerették. Feltűnő, hogy magasabb egyházi rangra nem emelkedett, ezt azonban annak tulajdonítják, hogy Mátyás király nem szerette s miután csalódott Vitéz Jánosban és Janus Pannoniusban, az összeesküvő családnak ezt az egyébként ártatlan tagját nem kívánta emelni egyházi pályáján. Az összeesküvés annyira felbőszítette az indulatos uralkodót, hogy hatása alatt egy időre még a magyarok olasz iskolázásának is ellensége lett. Ugy vélekedett, hogy a szabados gondolkozású humanisták Catilinákká nevelik a magyar ifjakat. S ebben sok igazsága volt. Az elbízott külföldieskedés nem tudott nyugodtan elhelyezkedni a magyar világban. A fölényes és szkeptikus papok és papjelöltek nem nagyra hivatott országot, hanem elmaradt sárfészket láttak hazájukban. A tudás gőgje megölte bennük a magyar lelket, a titáni nagyság érzete kiszámíthatatlan elégületlenekké tette őket.
Mint számos paptársa, szintén Olaszországban végezte tanulmányait BÁTORI MIKLÓS váci püspök. Egészen bent élt a görög-római világban, latin verseket írt, sokat levelezett külföldi humanista barátaival s még a királyi tanácsba is magával vitte Ciceróját. Egy alkalommal Mátyás király neves humanistája, Galeotto Marzio meglátogatta házát s azt írja róla: «Nagyon megtetszett nekem házanépének méltósága és előkelősége is; mert házában szünet nélkül imádkoznak vagy tanulmányoznak vagy lant kíséretében énekelnek vagy tisztesen társalognak. Nincsen ott sohasem pihenés vagy munkakerülés vagy idővesztegetés. A várból gyakran elsétál kertjeibe, amelyeket ő maga keríttetett be és ékesített fel halastavakkal s a kertekből ismét a várba derék emberek állandó kíséretében. Magával viszi ilyenkor könyveit, úgyhogy ez az útja is vitatkozásokkal telik el. Néha kocsin viteti ki magát a püspök, hogy megtekintse a napsütötte kellemes dombokon körben elterülő szőllőkertjeit és gyümölcsöseit s itt sem szűnik meg az olvasás és vitatkozás, úgyhogy azt hihetné mindenki, hogy ezeket a bortermő, virágzó dombokat is Minerva és a Múzsák lakják és látogatják». Bátori Miklós püspök Vácon könyvtárat alapított, udvarába tudós papokat hívott, magát állandóan művelte. Mikor egy alkalommal a királyi udvarba ment és ott is olvasgatott, a vele együtt várakozó urak kigúnyolták, de a király annál jobban megdícsérte. Levelezett Marsilius Ficinus hírneves olasz filozófussal is. Levelei és költeményei nem maradtak fenn, azt azonban tudjuk, hogy latin stílusát kortársai nagyrabecsülték. Váradi Péter érsek így adott kifejezést elismerésének a püspökhöz írt egyik válaszában: «Levelét nagy élvezettel olvastuk. Ékes előadása, stílusának tisztasága és szabatossága, a hajdankornak rajta átlengő komoly méltósága gyönyörrel töltöttek el. Alig fejezhetjük ki szavakkal azt, hogy atyaságodnak a természettől nyert nemes szellemét a könyvek szorgalmas olvasása, a tudomány művelése és az erény szeretete mennyire megdicsőítették».
VÁRADI PÉTER érsek maga is elismert humanista volt. Beroaldus Fülöp bolognai egyetemi tanár azt írja róla egyik munkájában, hogy a tudománynak avatott művelője, a tudósoknak bőkezű pártfogója s az itáliai humanisták igaz barátja. Az érsek a bolognai egyetemen végezte tanulmányait, egy ideig esztergomi kanonok volt, utóbb Mátyás király kancellárja, 1480-tól kezdve kalocsai érsek. A király elhalmozta kitüntetéseivel és adományaival, egyszer azonban megharagudott reá, Árva várába záratta s innen az érsek csak II. Ulászló uralkodása idején szabadult ki. Irodalmi tekintélyét különösen az mutatja, hogy Mátyás király őt bízta meg Janus Pannonius költeményeinek összegyüjtésével és rendezésével. Latin stílusára leveleinek ma is meglevő gyüjteménye vet világosságot. Vitéz Jánosnak nemcsak neveltje volt, hanem a levélírásban tanítványa is. Százhuszonhét levelét különböző magyar és külföldi személyekhez intézte: a pápai és a királyi udvar előkelőségeihez, főpapokhoz, főurakhoz, híveihez.
Érdemes a megemlítésre JOHANNES PANNONIUS vitája Marsilius Ficinus firenzei humanistával, a híres Platontudóssal. Míg a budai humanisták bókoló leveleket váltottak az olaszokkal s míg Itália fiai hasonló kedveskedésekkel szőtték tele soraikat, ez az eléggé rejtélyes személyiségű magyar humanista kemény bírálattal illette a platonista mozgalom ünnepelt vezérét. Ficinushoz írt, mai napig fennmaradt levele visszautasítja a firenzei platonista bölcselő álláspontját s nem valami hízelgő megjegyzéseket tesz az ókori filozófia feltámasztásának mozgalmára. Mérsékeltebb rajongást kíván és több kereszténységet; kevesebb ellenmondást és nagyobb logikát. A kritikára Ficinus ingerülten válaszolt s tiltakozott az ellen, mintha az antik világ újjáélesztése nem a Gondviselés céljait szolgálná. Platon filozófiáját keresztény szempontból sem lehet megvetni, mert maga a Gondviselés gondoskodott a vallásos szellemű filozófiai rendszerekről, csak érteni kell a filozófiát s becsülni kell az isteni Platont.
Bár a királyi udvar helyet adott az új szellemnek s egyes főpapok magukévá tették az olasz egyetemek klasszikus latinságát, a magyarországi humanizmus nem hatolt bele a nemzet gondolkodásába. Ezért nem lehet beszélni magyar renaissanceról, hanem csupán magyar humanizmusról. Ez az arisztokratikus mozgalom megmaradt a királynak és főpapjainak zárt körében. Az Olaszországból hazaérkező előkelő papok magukkal hozták és meg is őrizték a latin irodalmi megújhodás szeretetét, de a nemzet többi rétege távol maradt az új életeszménytől.
A görög irodalom egészen háttérbe szorult a latin mellett. Janus Pannonius jól tudott görögül, de magyar humanista kortársai közül csak kevesen vitték annyira, hogy zavartalanul belemélyedhettek az ókori hellén szövegekbe. Görög könyvet nem vásároltak. Még Mátyás király könyvtárában sem volt több két görög kódexnél. A görög írókat latin fordításban olvasták. Mátyás király számára Olaszországból állandóan küldtek görögből latinra fordított ókori klasszikusokat.
Kiadások. – Az említett írók kéziratai nagyobbára elvesztek s csak címeikről tudunk. Erre nézve az itt következő irodalom nyujt közelebbi tájékozást.
Irodalom. – Wagner Károly: Petri de Varda epistolae. Pozsony és Kassa, 1776. (Várdai Péter leveleskönyvének kiadása.) – Toldy István: A magyar politikai szónoklat kézikönyve. Pest, 1867. (Ebben Toldy Ferenctől: A magyar politikai szónoklat történeti vázlata.) – Ábel Jenő: Adalékok a humanismus történetéhez Magyarországon. Budapest, 1880. – U. az: Garázda Péter. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1880. évf. – Fraknói Vilmos: Váradi Péter kalocsai érsek élete. Budapest, 1883. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Fraknói Vilmos munkája a Szilágyi Sándor által szerkesztett milléniumi történelemben: A magyar nemzet története. IV. köt. Budapest, 1896. – U. az: Mátyás király magyar diplomatái. Századok. 1898. évf. – Hegedüs István: Irodalomtörténeti tarlózások olasz könyvtárakban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1898. évf. – Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. – Békesi Emil: Magyar írók Hunyadi Mátyás korából. Katolikus Szemle. 1902. évf. – Fógel József: II. Ulászló udvartartása. Budapest, 1913. – Fináczy Ernő; A renaissancekori nevelés története. Budapest, 1919. – Huszti József: Platonista törekvések Mátyás király udvarában. Minerva, 1924. évf. – Hoffmann Edit Nagylucsei Orbán könyvtárának maradványai. Magyar Bibliofil Szemle. 1924. évf. – U. az: Váradi Péter kalocsai érsek könyvtárának maradványai. U. o. 1925. évf. – Huszti József: Francesco Maturanzio magyarvonatkozású költeményei. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1927. évf.
