A FELFESZITETT KRISZTUSHOZ ÍRT HIMNUSZ VERSES FORDÍTÁSA.
A FELFESZITETT KRISZTUSHOZ ÍRT HIMNUSZ VERSES FORDÍTÁSA.
AZ IDEGENBŐL idekerült latin egyházi énekek magyar verses fordításai közül legsikerültebb: a Himnusz a felfeszített Krisztushoz. Gondos kidolgozású költemény. Eredetijének szövegét a katolikus hagyomány Szent Bernát személyéhez kapcsolta, de Szent Bernát szerzősége ellen annyi érv szól, hogy a nevezetes verses imádság megírását nem tulajdoníthatjuk neki. A költemény tárgya: könyörgés Jézus Krisztushoz az egész emberiségért. A latin eredetinek szép gondolatai mozgásba hozták az ismeretlen magyar fordító képzeletét s ha elég hűséggel ragaszkodott is a deák szöveg gondolatmenetéhez, sokat tett hozzá a maga költői leleményéből, úgy hogy fordítása itt-ott a szabad utánzás benyomását teszi.
Üdvözlégy e világnak üdvössége, drágalátos Jézus Krisztus – olvassuk a költeményben – íme keresztfádhoz léptem és imádlak. Gyöngyelő véred a földre harmatozott, piros véred lelkünk váltsága lett. Szent véred hullásáért könnyhullatva adok hálát, szent kezedet sírva csókolom. Szíved az én bensőmnek öröme, a halál mégis megszaggatta a te szívedet. Pírongó orcával jöttem hozzád, hogy megsirassalak kínodban s ajkamhoz vonjam oldalad pirosló sebét. «Szent lábadnak keménységét, szent kezeidnek ő mély sebét, ölelgetem áhítatost reszkettetőst, kívánatost.» Itt vagyok keresztfádnál, itt kesergek lábadnál, hajolj hozzám, vigasztalj meg, bocsásd meg bűneimet. Bár kínt vallhatnék kínodért, meghalhatnék halálodért:
engem födöz ket kegyes karodwal
Es oltalmaz the zent kereztfadwat
Hala legyewn Halalohdert
Dragalatos zenth kenodert
en edes wram en edews Istenem
Es en edes megh walto yeswsom
ky wagy mondhatatlan mynden nagy yom
Es oltalmaz the zent kereztfadwat
Hala legyewn Halalohdert
Dragalatos zenth kenodert
en edes wram en edews Istenem
Es en edes megh walto yeswsom
ky wagy mondhatatlan mynden nagy yom
Az eredeti kiejtéssel:
Engöm födözz két karodvall,
És oltalmazz te körösztfádval,
Hála legyön halálodért,
Drágalátos szent kénodért,
Én édes uram, én édös Istenem
És én édes Megváltó Jézusom,
Ki vagy mondhatatlan minden nagy jóm.
És oltalmazz te körösztfádval,
Hála legyön halálodért,
Drágalátos szent kénodért,
Én édes uram, én édös Istenem
És én édes Megváltó Jézusom,
Ki vagy mondhatatlan minden nagy jóm.
Kiadások. – Az éneket a Czech-kódex és a Thewrewk-kódex őrizte meg. Mindkét szöveg ugyanazon fordításnak egy-egy példánya az előbbi 310, az utóbbi 317 sor. A két kódexszöveg között az eltérés csak néhány sor átalakításában és néhány szó kicserélésében nyilvánul. – Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. II. köt. Buda, 1840. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. I. köt. Budapest, 1877. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921.
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kívül Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. I. köt. 3. kiad. Pest, 1862. – U. az: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 5. kiad. Budapest, 1888. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Beöthy Zsolt és Badics Ferenc szerkesztésében: Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Frick József: A középkori magyar himnuszköltészet. Kolozsvár, 1910. – Gondán Felicián: A középkori magyar pálosrend és nyelvemlékei. Pécs, 1916. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Berlin, 1928. – Császár Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf.
