A SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYRÓL SZÓLÓ ÉNEK VERSES FORDÍTÁSA.
A SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYRÓL SZÓLÓ ÉNEK VERSES FORDÍTÁSA.
A MAGYAR szentek alakjaihoz fűződő latin egyházi énekeknek magyar verses fordításaiból csak a Szent László királyról szóló ének maradt fenn hiánytalan szöveggel. A költeményben a katolikus szellem szerencsésen egyesül a hazafias érzéssel. Szent László kedves királya volt a magyar nemzetnek, a legendák és a krónikák odaadó áhitattal beszélték el tetteit. Ennek a nemzeti rajongásnak tükrözője a szóban forgó verses fordítás. Az ismeretlen énekes, latin eredetije nyomán, lelkesen dicsőíti Szent Lászlót s elmondja, milyen testi-lelki áldások áradtak az égből a kegyelmes királyra, Magyarországnak édes oltalmára:
Idwezleg kegelmes zenth lazlo keral’
magyarorsagnak edes oltalma
zent keral’ok közth dragalatws göng
cyllagok közöth fenesseges cyllagh
magyarorsagnak edes oltalma
zent keral’ok közth dragalatws göng
cyllagok közöth fenesseges cyllagh
Mai nyelven:
Üdvözlégy kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.
Szentháromságnak vagy te szolgája, Szűz Máriának választott vitéze, Magyarországnak királyi magzatja. Mikor még gyermek voltál, Lengyelországból Magyarországba hoztak, hogy két országban dicsekednél, Magyarországban és mennyországban. Biharvárad édes oltalma lettél, templomot rakattál Szűz Máriának, benne nyugszol most minden tisztességgel. Körülfeküsznek téged császárok, püspökök, királyok és előkelő urak; dícsérnek téged papok, diákok és városnépek; dícsérnek téged Istennek angyalai. Képed feltették magas kőszálra: fénylik mint nap, sajog mint arany, nem elégszik meg senki tereád nézni. Te arccal teljes, szép piros valál, kedves tekintetű, ékes beszédű, erős karú, mindenkit legyőző, válladtól fogva mindenkinél magasabb. Szépséged császárságra méltó, méltán illet téged a szent korona. Testedben tiszta, lelkedben fényes, szivedben bátor, miként vad oroszlán, azért nevezték bátor Lászlónak. Szűz Mária téged választott s te neki ajánlád jó Magyarországot, hogy őrizné és oltalmazná. Rózsákat szaggattál, koronádba fűzéd. «Dícsérjük magyarok Szent László királyt, bizony érdemli mi dícséretünket.»
Ez a bensőséges hangú ének a Peer-kódexben maradt fenn. Hatvankét sorból áll, strófái négysorosak és rímtelenek. Van ezenkívül a Gyöngyösi-kódexben is egy tizenháromsoros töredékes Ének Szent László királyhoz: ez is fordítás latin verses szövegből. Tizenkétsoros az Érdy-kódexben olvasható Ének Szent István királyhoz egyik deák himnusznak nehézkes ritmusú fordítása.
Kiadások. – A Szent László királyról szóló éneket a Peer-kódex az eredeti latin Szent László-himnusszal együtt őrizte meg. Mind e magyar éneknek, mind a Szent Lászlóról és Szent Istvánról szóló másik két verses maradványnak több magyarázatos kiadása van. – Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. II. köt. Buda, 1840. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. I. köt. 1877. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921.
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kívül Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. II. köt. 3. kiad. Pest, 1862. – U. az: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 5. kiad. Budapest, 1888. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Pintér Kálmán: Szent László király a magyar költészetben. Budapesti kegyesrendi gimnázium értesítője. 1892. – Beöthy Zsolt és Badics Ferenc szerkesztésében: Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Frick József: A középkori magyar himnuszköltészet. Kolozsvár, 1910. – Hegedüs István: A magyarországi latin coelestis lyra. Akadémiai Értesítő. 1914. évf. – Szilárd Leó: Szent László a régi magyar irodalomban. Keszthelyi premontrei gimnázium értesítője. 1914. – Horváth Cyrill: A László-himnuszról. Szily-emlékkönyv. Budapest, 1918. – Szilárd Leó: Szent László a magyar lírában. Pécs, 1926. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Berlin, 1928. – Császár Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf.
