BIBLIAFORDÍTÁSOK.
BIBLIAFORDÍTÁSOK.
A LEGRÉGIBB magyar bibliafordítás a XV. századból való. A második nagyobb bibliafordítást a Jordánszky-kódex őrizte meg. Kisebb terjedelmű szentírási szövegek fordítása olvasható még több más középkori magyarnyelvű írott könyv lapjain is. Mindezek a prózai szövegek a régi magyar szókincsre és kifejezéskészletre s általában a középkori magyar nyelv ismeretére nézve sok értékes anyagot nyujtanak, de a stílus fejlődésének vizsgálatát nagyon kevéssé segítik elő. Mivel a fordítók arra törekedtek, hogy az eredeti latin szöveget minél nagyobb hűséggel tolmácsolják, fordításaik többnyire nehézkesek. Még a magyaros szórend ellen is gyakran vétenek.
A Teremtés könyvének kezdete a mohácsi csata előtt néhány évvel másolt Jordánszky-kódexben:
Kezdetben teremthe Isten mennyet es feldet, ez feld kedeglen vala yers es hew, es setetseghek valanak ez vylagnak zyneen. Es vrnak hw zent lelke vyseltetykvala az vyzeken, Es monda vr Isten leg’en vylagossag, es len vylagossagh.
Az akkori kiejtés szerint:
Kezdetben teremté Isten mennyet és földet. Ez feld kedéglen vala ires és héú és setétségek valának ez világnak színén és Úrnak ü szent lelke viseltetik vala az vizeken. És monda Úr Isten: légyen világosság. És lén világosság.
A latin szöveg:
In principio creavit Deus caelum et terram. Terra autem erat inanis et vacua et tenebrae erant super faciem abyssi: et Spiritus Dei ferebatur super aquas. Dixitque Deus: fiat lux. Et facta est lux.
Némelyik szentírási könyv magyar fordítása több kódexben is megvan, egyes fejezetek ismételve előfordulnak. Lukács evangéliumának első fejezetéből harminc helyen találunk magyar szakaszokat, János evangéliumának első fejezete tizenkétszer fordul elő. A zsoltárok fordításával különösen szívesen foglalkoztak kódexíróink. De annak ellenére is, hogy a magyarnyelvű szentírási szövegek száma meglehetősen nagy, számos rész lefordítatlan maradt mind az Ószövetségből, mind az Újszövetségből. A szétszórt részekből nem lehet egybeállítani egy teljes bibliafordítás szövegét.
Kiadások. – A magyarnyelvű szentírási részletek lelőhelyei a XVI. században a Czech-, Döbrentei-, Festetich-, Jordánszky-, Keszthelyi-, Kulcsár- és Székelyudvarhelyi-kódex. – Nyelvemléktár. Tizenöt kötet. Budapest, 1874–1908. (Az I–II. és IV–XIV. kötet Volf György, a III. kötet Komáromy Lajos és Király Pál, a XV. kötet Szabó Sámuel és Katona Lajos közzététele.) – Zolnai Gyula: Ny elvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894.
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kívül Gerő János: A katolikus magyar bibliafordítások története. Budapest, 1901. – Boros Alán: Zsoltárfordítás a kódexek korában. Budapest, 1903. – Vargha Damján: Ősi nyolcas versforma kódexeink bibiaforditásában. Békefi-emlékkönyv. Budapest, 1912. – Szerecz Alajos: Kódexeink párhuzamos szentírási töredékei. Budapest, 1916. – Gondán Felicián: A középkori magyar pálos-rend és nyelvemlékei. Pécs, 1916. – Mészöly Gedeon: Legrégibb bibliafordítóinkról. Magyar Nyelv. 1917. évf. – Harsányi István: A magyar biblia Budapest, 1927.
