ERAZMISTA TÖREKVÉSEK.
ERAZMISTA TÖREKVÉSEK.
LUTHER MÁRTON tanításainak elterjedését és a protestáns hitvitázás megindulását egy rövidebb átmeneti korszak előzte meg. Ennek a korszaknak irodalmi munkásai Rotterdami Erazmust vallották mesterüknek. Az erazmista irány többé-kevésbé függetlenítette magát a középkori katolikus szellemtől, de még nem csatlakozott egészen a hitújításhoz.
Rotterdami Erazmus, a híres hollandiai tudós, már Luther Márton fellépése előtt hirdette, hogy a bibliát le kell fordítani a nemzeti nyelvekre, mert a szent szövegek olvasása jobbá teszi az erkölcsöket és mélyebbé a vallásos érzést. Ő maga is bibliafordító és bibliamagyarázó volt. 1516-ban adta ki Baselben az Újszövetség görög szövegét, hozzácsatolta a szöveg latin fordítását s közrebocsátotta mély tudásra valló magyarázatait is. Munkája nagy hatást tett, a hittudósok csodálattal tekintettek Erazmus magyarázataira, a humanisták magukévá tették eszméit. A humanizmus egyik középpontján, a bécsi egyetemen, egész Erazmus-iskola támadt, az egyetemi tanárok felhívták tanítványaik figyelmét a németalföldi tudós munkáira s arra buzdították hallgatóságukat, hogy próbálják megszólaltatni nemzetük nyelvén a Szentírás újszövetségi részét Erazmus magyarázataival együtt.
Ebben az időben számos magyar ifjú tanult a bécsi egyetemen, tanáraik előadásait fogékonyan hallgatták s itthon is elterjesztették a bécsi hittudások és humanisták felfogását. Ott tanult KOMJÁTI BENEDEK is, az új szellem egyik megértő híve, az első magyar nyelven író erazmista. A magyar erazmisták az Erazmus-féle magyarázatos görög-latin újszövetségi kiadásokat fordították le magyarra. Erazmus szövege után készült Komjáti Benedeknek 1533-ban Krakkóban kinyomatott könyve: Szent Pál leveleinek magyar fordítása. Ugyancsak Erazmus szövegéhez igazodott PESTI GÁBOR magyarnyelvű Új testamentuma, mely 1536-ban Bécsben jelent meg. Komjáti Benedek fordítása gyönge magyarságú, nehézkes előadású, terjengő beszédű. Az eredeti szöveg stiláris szépségeit meg sem közelíti. Magyar szavak jelennek meg benne latin mondatszövésben. Pesti Gábor fordítása jól érthető és elég folyékony stílusú. Nem foglalja magában az egész Újszövetséget, hanem csak a négy Evangéliumot.
KOMJÁTI BENEDEK neve 1529-ben merül fel legelőször, ekkor a bécsi egyetem hallgatója. 1530 körül özvegy Perényi Gáborné Frangepán Katalin nyalábvári udvarába kerül nevelőnek. Az özvegy úrnő János nevű fiát oktatja. Perényiné emlegette előtte, hogy Szent Pál leveleinek megmagyarázását örömmel hallaná, egyben buzdította is az újszövetségi szöveg átültetésére. Volt ugyan Perényiné kezében egy régibb magyar kéziratos fordítás, de ez sem neki, sem Komjáti Benedeknek nem tetszett: az úrasszony a szöveg hűségében kételkedett, a nevelő a fordítást találta nehéznek. Így jelent meg Komjáti Benedek új fordítása Perényiné költségén: A Szent Pál levelei magyar nyelven. Krakkó, 1533. A kötethez a fordító meglehetősen dicsekedő sorokat csatolt. Azt állította benne, hogy Szent Pál leveleinek magyarázására sok szent magyarázó doktorokat olvasott s amelyiknek értelmezése jobban tetszett neki, azt követte. Az egyes levelek elé írt argumentumok kiváló műveltségű hittudósra vallanak: csakhogy ez a képzett hittudós nem Komjáti Benedek. Ő ugyanis nem tett egyebet, mint szószerint magyarra fordította a Rotterdami Erazmus-féle latin Újszövetség-fordításban megjelent Szent Pál-leveleket az argumentumokkal együtt s ajánlólevelén kívül nem írt a szöveghez a maga tudásából semmit. Rotterdami Erazmus mellett nem is olvasott más szerzőt. Irodalomtörténetírásunkban utóbb még a plágium gyanúja is felmerült Komjáti Benedek ellen. Egyesek azt gyanították, hogy az Erazmus használatát gondosan titkoló fordító egész terjedelmében eltulajdonította és a sajátja gyanánt adta ki egy régibb magyar írónak fáradságos munkáját. Az 1870-es évek végén Fraknói Vilmos egy olyan nyomtatványtöredéket talált, amely betűről-betűre megegyezett Komjáti Benedek fordításának egyik részével. Mivel ez a Krakkói-töredék előbb jelent meg, mint Komjáti Benedek fordítása, a két nyomtatvány viszonyáról különböző vélemények hangzottak el. Fraknói Vilmos szerint a Krakkói-töredék nem egyéb, mint a Komjáti Benedek előszavában emlegetett régebbi magyar fordítás maradványa (ez a plágium-vád csirája); Szilády Áron szerint próbanyomásról lehet szó: a nem jól sikerült első nyomdai munkánál Vietor Jeromos krakkói nyomdász tökéletesebben állította ki a ma ismert könyvet (a plágium-vád elutasítása); Harsányi István szerint a Krakkói-töredék egy önálló kis nyomtatvány maradványa: ebben tett próbát Komjáti Benedek a maga későbbi teljes kötetének lefordítására (a Fraknói Vilmos után később fel-felhangzó plágium-vád eszerint nem igazolható vélekedés).
PESTI GÁBOR a papi pályára készült s bécsi tanulóévei alatt három magyarnyelvű munkát adott ki: Evangélium-fordítását, Aesopus-fordítását és hatnyelvű szótárát. Evangélium-fordítása: Új Testamentum magyar nyelven. Bécs, 1536. Irodalomtörténetiróink Pesti Gábort hol a katolikus, hol a protestáns bibliafordítók közé sorozták, valójában azonban Rotterdami Erazmus követője, csakúgy, mint Komjáti Benedek. A Bécsben élő tudományos férfiú később visszakívánkozott hazájába, Izabella királyné szolgálatába állott s úrnőjével együtt Erdélybe ment. Megjegyzendő, hogy neve írásában nincsen egység. Ő magát legtöbbször latinosan Gabriel Pannonius Pesthinusnak írta; irodalomtörténetíróink általában Pesti Mizsér Gábor néven emlegetik. Ugyanis Újtestamentum-fordítása címlapjának belső oldalán neve után ez olvasható: «nemzetségéről Mysser-nemzetből valón. Ez talán annyit jelent, hogy a Magyarországban szórványosan élő miser nyelvjárású tatárok népéből származott.
Kiadások. – Komjáti Benedek: Epistolae Pauli lingua Hungarica donatae. Az Zenth Paal levelei magyar nyelven. Krakkó, 1533. – Pesti Gábor: Novum Testamentum seu quatuor evangeliorum volumina lingua Hungarica donata, Gabriele Pannonio Pesthino interprete. Új Testamentum magyar nyelven. Bécs, 1536. – Komjáti Benedek fordítását is, Pesti Gábor fordítását is a Magyar Tudományos Akadémia bocsátotta közre újból, még pedig hasonmáskiadásban. Az előbbi 1883-ban, az utóbbi 1896-ban jelent meg. Mindkét kiadást Szilády Áron rendezte sajtó alá. A két új kiadás az eredeti szöveget lapról-lapra és betűről-betűre híven utánozta.
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. I. köt. 2. kiad. Pest, 1868. – U. az: Magyar költők élete. I. köt. Pest, 1870. – Fraknói Vilmos: A legrégibb magyar nyomtatvány. Magyar Könyvszemle. 1879. évf. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Szilády Áron: id. Komjáti-kiadás. Budapest, 1883. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Illéssy János: Adatok Pesti Gábor életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1893. évf. – Rupp Kornél: Komjáti Benedek és Erasmus. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1895. évf. – Szilády Áron: id. Pesti-kiadás. Budapest, 1896. – Rupp Kornél: Tanulmányok a XVI. század vallásirodalmából. Budapest, 1898. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története Budapest, 1899. – Szinnyei József: Pesthy Gábor származása. Magyar Nyelv. 1908. évf. – Trócsányi Zoltán: Zent Paal Leveley nyelvéről. Magyar Nyelv. 1908. évf. – Melich János: A legrégibb magyarnyelvű nyomtatványok. irodalomtörténet. 1912. évf. – Viski Károly: Komjáti Benedek nem bibliafordító. Magyar Nyelvőr. 1910. évf. – Trócsányi Zoltán: Komjáthy Benedek becsülete. Magyar Nyelv. 1910. évf. – Kocsner Róbert: Pesthy Mizsér Gábor Új Testamentumának mondattana. Budapest, 1913. – Farkas Gyula: A Döbrentei-kódex és Komjáthy Benedek. Magyar Nyelv. 1914. évf. – Fináczy Ernő: A renaissancekori nevelés története. Budapest, 1919. – Thienemann Tivadar: Mohács és Erazmus. Minerva. 1924. évf. – Harsányi István: Erazmus és Komjáthy. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1925. évf. – Trócsányi Zoltán: A régi magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösiig. Berlin, 1925. – Harsányi István: A magyar biblia. Budapest, 1927.
