KISEBB VERSES MARADVÁNYOK.
KISEBB VERSES MARADVÁNYOK.
A KISEBB verses maradványok közül első helyen említhető: a Körmöcbányai vers. Öt sor 1505-ből. A kis verses szöveg a régebbi irodalomtörténeti felfogás szerint a magyar szerelmi költészet legelső emléke: virágének. Újabb vélemény szerint inkább dévaj mulatozó felkiáltás: táncmondóka. A mulatni szerető asszonyhoz csúfondáros ingerkedéssel fordul a tréfás legény:
Supra agnö söck fel kabla
Haza yöth fyryedt tombi catho
a te zyp palaschtodban
gombosch scharudban
hay haya Wiragom
Haza yöth fyryedt tombi catho
a te zyp palaschtodban
gombosch scharudban
hay haya Wiragom
Mai nyelven:
Supra agg nő, szökj fel kabla,
Haza jött férjed, tombj Kató
A te szép palástodban,
Gombos sarudban,
Haja haja virágom!
Haza jött férjed, tombj Kató
A te szép palástodban,
Gombos sarudban,
Haja haja virágom!
Maradt egy Verses találós mese is. Tizenkét sor 1508-ból. A Szentháromságról szól. Mint általában a középkori magyar versek, ez is meglehetősen nehézkes nyelvű és kezdetleges verselésű próbálkozás. Első négy sora:
Mese. Soha tavol töle.
benne: vagon neki lelke
egges ketten. es harmas.
es nincsen bennek valaztas.
benne: vagon neki lelke
egges ketten. es harmas.
es nincsen bennek valaztas.
Mai nyelven:
Mese. Soha távol tőle,
Benne vagyon neki lelke:
Egyes ketten és hármas
És nincsen bennük választás.
Benne vagyon neki lelke:
Egyes ketten és hármas
És nincsen bennük választás.
Kétsoros kis daltöredék 1520 tájáról: Pominoczky nótája. A töredéket Pominoczky Fülöp szerzetes jegyezte fel egy latinnyelvű vallásos kézirat belső borítéklapjára. Ez az első magyar népdal, melyet hangjegy kísér s így dallamát is tudjuk:
Batya, batya melly az wt bechkerekere
vram, vram ez az wth bechkerekere
vram, vram ez az wth bechkerekere
Mai nyelven:
Bátya, bátya, mely az út Becskerekére?
Uram, uram, ez az út Becskerekére.
Uram, uram, ez az út Becskerekére.
A Körmöcbányai Vers első szavának olvasása és értelme vitát keltett. Szilády Áron szerint a német Kreusl János körmöcbányai jegyző nem jegyezte meg jól a hallott dalt és a sutra, azaz félre szó helyett suprá-t írt. – Beöthy Zsolt szerint a supra szóban nem kell leírási hibát keresnünk, mert az ország számos vidékén él ez a szójárás: zsupra a vénasszonnyal azaz a vénasszony égetni való. – Szilády Áron utóbb rámutatott arra, hogy a supra szónak nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint amit a latin surge supra kifejezés jelent azaz a supra agnö annyi, mint: fel banya, szökj fel vénasszony. – Ezt a véleményt fogadta el Horváth Cyrill is. Szerinte a vers kezdő szavát supra-nak kell olvasni. A kis vers nem tekinthető népdalnak, mert nem tehető fel, hogy a nép deák szavakat énekelt volna. Valószínű, hogy valami szerelmes természetű vénasszonyra készített csúfolódás a dalocska. – Binder Jenő utóbb számos népi táncszót állított egybe a magyar népköltési gyüjteményekből annak igazolására, hogy nem virágének a Körmöcbányai Vers, nem is táncnóta, hanem egyszerű táncrigmus minden dallam nélkül.
Kiadások. – A Körmöcbányai Verset Krizsko Pál körmöcbányai levéltárnok fedezte fel 1876-ban a körmöcbányai levéltár egyik számadási könyvének címlapján. Ide Kreusl János körmöcbányai jegyző írta fel az öt sort 1505-ben. – A Verses Találó Mesét Pintér Jenő fejtette ki a Döbrentei-kódex szövegéből 1909-ben. – Pominoczky Nótájának két sorára Veszely Károly talált rá 1861-ben a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár egyik XVI. századi latin kötetében. A daltöredékre újból Varju Elemér hívta fel a figyelmet 1899-ben. – Az említett nyelvemlékek kiadásaira és magyarázataira nézve az itt következő irodalom nyujt közelebbi tájékozást.
Irodalom. – Krizsko Pál: Egy magyar versecske 1505-ből. Századok. 1876. évf. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. I. köt. Budapest, 1877. – Varju Elemér: A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár. Budapest, 1899. – Csiky János: Népzenei följegyzések a XVI. századból. Ethnographia. 1904. évf. – Fabó Bertalan: A magyar népdal zenei fejlődése. Budapest, 1908. – Seprődi János: A magyar népdal zenei fejlődése. Erdélyi Múzeum. 1908. évf. – Pintér Jenő: Jegyzetek a régi magyar irodalom történetéhez: Jászberényi állami gimnázium értesítője. 1909. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921. – Binder Jenő: Folklore-forgácsok. Ethnographia. 1928. évf. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Berlin, 1928. – Császár Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf.
