LATIN IRODALOM: BRODARICS ISTVÁN.
LATIN IRODALOM: BRODARICS ISTVÁN.
MÁSODIK Lajos király budai udvarának magyar humanistái közül BRODARICS ISTVÁN királyi kancellár és püspök írta a legnevezetesebb munkát: az 1526. évi mohácsi csata történetét. A De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohacz verissima descriptio elsőrangú forrás, oknyomozó szellemű, gondos latinságú. A szerző tökéletesen ismerte a csata előzményeit, maga is ott volt minden tanácskozásban, harcolt a szerencsétlen végű ütközetben, így tehát sok olyan nevezetes históriai mozzanatot jegyzett fel, amelyről semmi más kútfő nem nyujt tájékoztatást. Elbeszélése során részletesen szólt a királyi udvar helyzetéről, bemutatta az ország vezető embereit, jellemezte a döntőszavú személyeket. Ismertette az ország földrajzát, felsorolta a nevezetesebb városokat, rámutatott egyes tájak természeti kincseire. Milyen kétségbeejtő állapot, hogy mikor a király – hosszú hetek és hónapok harcikészülődései után – végre megindul Budáról a lassan közeledő török hadsereg ellen, mindössze háromezer embere van s csak kedvetlenül csatlakoznak hozzá itt is, ott is a haza védelmére kötelezett urak. Lehangoló az egész hadbavonulás, megdöbbentő az országos fegyelmezetlenség. A király mély elkeseredésében haragra lobban: «Látom, hogy mindenki csak az én személyemben keres magának kibuvót és mentséget. Személyesen jöttem el ebbe a nagy veszedelembe, azért, hogy az ország megmentésére és a ti életetekért a magam életét kockára vessem. Hogy tehát senkise találhasson az én személyemben mentséget a saját gyávaságára s hogy engem semmiért se okoljanak, a mindenható Isten segítségével holnap én magam személyesen megyek el veletek oda, ahova mások nem akarnak menni nélkülem». Mohács mellett ütnek tábort, itt folynak le az ütközetet megelőző izgalmas órák. Lélekbe markoló kép a csatarend leírása; könnyeket fakasztó az ellenséggel vívott hősies harc vége. «A trombiták és kürtök harsogásába belevegyült a katonák csatakiáltása vagy inkább harci éneke, mert szokás szerint a Megváltó jézus nevét kiáltották. Ugyanazon pillanatban nagyszámú ellenséges csapatokat láttunk lassan leereszkedni a velünk szemben fekvő dombról. Ott volt a török császár is. Most feltették a sisakot a király fejére: a király arcát ekkor nagy sápadtság lepte el, mintha előre látta volna a közelgő veszedelmet». Vér hull a csatamező minden zugában, mérföldekre hangzik a lárma, egyik roham a másikat éri, váltakozik a hadiszerencse, míg végre győz a borzalmas erejű ellenség. Kevesen menekülhetnek, elvész a király is. Olyan rémület szállja meg az országot, hogy Szolimán szultán már most hatalmába keríthetné az országot, de egyelőre megelégszik az útjába eső vidékek elpusztításával, a városok és falvak kirablásával, a lakosság lemészárlásával, az emberek ezreinek rabláncraverésével. Diadalmasan vonul ki Magyarországból, Buda várát őrizet nélkül hagyja, elpusztított vidékek és felgyujtott falvak jelzik csapatai nyomát.
A mohácsi csata történetírója, BRODARICS ISTVÁN királyi kancellár, Mátyás király uralkodása idején született a Szerémségben. Széleskörű tudását a padovai egyetemen szerezte, ahonnan 1506-ban tért haza mint az egyházi jog doktora. Papi pályáján tehetségéhez méltó módon emelkedett. II. Lajos királynak kedvelt diplomatája volt, többízben megfordult Zsigmond lengyel király udvarában, 1525-ben Rómában járt VII. Kelemen pápánál, hogy segítséget szerezzen a törökök ellen. A király 1526-ban kancellárrá nevezte ki. Résztvett a mohácsi csatában, innen szerencsésen megmenekült és Zsigmond lengyel király számára megírta a végzetes török hadjárat történetét. A Habsburg-ház és a Zápolyai-család küzdelmeiben a nemzeti király pártjához csatlakozott; 1532-ben pécsi, 1537-ben váci püspök lett; 1539-ben Verbőczy Istvánnal és több magyar úrral együtt ő hozta Budára Lengyelországból Zsigmond király leányát, Izabellát, magyar királynénak, János király hitvesének. Ebben az évben hunyt el Vácon, jó emléket hagyva maga után.
Kiadások. – Brodarics István történeti munkája már egy évvel a mohácsi csata után megjelent: De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohacz verissima descriptio. Krakkó, 1527. – Azóta több kiadása és két magyar fordítása: Letenyei Jánosé (Buda, 1795) és Szentpétery Imréé (Budapest, 1903).
Irodalom. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Budapest, 1891. – Sörös Pongrác: Jerosini Brodarics István. Budapest, 1907. – Kujáni Gábor: Brodarics István levelezése. Történelmi Tár. 1908. évf. – U. az: Adalékok a Brodarics-család és Brodarics István életéhez. Budapest, 1913. – U. az: Brodarics István szereplése János király oldalán. Századok. 1914. évf. – Fógel József: II. Lajos udvartartása. Budapest, 1917. – Lukinich Imre szerkesztésében: Mohácsi emlékkönyv. Budapest, 1926.
