LÁTOMÁSOK FORDÍTÁSAI.
LÁTOMÁSOK FORDÍTÁSAI.
A KÖZÉPKORI vizionárius irodalomnak néhány külföldi darabja szintén átjutott a magyar kódexirodalomba. A magyar fordítások töredékesek, de elég híven, sőt itt-ott lendületesen tolmácsolják az eredeti latin szövegek mondatait. Míg a nyugati nemzetek körében a látomásos irodalom gazdag volt, a középkori magyar olvasóknak meg kellett elégedniök a túlvilági viziók egy-két népszerűbb termékével. Ezek a látomások többnyire azt a tanulságot mutatták, hogy a földi élet mulandó s a világi tobzódás után elkövetkezik a túlvilági büntetés.
Tundal lovag látomásának töredékét a Sándor-kódex őrizte meg. Volt Hiberniában egy Tundalus nevű ember, akiben semmi jó nem volt. Ez hirtelen megbetegedett s igen megijedt az ördögök megpillantásától, de védőangyala melléje állt, bátorította őt s figyelmeztette, hogy jól eszébe vésse látását, mert lelke ismét visszatér testébe. Tundalus tehát meglátta minémű kínjuk volna a gyilkosoknak, hamis hitűeknek, kevélyeknek, fösvényeknek s a testi bűnnel élő egyházi embereknek. Hogy milyen a pokol egyik része, azt a következőkből ismerhetjük meg. Van egy befagyott tó a pokolban, a fagyon ül egy bestia, orra és körmei vasból vannak, szájából olthatatlan láng jő ki. Ez a szörnyeteg megeszi a lelkeket, akik az ő gyomrában semmivé lesznek a gyötrelmek miatt. A bestia időnkint újra világra hozza a megevett lelkeket s ezek még nagyobb kínra születnek meg, mert belül kígyók mardossák őket, ők maguk jeges vízben vergődnek s üvöltésükkel felverik az egész környéket. Gyötrelmeik később egyre fokozódnak, testük minden részéből kígyóforma szörnyetegek bújnak elő, ezek széttépik és szaggatják vasas és tüzes orrukkal és körmükkel a szerencsétlenek minden tagját. A kínszenvedő lelkek borzalmas ordítása az eget verdesi.
A lélek és a test vitája a Nádor-kódexben olvasható. Ezt a viziót a külföldi kódex-irodalom Philibertus királyfi látomása néven ismeri. A Visio Philiberti XII. századi latin vers, ennek prózai fordítása a magyar szöveg. Egy holttestből kiszáll a bűnös lélek s vádolni kezdi a testet, amiért annyi vétekre vitte; a megelevenedett holttest védekezik s a siránkozó lelket okolja bűneiért. A lélek ilyen beszéddel kezdi a testet dorgálni: Ó nyavalyás test, mi lett belőled? Nem vagy most sem négyszögű toronyban, sem széles palotában, hanem lefekszel a keserű koporsóba és vitetel a szoros sírverembe. Mit használnak nagy palotáid, drágaságaid, pénzed; hol vannak szép ruháid, ízes ételeid, jó boraid? Nem környez immár barátaid serege, csak kevés ideig siratnak magzataid, kezükre jutott sok kincsed, örökségedet elköltik. A szegények már nem fizetnek adót neked, de nem is voltál szegények atyja, hanem inkább fosztogatója. Én is miattad lettem szerencsétlen, én, aki Isten hasonlatosságára szereztettem vala s most jaj nekem, hogy születtem. A test felemeli fejét: No én lelkem, nem mind igaz, amit beszélsz. Isten téged nemes értelemmel ajándékozott meg, neked adott engem s ha okos lettél volna, nem kedveztél volna nekem. Nem én vagyok a bűnös, hanem te. A test a lélek nélkül semmit sem teszen. Ha valamit tesz, a lélek miatt teszi. «Monda a lélök: Mégis itt akarok maradni és míg időm vagyon, veled veteködni. Mire szólsz énneköm, te test, ily keményön, akarván énreám a bint mindönöstől fogva vetni. Ó nyavalyás test, kitől tanultad ez kemény igéket, kiket mastan mondasz és mondál. Jóllehet sokakba igazán felelel, ezt igaznak tudom lenni, hogy akaratodnak ellene kellött volna állanom.» Ezeket megértvén, sírni kezd a test: Immár látom, hogy sem erő, sem hatalom el nem távoztathatja a halált. Bűnösök voltunk mindketten, de neked mégis nagyobb a bűnöd, miért nem álltál ellent sohasem az én hízelkedésemnek. A test a lélek erejét soha meg nem győzi, ha a lélek szeretné Istent. És felel a lélek: Ó jaj nekem! Boldogok az oktalan állatok, mert testükkel együtt elvész a lelkük. A test még reménykedik: Hátha van még némi kegyelem Krisztus irgalmából. Mond a lélek a testnek: «Test! Ez okosság nélkil való kérdés, mert pokolba valamely szömélyek mennek, továbbá nincsen őnekik váltságnak reménsége, sem alamisnának, sem imádságoknak miatta. Ha mind keresztyénség érte böjtölne és ha mind ez velág ő kéncsét érötte adná, egy pokolbeli lelköt meg nem szabadíthatnának». Minekutána így viaskodott a lélek és a test, megjelent két kormos ördög s a lelket a pokol gyötrelmeire hurcolta. Megkezdődött a pokolbeli kínszenvedés. Az ördögök vasvesszővel verték a lelket, némelyek a homlokát rágják vala. «Akik minekönk szolgálnak, ekképen tisztöltetnek, örökké ekképen gyötrettetnek.» A lélek siralmas szóval kiáltozott Jézus után, de az ördögök mondának neki: Igen későn hívod a te istenedet: nincsen soha bocsánatnak reménysége, a te orcád ékessége elváltozik s hasonló lesz a mi képünkhöz. «Íme miképen vigasztaltatnak a bínösök pokolba, kitől minket szabadíts meg Uram Jézus Krisztus, élő Istennek szent fia.»
Kiadások. – A két látomás szövege a Sándor-kódexben és a Nádor-kódexben. – Toldy Ferenc: Nádor-kódex. Buda, 1857. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. (Sándor-kódex.) – Katona Lajos: Nyelvemléktár. XV. köt. Budapest, 1908. (Nádor-kódex.)
Irodalom. – A magyar kódexirodalomnak a középkori vizionárius irodalommal kapcsolatos részeit Katona Lajos magyarázta: Túlvilági látomások kódexeinkben. Akadémiai Értesítő. 1907. évf. – U. az: Az Érdy-kódex egy fejezetéről. U. o. 1909. évf. – Horváth János: Ének a gazdagrul. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1914. évf. Timár Kálmán: Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf.
