BORNEMISZA PÉTER ELEKTRA-TRAGÉDIÁJA.
BORNEMISZA PÉTER ELEKTRA-TRAGÉDIÁJA.
A REFORMÁCIÓ korának általános irodalmi érdeklődésére jellemző, hogy BORNEMISZA PÉTER görög nyelvből magyarra fordította Sophokles egyik drámáját: Tragédia magyar nyelven. (1558.) Nem puszta fordítás, hanem egyben átdolgozás is. A magyar szerző a görög tragédiát iskolai drámává alakította át s munkájával az erkölcsök javítását célozta. Meg akarta mutatni azt is, mennyire alkalmas a magyar nyelv még a legnehezebb idegen szövegek megszólaltatására is.
Nádasdy Tamás nádor tanácsosához, nemes és vitézlő Perneszich Györgyhöz, intézett ajánló levelében – munkája elején – kifejti, miért vállalkozott a nehéz feladatra. A Bécsben tanuló magyar ifjak megkérték, írjon számukra valami játékot. «Jóllehet elégnek magam nem tartottam, mert efféle írásba nem forgottam, mindazonáltal kívánságukat meg nem szeghettem.» Mivel a keresztyéneknek mindenben Isten nevét kell dícsérniök, olyan játékot választott, hogy azzal a keresztyének épülhessenek. «Választám azért a bölcs Sophokles Tragédiáját, melyet Elektrának hínak.» Sophokles a régi görögök között ritka jeles ember volt, minden írása csodálatos és pogány volta ellenére is eszes minden dolgában. Elektrája is tele van bölcsességgel, tanulhat belőle minden jámbor keresztyén. Ez a munka örökké való példa arra, hogy az Úristen «noha halogatja az büntetését az bűnért, de azért el nem feledkezik róla, hanem hová inkább késik, annyival inkább röttenetesben bosszúját állja minden személyválogatás nélkül».
Ajánló levelét az előszó – «Az játékba elöljáró beszéd» – követi. Újból hivatkozik a pogányok bölcsességére: ők is elismerték Istennek a bűn ellen való haragját s látták a gonoszokon állt bosszúját. A jámbor pogány bölcsek még színjátékaikkal is jóra oktatták az embereket. A mostani keresztyének olyanok, mint a pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek, senkivel semmit nem gondolnak, a prédikáción elszunnyadnak; hasznos tehát nekik az ilyen játék, mert ennek látására Isten haragjától megrettennek és erkölcsös életre térnek. Példát vehet mindenki ebből a pogány írásból, hogy Istennek hatalmassága vagyon a bosszúállásra. «Mennél inkább késik az Úristen az büntetéssel, annyival inkább nehezben és keservesben ostoroz. Kiről ez játékbeli király és királyné asszony példa leszen.»
Elmondja a tragédia meséjét, azután áttér a párbeszédek fordítására, helyesebben átdolgozására. Prózája népies magyarságú, világos beszédű, távol áll minden keresettségtől; igaz, hogy nem közelíti meg az eredeti görög szöveg költőiségét. Elektra cselekvényének menetétől erősen eltér, sőt egy új mellékszemélyt is visz a tragédiába: a Parasitust. A változtatásokat két okból cselekedte: egyrészt könnyíteni akart a maga dolgán, másrészt szem előtt kellett tartania az iskolai dráma céljait. A játék tartalma így sem változott. Ezt a tartalmat ő maga ekképen foglalta össze egy mondatba: «Egész játéknak derék summája: Mikoron Klytemnestra az ő jámbor férjét, Agamemnon királyt, ketten, Aegistussal, álnoksággal megölték volna, nagy sok ideig vígan laktak az királyságba; de az király fia, Orestes, kit az nénje, Elektra, jámbor oktató mesterrel bölcsőbeli korába más országba küldött volt, emberkort érvén titkon hazajöve és atyja halálát mind az kettőn megtorolja».
Az olvasóhoz intézett latin utószóban ismét felhívja a figyelmet arra, hogy Isten megbünteti a bűnt. Dícsérettel szól Sophokles tehetségéről és erkölcsjavító céljáról: ezt a tragédiáját egyenesen az istentagadók és epikureusok ellen írta. A mű magyar fordítását annál szivesebben vállalta, mert mestere, Tannerus György – az egész Germánia híres bécsi főgimnáziumában a görög nyelv tanára – erősen buzdította erre a munkára; azonkívül kísérletet is akart tenni arra nézve, milyen sikerrel járhat a díszes szólású görög nyelv tolmácsolása magyarul. Elismeri ereje gyarlóságát, de az olvasó talán méltányos lesz buzgóságáért. Ki tudná méltó módon visszaadni Sophokles elmésségét és ékesszólását? A maga részéről nyugodtnak érzi magát, ha a költő gondolatait és kifejezéseit képes volt egyszerűen és világosan tolmácsolni. A többi művelt nemzet példájára művelni és gazdagítani kell a magyar nyelvet, aminthogy néhány év óta már magyarul is írnak. Ha talán cserben hagy is erőnk, nagy dolgokban az akarat is elég.
Bornemisza Péter Sophokles-fordítását a XVIII. század végén többen ismerték, de azután annyira nyoma veszett, hogy egyesek kételkedni kezdtek a fordításról szóló feljegyzések hitelességében, bár Bessenyei György közölt belőle egy kis részletet annak megmutatására, milyen volt a régi magyar beszéd s miként hangzanék ez a XVI. századi próza XVIII. századi rímes tizenkettősökben. (A holmi. Bécs, 1779.) – Sándor István nem látta a könyvet s ezért Clitemnestra Tragédiája címmel szólt róla. (Magyar könyvesház. Győr, 1803.) – Egyetlen megmaradt példányára a gothai tartományi könyvtár igazgatója, Krüger Hermann, 1923-ban hívta fel Ferenczi Zoltán figyelmét. Igy jelent meg az elveszettnek vélt dráma háromszáz példányos hasonmás-kiadásban. (Tragoedia Magiar Nelvenn. Budapest, 1923.)
Kiadások. – Bornemisza Péter: Tragédia magyar nyelven. Az Sophokles Elektrájából nagyobb részre fordíttatott és az keresztyéneknek erkölcsöknek jobbításukra például, szépen, játéknak módja szerint, rendeltetett Pesti Bornemisza Péter deák által. Bécs, 1558. (A címlap eredeti helyesírásával: Tragoedia Magiar Nelvenn, Az Sophocles Electraiabol Nagiob rezre fordítatot, éz az Kerezteneknek erkoeczöknek iobitasokra peldaúl szepen iateknak mogia szerint rendeltetet Pesti Bornemizzá Peter deak altal.) – Hasonmás-kiadását Ferenczi Zoltán rendezte sajtó alá: Tragoedia Magiar Nelvenn. Budapest, 1923. (Hazafias adakozások segítségével közreadott fakszimilekiadás.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Thury Etele: Bornemisza Péter élete és munkái. Budapest, 1887. – Kiss Áron Bornemisza Péter élete. Budapest, 1891. – Ferenczi Zoltán: id. Bornemisza-kiadás. Budapest, 1923. – Szilády Áron és Dézsi Lajos: Jegyzetek a Régi magyar költők tára hetedik kötetéhez. Budapest, 1926.
