HELTAI GÁSPÁR VALLÁSERKÖLCSI DIALOGUSA.
HELTAI GÁSPÁR VALLÁSERKÖLCSI DIALOGUSA.
PÁRBESZÉDES tagoltságuk következtében kapcsolódnak a drámai maradványok csoportjához a dialogusok is. Amikor a világ folyását bíráló szerző nem lépett közvetlenül olvasói elé, hanem különböző egyéneket léptetett fel és ezeknek alakjai mögé húzódott, megszületett a párbeszédes forma: a beszélgetők nyilatkozatait a szerző irányította, velük mondatta el megfigyeléseit, őket használta fel életbölcsességének népszerűsítésére. Voltaképen az iskolai drámák egy része is ilyen dialogus, de bennük mégis csak van valami mozgás, megindul a cselekvényük, vitatkozásuk nem puszta morális társalgás.
Az iskolai drámák hitvitázása és hitvédelme helyett inkább erkölcsöt tanított HELTAI GÁSPÁR dialogusa: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról. (1552.) Ez az elbeszélő-oktató párbeszéd-sorozat Antal és Demeter eszmecseréjét tartalmazza. Antal józan ember, Demeter részeges fickó; az előbbi bölcs szavakkal térítgeti jó útra felebarátját, az utóbbi belátja romlottságát és magába száll. A párbeszédes valláserkölcsi munkában vannak apró elbeszélő szakaszok is, de a tartalmi súly elejétől végig a józan életre való serkentésen nyugszik. Antal úgy prédikál, mint valami szigorú lelkipásztor, Demeter akként viselkedik, hogy térítőjének napról-napra nagyobb öröme telik benne. A lerongyolódott korhelyből istenes ember lesz.
Hogy eredeti-e a munka vagy pedig fordítás: ez a kérdés eldöntetlen. Valószínűleg német szöveg nyomán készült. A kor erkölcstörténetére és a protestáns hívők gondolkodására mindenesetre élénken rávilágít. Meg lehet belőle ismerni a prédikátorok népies észjárását s hol komor hangú, hol humoros árnyalatú oktató stílusát. Sok jóízű parasztos szólás bukkan elő szövegéből; példái és hasonlatai szintén az akkori csekély műveltségű nemesség és polgárság szellemi színvonalához igazodnak. Az általános romlottság, az urak jogtalan hatalmaskodása, a férfiak és nők egyre sokasodó vétkei keserű szavakra indítják a szerzőt. Bátran beszél, nem retteg hívei haragjától, fáradhatatlan a bűnök felsorolásában.
Kiadások. – Heltai Gáspár: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialogus. Kolozsvár, 1552. (Az Erdélyi Múzeum birtokában levő példány János Zsigmondé volt: az erdélyi fejedelem és választott magyar király maga írta rá a nevét a könyv címlapjára: Joannes Secundus, electus Rex Ungariae.) – A dialogus szövegéből Szabó Károly közölt mutatványokat a Vasárnapi Ujság 1868. évf.-ban. (Művelődéstörténeti és nyelvi értékére ugyanő hívta fel a figyelmet: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879.)
Irodalom. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Czóbel Ernő: Heltai Gáspár dialogusa a részegségről és tobzódásról. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1911. évf. – Thienemann Tivadar: XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922–1923. évf.
