AZ UNITÁRIUS HITVITÁZÁS.
AZ UNITÁRIUS HITVITÁZÁS.
A REFORMÁTUSOK és unitáriusok küzdelmei 1566-ban indultak meg. Az unitáriusok legtudományosabb vitázója, DÁVID FERENC, számos munkát írt hite védelmére s a reformátusok hasztalan harcoltak tanításai ellen. Maga János Zsigmond erdélyi fejedelem is áttért az unitárius vallásra.
Miért kívánta a református papság az unitáriusoknak a keresztény közösségből való kizárását, miért hívták fel zsinataik a világi hatalmat arra, hogy az erdélyi hitújítókat öljék meg? A Melius Péter vezetése alatt álló tiszavidéki kálvinisták veszedelmes eretnekséget láttak az erdélyi vallásban s mindenáron meg akarták semmisíteni papjaikat. Társadalomfelforgató és vallástagadó istenkáromlást jelentett számukra Dávid Ferenc kijelentése: «Tanuljátok meg, az égi trónon nem ül három király, ezt, csak a görög bálványozó hit tanította. Nem, nem hármas szörny az Isten, nem is három személyalak… Különös! Egyik Isten a másik parancsait hajtja végre, ennél a harmadik jár közbe, míg az első az égben ül. A harmadik átömlik az elsőbe, fölkeni a másodikat s mégis mind egyenlők… Nem, nem képes felfogni elmém a Háromságot! Ily kétes istenekhez nem tudok imádkozni!» Maguk az unitáriusok is megdöbbentek, mikor hajthatatlan vezérük egyre reálisabb következtetéseket vont le a Szentírás tanulmányozásából. Nem imádni Krisztust, tagadni a Szentlelket s fokról-fokra közeledni a zsidósághoz: ezt még ennek a merészen bölcselkedő kornak lázas fejlődési iránya sem bírta ki.
Dávid Ferenc hatása az élő szó erejében rejlett. Könyvei nem mutatnak akkora írói képességeket, mint amilyen varázsereje lehetett szóbeli előadásának. Van erő és lendület Prédikációiban (1569) és más vallásos irataiban is, de az ékesszólás közvetlen hatalma nem akkora bennük, hogy segítségükkel meg lehetne magyarázni térítő munkásságának feltűnő eredményeit. Így is – vallásos írónak is – a legérdemesebbek közé tartozik a maga korában. Bibliai hangulatát a rajongó teológus és filozófus tudományos gondolkodásával s az idézeteket, példákat, hasonlatokat, képeket kedvelő templomi szónok népies érvelésével olvasztotta egybe.
János Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása alatt az 1568. évi tordai országgyűlés Dávid Ferenc érvelésére iktatta törvénybe, hogy Erdélyben mindenki szabadon követheti a maga vallásos meggyőződését: «Minden helyükön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék ki-ki az ő értelme szerint. Ne szidalmaztassék senki a religióért senkitől». De ez az országgyűlési végzés nem ment át a gyakorlati életbe, mert a vallásos türelem merőben ellenkezett a kor szellemével. A türelmetlenségnek maga Dávid Ferenc lett a legelső áldozata.
Ő már nem is annyira reformátor, mint inkább vallásos szabadgondolkodó volt. Merész eszméivel messze megelőzte korát. Felvilágosodottsága és kritikája a dévai vár börtönébe juttatta.
Az unitáriusok rajongással veszik körül Dávid Ferenc emlékét, de amint Melius Péter pályafutásának bírálatában érdemes figyelembe venni unitárius ellenfeleinek nyilatkozatait, úgy hallgassuk meg, hogyan ítél a református hittudomány a leghíresebb magyar unitáriusról. Dávid Ferenc – úgymond Ravasz László – típusa azoknak a keresőknek, akik sohasem találják meg azt, amit keresnek, mert nem a találás a fő náluk, hanem a keresés. Pályafutása épen ezért tragikus: megható őszinteséggel, tiszteletreméltó bátorsággal és nemes önfeláldozással futott, botorkált, szárnyalt vagy támolygott eszményei után, de mivel végzetes volt az út, amelyre lépett, igazságkeresése szükségképen a dévai vár börtönébe vezette. Ez csak külső képe annak a csődnek, mely Dávid Ferenc vallásos világnézetét érte azért, mert lehetetlenre vállalkozott: javított keresztyénséget akart felépíteni a keresztyénséggel homlokegyenest ellenkező alaptételeken. Elméleti reformokat hajszolt egész életén át anélkül, hogy a vallásos élet gyakorlati szükségeit egy szempillantásra is méltatta volna. Új vallásos élményeket sohasem adott, magát a keresztyén életet nemhogy mélyítette, de folyvást sekélyebbé tette. Az élőszónak nagy mestere volt, szavával tömegeket mozgatott, még akkor is akadtak követői, mikor szerencsecsillaga leáldozott; írott beszédei azonban nem sok szónoki hévre mutatnak; talán ezek a legdogmatikusabb szónoklatok az egész korban. A prófétai elem eltűnik tanításai mögött, erkölcsi kérdések helyett szívesebben foglalkozik hittani tárgyalással, a pátosz elemi kitöréseit dialektikai fogásokkal pótolja. Ehhez azután mesterien ért. Óriási erejét dialektikázásban forgácsolta el, élete végéig tartó destruktív munkájának minden pillanatát arra használta fel, hogy lerontsa azt az oltárt, amelyet az előző pillanatban még szentségnek tartott. Hangja választékos, beszéde komoly, Melius Péter mellett valóságos udvari ember. «Dávid Ferencről azt mondotta Melius, hogy eretneksége fénylik az égen, de hamar eltűnik, mint a kométa. Ha Dávid Ferencet unitáriusnak nevezzük – bár e felekezet egyszer exkommunikálta őt s most ő exkommunikálná e felekezetet – mindenesetre a legnagyobb volt közöttük, kinek alakja kinő hívei kis köréből és százada képviselőjeként a kor egyik legnagyobb kultúrhősévé magasztosul.» (A gyülekezeti igehirdetés elmélete, Pápa. 1915.)
DÁVID FERENC a mohácsi vész előtt Kolozsvárt született németajkú iparos szülőktől. Tanulmányait a vittenbergai egyetemen fejezte be. Eleinte besztercemegyei katolikus plébános volt, 1552 táján áttért az evangélikus hitre s mint kolozsvári ágostai hitvallású pap, ő lett az erdélyi magyar luteránusok első püspöke. Később Melius Péter befolyása alatt elfogadta Kálvin hitét, ekkor az erdélyi reformátusok püspökükké választották. 1565 körül az unitárius tanokat kezdte hirdetni; Melius Péter hiába küzdött ellene; 1571-ben már négyszáz egyházközséget nyert meg az unitarizmus ügyének. Báthory István erdélyi fejedelem uralkodása idején megkezdődött üldözése. A szabad vizsgálódás lelkes hívét a katolikus és református többség a dévai vár börtönébe juttatta, itt fejezte be életét 1579-ben.
Adatok Dávid Ferenc életéhez:
1513 körül. – Dávid Ferenc születésének ideje. Szülővárosa Kolozsvár. (Atyja kolozsvári varga volt, szász származású, családi neve: Helter. Magát a hitújítót Varga Ferenc néven emlegették ellenségei. Ez az alacsony gúnyolódás többször felbukkan a XVI. század hitvitázó munkáiban.)
1548. – Dávid Ferenc a vittenbergai egyetemen. (Több évet tölt Németországban Megyesi Ferenc gyulafehérvári vikárius támogatásával.)
1551. – A besztercei latin iskola rektora lesz. (Mint kiváló képzettségű német teológus az erdélyi szászok egyik nagyobb községében nyerte első alkalmazását.)
1552. – Katolikus plébános a besztercemegyei Petres községben. A besztercevidéki német papokkal együtt elhagyja katolikus vallását s Luther Márton tanításaira téríti híveit. (A következő évben már erősen harcol az olasz származású Stancarus Ferenc orvosdoktorral. Ez a protestáns hittudós a bécsi egyetemen a héber nyelvet tanította, ismételten megfordult Svájcban, Lengyelországban, Németországban, többízben feltűnt Magyarországon és Erdélyben is. Unitárius szellemű tanításai miatt sokan támadták. Az 1550-es években Kolozsvárt többekkel vitázott, míg végül Lengyelországba menekült s ott halt meg 1574-ben.)
1555. – A kolozsvári ágostai hitvallású evangélikusok papjukká választják. (Ugyanekkor a nagyszebeni luteránusok is meghívják papjuknak, de a szebeni tanácshoz intézett levelében haladékot kér.)
1557. – Ezidőben már az erdélyi luteránusok püspöke. Kassa város meghívja magyar prédikátornak. (Ebből kitűnik, hogy magyarul és németül egyforma hatással szónokolt. Kolozsvárról szívesen ment volna Kassára, de félt az utazás veszedelmétől, másrészt ebben az időben már Kolozsvárt van Kálmáncsehi Sánta Márton debreceni református prédikátor, hogy a kálvinista hitelvek igazságáról meggyőzze a kolozsvári evangélikus papságot. A tordai országgyűlés rendeletéből összehívott kolozsvári zsinaton Luther Márton és Kálvin János hívei között éles az ellentét.)
1558. – Az erdélyi protestáns papság tordai zsinatán Dávid Ferenc, a zsinat luteránus elnöke, legyőzi Kálmáncsehi Sánta Márton kálvinista híveit. Az evangélikusok győzelmét nagyban előmozdítja Melanchton Fülöpnek Kolozsvárra küldött levele. (A tordai zsinat után a gyulafehérvári országgyűlés azt a végzést hozza, hogy mindenkinek szabadsága van vagy a katolikus vallást követni vagy Luther Márton tanításaihoz csatlakozni.)
1559. – Dávid Ferenc Nagyváradon tanácskozik Melius Péterrel, elfogadja a református hitelveket s azon igyekszik, hogy híveit kálvinistákká tegye. (Ez időben az erdélyi magyarság egy része Kálmáncsehi Sánta Márton buzgósága következtében már református vallású.)
1560. – A medgyesi evangélikus zsinat Dávid Ferencet és követőit kizárja a luteránusok közösségéből. Az evangélikus püspökből református prédikátor lesz. (Az erdélyi magyaroknak a kálvinizmusra való térítésében nagy érdemeket szerez, a szászok rendületlenül ragaszkodnak Luther Márton tanításaihoz.)
1564. – Az erdélyi reformátusok a nagyenyedi zsinaton püspökükké választják, egyben János Zsigmond fejedelem udvari papja lesz. (A fejedelem nagyon kedveli s vele együtt nagyra tartja unitárius udvari orvosát a Lengyelországból Erdélybe költöző Blandrata Györgyöt is.)
1566. – A marosvásárhelyi református zsinaton a kálvinista papság egy részét áttéríti az unitárius vallásra. (Melius Péter elkeseredetten küzd az unitarizmus ellen, a Debrecenbe hívott protestáns lelkészeket Kálvin János hitére esketi, az új vallás követőit halállal fenyegeti, annak ellenére, hogy hűséges alattvalója az unitáriussá lett János Zsigmond fejedelemnek.)
1567. – A tordai zsinaton, február 17-én, írásba foglalja a magyarországi unitáriusok hitvallását. A konfesszió nyomában erős irodalmi harc indul meg. (Ez az első írásos hitvallás nem marad meg eredeti elgondolásában, hanem a polémiákkal párhuzamosan egyre jobban elszakad az evangélikusok és reformátusok tanításaitól.)
1568. – Az evangélikus, református és unitárius papok elkeseredett vitája a gyulafehérvári fejedelmi palotában. János Zsigmond fejedelem az unitáriusok pártjára áll s hét belső tanácsosa lesz unitáriussá. (A tordai országgyűlés ebben az évben mondja ki az igehirdetés szabadságát s ezzel a bevett vallások közé iktatja az unitárius vallást. Dávid Ferenc diadallal tér haza Kolozsvárra, unitáriussá teszi az egész várost.)
1569. – A nagyváradi hitvitában Dávid Ferenc és Melius Péter utoljára küzdenek egymással szemtől-szembe. Egyikük sem tudja meggyőzni a másikat, de a közhangulat inkább az unitáriusoknak kedvez. (Még Erdély határain kívül is alakulnak unitárius gyülekezetek, Dávid Ferencet külföldről számosan üdvözlik, dicsőségének tetőpontján áll, közel négyszáz unitárius gyülekezet hallgat a szavára.)
1571. – Március 14-én meghal János Zsigmond erdélyi fejedelem. Utóda, Báthory István, erős katolikus; Dávid Ferencet elmozdítja udvari papságától; elveszi tőle a gyulafehérvári nyomdát; behozza a cenzúrát. (A fejedelmet vallásos meggyőződésén kívül az is erősen izgatja az unitáriusok ellen, hogy a székelység unitárius része versenytársát, Békes Gáspárt, támogatja.)
1576. – Elválik második feleségétől. (Első felesége, gyermekeinek anyja, 1570-ben halt meg; második feleségével, egy tekintélyes kolozsvári polgár leányával, engesztelhetetlenül meggyűlölték egymást. Báthory István erdélyi fejedelem papi ítélőszék elé utalja a válópört, az egybegyűlt papok kimondják a válást s az ítéletben az unitárius hívők tetszésére bízzák, vajjon Dávid Ferencet meg akarják-e tartani püspöküknek vagy megfosztják hivatalától? A medgyesi unitárius zsinat megtartja püspökségében.)
1578. – A tordai unitárius zsinattal merész újításokat fogadtat el, így megszünteti a gyermekek keresztelését s újból megtiltja, hogy Krisztust és a Szentlelket imádják a hívők. Tanításai szembeállítják régi barátaival és hitfeleivel, Blandrata Györggyel és Socinus Faustusszal. Ezek a katolikus fejedelmi családot, a Báthoryakat, hívják segítségül. Dávid Ferencet mint veszedelmes hitújítót a dévai várba örökös fogságba zárják. (Az olasz Blandrata György életének jelentékeny részét a Jagellók udvarában, Lengyelországban, töltötte; 1563-ban János Zsigmond erdélyi fejedelem orvosa és tanácsosa lett s bizalmi szolgálatában megmaradt a Báthoryak udvarában is; 1588-ban halt meg Gyulafehérvárt. Az olasz Socinus Faustus Lengyelországból 1578-ban érkezett Erdélybe s itt nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Blandrata György legyőzze Dávid Ferencet.)
1579. – November 15-én meghal rabságában, Déva várában. (Emlékét az unitáriusok később újból és újból nagy kegyelettel újították meg.)
Kiadások. – Rövid magyarázat, miképen az Antikrisztus az igaz Istenről való tudományt meghomályosította. Gyulafehérvár, 1567. (Nincs sem hármas Isten, sem kettős Isten, csak egy az Isten.) – Rövid útmutatás az Istennek igéjének igaz értelmére, mostani Szentháromságról támadott vetélkedésnek megfejtésére és ítélésére hasznos és szükséges. Gyulafehérvár, 1567. (A Szentírásból nem lehet igazolni a Szentháromság dogmáját.) – A Szentírásnak fundamentumából vett magyarázat a Jézus Krisztusról és az ő igaz istenségéről. Gyulafehérvár, 1568. (Jézus Krisztus a bűnön kívül mindenben hasonló hozzánk. Egyedüli Isten az Atya.) – A váradi disputációnak avagy vetélkedésnek az egy Atyaistenről és annak fiáról a Jézus Krisztusról és a Szentlélekről igazán való előszámlálása. Kolozsvár, 1569. (A nagyváradi hitvitán János Zsigmond erdélyi fejedelem és udvara is megjelent, Békes Gáspár fejedelmi tanácsúr volt az országos papi gyűlés elnöke, előttük és igen sok nemesúr és katona előtt mérkőzött Dávid Ferenc Melius Péterrel.) – Első része a Szentírásnak külön-külön részeiből vett prédikációknak az Atyaistenről, ennek pedig az ő fiáról a Jézus Krisztusról és a mi örökségünknek pecsétiről a Szentlélekről. Gyulafehérvár, 1569. (A szerző II. János választott királynak azaz János Zsigmond erdélyi fejedelemnek ajánlotta prédikációit. Unitárius hitét teljes erővel védi.) – Könyvecske az igaz keresztyéni keresztségről. Kolozsvár, 1570. (Ez nem unitárius, hanem anabaptista könyv. Német szövegét egy varsói orvos küldte meg az erdélyi hittudósnak s ő magyarra fordította a gyermekek keresztelését kárhoztató iratot.) – Az egy önmagától való felséges Istenről és az ő igaz fiáról, a názáreti Jézusról, az igaz Messiásról, a Szentírásból vett vallástétel. Kolozsvár, 1571. (Melius Péter és Károlyi Péter ellen írt hitvitázó munka. Felfogása szerint a Szentháromság tanát hamissággal és erőszakkal hozták be a keresztény gyülekezetekbe.) – Az egy Atyaistennek és az ő áldott szent fiának, a Jézus Krisztusnak, istenségükről igaz vallástétel. Kolozsvár, 1571. (Ebben a könyvében is tüzesen harcol a «pápa kalandos társai» ellen, a «két pápázó Péter» ellen, visszautasítja állításaikat, tudatlanoknak és gyermekeknek nevezi őket. A kor szellemének megfelelő módon viszonozza Károlyi Péter érveit és gorombaságait: «Mit bolondoskodol, Károlyi, ha Servetus vallását, sem Dávid Ferencét igazán nem érted, sem nem akarod érteni? Csavarogj Károlyi róka és káromkodjál, bizony meglátod, hogy bőröd még a csávába kerül».) – Magyarnyelvű írói munkássága voltaképen csak öt esztendőre terjed, de számos hittudományi munkája jelent meg latin nyelven is. – Boros György és Pálfi Márton szövegkiadása: Dávid Ferenc művei. I. köt. Kolozsvár, 1910. (A Rövid Magyarázat jegyzetes kiadása.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Budapest, 1879. – Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Budapest, 1881. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Budapest, 1893. – Pokoly József: Az unitarizmus Magyarországon. Protestáns Szemle. 1898. évf. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Öt kötet. Budapest, 1904–1905. – Pálfi Márton: Dávid Ferenc, a humanista költő. Keresztény Magvető. 1909. évf. – Borbély István: Unitárius polémikusok Magyarországon a XVI. században. Kolozsvár, 1909. – U. az: Dávid Ferenc és kora. Keresztény Magvető. 1910. évf. – Boros György: Az unitárius vallás Dávid Ferenc korában. Kolozsvár, 1910. – U. az: Dávid Ferenc teológiája. Kolozsvár, 1910. – Boros György és Pálfi Márton: Dávid Ferenc művei. I. köt. Kolozsvár, 1910. – Kiss Ernő: Dávid Ferenc. Kolozsvár, 1910. – Szilády Áron és Dézsi Lajos: Régi magyar költők tára. VII. köt. Budapest, 1912–1926. – Borbély István: A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században. Kolozsvár, 1914. – Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete. Pápa, 1915. – Teutsch Frigyes: Geschichte der ev. Kirche in Siebenbürgen. Két kötet. Nagyszeben, 1921–1922. – Thienemann Tivadar: Mohács és Erasmus. Minerva. 1924. évf. – Borbély István: A mai unitárius hitelvek kialakulásának története. Kolozsvár, 1925. – Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926. – Enyedy Andor: Magyar református kátéirodalom. Teológiai Szemle. 1928. évf. – Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Budapest, 1929.
