MURAD TOLMÁCS HIMNUSZA.
MURAD TOLMÁCS HIMNUSZA.
A MAGYAR vallásos lírának maradt egy mohamedán tollból származó emléke is. Murad tolmács – egy Konstantinápolyban élő magyar költő – a XVI. század második felében versekbe foglalta a mohamedán vallásnak Isten személye iránt érzett rajongását, hogy kedvet ébresszen egykori honfitársaiban a török vallás iránt. Anyanyelvét nagyon szerethette, mert serdülő ifjú korában került Törökországba s még késő vénségében is magyarul verselt.
Mindenekelőtt Isten nevét említsük – kezdi zsoltárszerű énekét Murad tolmács – folyamodjunk hozzá, így kezdjünk mondanivalóinkhoz. Szükséges, hogy az ember példát vegyen másokról, őrizze magát a gonosztól, eszében tartsa Isten parancsolatait, engedelmeskedjék az isteni írásoknak. Boldogok a jók, akik teljes szívvel szolgálják Istent; bizony, ha elmúlik a földi lét és gonosz volt az ember élete, hiábavaló minden bűnbánat; megbünteti Isten a gonoszokat és a hitetleneket. Imádjuk Istent, engedelmeskedjünk parancsolatjainak, csodáljuk nagyságát! Emberi ésszel nem tudjuk felfogni, milyen erős és bölcs az Úr, hely és idő nem korlátozza nagyságát, nincs kötve jövéshez, menéshez, álláshoz, üléshez, alváshoz, fáradáshoz. «Ember hallásához az ő hallása, Ember látásához az ő látása, Ember tudományához tudománya: Nem hasonló soha az ő nagysága.» Sötét éjtszakában is lát az Isten, egy hajszál sincs tudtán kívül, érti a föld valamennyi nyelvét. Tökéletes az Isten, szolgáljuk őt, dícsérjük őt. A bűnösöket megostorozza, a könyörgő kérését teljesíti, meghall mindent, mert mindenütt jelen van. Ehhez hasonló gondolatok követik egymást Murad tolmács himnuszában: vigasztalás, fenyegetés, Isten-magasztalás szinte kiapadhatatlan gondolat-ismétlésekkel, vissza-visszatérő jámbor intésekkel, oktatásokkal, elmélkedésekkel. Megemlíti a prófétákat, Jézust, Mohamedet, a bibliát és evangéliumot, mint Isten eljövetelének követeit. Gyakorlati tanácsokat is ad: «Nyelveteket erősen megtartsátok, Semmi gonoszt senkire ne szóljatok, Mert ha egy szót szóltok, tizet hallotok, Magatoknak kész bánatot fogadtok». Keveset együnk, sokat böjtöljünk, ne italozzunk, sokat sírjunk, mindenkor imádkozzunk. Kérjük Istentől bűneink bocsánatát, bízzunk jóságában, ne engedjünk az ördögnek. Irgalmazz Isten nekünk és hozzátartozóinknak, vigasztald az árvákat és nyomorultakat, mentsd meg a szegény foglyokat. «Az mi császár urunknak adj jó szerencsét, És ellenségire nagy győzedelmet, Minden dolgában megsegéljed őtet, Árnyékában nekünk adj nyugodalmat!»
MURAD – a tehetséges magyar ifjú, később a fényes porta tisztviselője – a mohácsi csatában került a törökök fogságába. Ekkor tizenhétéves volt, katolikus papnak készült, latinul jól tudott s nemesurát mint íródeák kísérte Mohács mezejére. A keresztény ifjúból buzgó muzulmán lett. Nyelvtudása utat tört számára Konstantinápolyban; magyarul, horvátul, latinul, törökül, arabul és perzsául egyformán beszélt. Rusztem nagyvezér dragománná, azaz portai tolmáccsá neveztette ki. Martinuzzi György meggyilkolásának évében, 1551-ben, mint török követ Erdélyben járt, az akkori zavaros időkben fogságba vetették, két évig tartották elzárva, míg végül a nagyvezér kiváltotta rabságából. Évtizedekig élt még Törökországban. Löwenklau János német császári követségi alkalmazott és útleíró néhány érdekes dolgot jegyzett fel róla 1585-ben. Murad bég ekkor már hetvenöt éves volt, régebbi előkelő állását elvesztette, szegényes sorsban tengődött; azzal kereste kenyerét, hogy török szövegeket fordított latinra s kézirataiért pénzt kapott a Törökországban megforduló követségek tagjaitól. Portai szolgálatából azért bocsátották el, mert részeges volt. – Vallásos szellemű török és latin prózai munkái ma is megvannak a londoni British Múzeumban, az oxfordi Bibliotheca Bodleianában és a bécsi Nemzeti Könyvtárban. Irodalmi működésével az volt a célja, hogy az izlám megismerését terjessze és híveinek számát növelje. Magyarnyelvű verses szövegét az 1580-as évek elején írta. Ekkor már nehéz helyzetben élt s írói alkotásával a nagyvezér kegyeibe akart jutni. A hetven éves magyar-török író három oszlopban jegyezte fel versét kéziratának lapjaira: magyarul, latinul és törökül; mind a három szövegét latin betükkel is, arab betűkkel is leírta; mind a három nyelven azonos tartalmú strófákban magasztalta Istent. Ezzel a háromnyelvű költeményével nemcsak a magyar irodalomba, hanem a török költészetbe is beleírta nevét.
Kiadások. – Murad tolmács magyar himnusza 114 versszak, ugyanennyi a latin és török strófák száma is. A háromnyelvű kézirat szövege 1926-ban bukkant fel Oxfordban, mikor a Bibliotheca Bodleiana török kéziratait rendezték. A kézirat a XVII. században került Törökországból angol földre. Teljes szövegkiadása hasonmással Babinger Ferenctől az Ungarische Bibliothek következő kötetében: Literaturdenkmäler aus Ungarns Türkenzeit. Nach Handschriften in Oxford und Wien bearbeitet von Franz Babinger, Robert Gragger, E. Mittvoch und J. H. Mordtmann. Berlin és Leipzig. 1927.
Irodalom. – Babinger Ferenc: Der Pfortendolmetsch Murad und seine Schriften. Megjelent az Ungarische Bibliothek említett kötetetében. Berlin és Leipzig, 1927.
