ÓKORI GÖRÖG-RÓMAI SZÉPHISTÓRIÁK ÁTDOLGOZÁSAI.
ÓKORI GÖRÖG-RÓMAI SZÉPHISTÓRIÁK ÁTDOLGOZÁSAI.
A BIBLIAI verseken és a históriás énekeken kívül van a XVI. század elbeszélő költészetének még egy csoportja. Ez a csoport a külföldi mesékből és mondákból merítő széphistóriákat foglalja magában. Ezek a verses elbeszélések kivétel nélkül fordítások vagy átdolgozások. Mivel eredetiség kevés akad bennük, az irodalomtörténet inkább csak mesetárgyukkal, forrásaikhoz való viszonyukkal és költői előadásukkal foglalkozik.
A protestáns kor humanista irányából következett, hogy a meseszerű történetek iránt érdeklődő verselők az ókori görög-római világ felé fordultak legnagyobb kedvvel. Latin forrásaik szövegeit többnyire lendület nélkül szedték magyar versekbe, önállótlanok és egyhangúak voltak, krónikás hűségre és moralizálásra törekedtek. Gyakran a legszebb óklasszikai részlet is ellaposodott tolluk alatt. Csak elvétve tűnt fel fordításaikban és kivonataikban némi verselő készség.
Legnépszerűbb volt az ókori görög-római mondák és mesék közül: a trójai háború mondája, a Cyrus-monda és a Sándor-monda. Legkedveltebb klasszikus szerzők: Vergilius, Ovidius, Herodotos, Homeros, Heliodoros, Lukianos. A görög írókat latin fordításban olvasták.
A trójai háború földolgozóinak sorát TINÓDI SEBESTYÉN nyitotta meg Jason históriájával. Ez a Jason-rege a Trójáról szóló elbeszéléseknek bevezető része volt. A magyar énekmondó Columnai Guido XIII. századi olasz írónak a trójai háború történetéről szóló latin munkáját használta forrásul. Próbálkozásában nyoma sincs a költőiségnek; érdeme azonban, hogy a Trója-mondát ő szólaltatta meg először magyar nyelven. Széphistóriája a XVI. század regényes verses epikájának bevezető darabja. HUNYADI FERENC már az egész trójai históriát versbe szedte. Páris születésétől kezdve a város pusztulásáig mondta el Trója történetét. Több forrást használt: az ókori klasszikusok közül Homerost, Vergiliust, Ovidiust; a középkori szerzők közül Columnai Guido, Dares és Dictys munkáit. Nyelve színtelen volt, verselése kezdetleges, mégis szívesen olvasták, mert tárgya általános érdeklődést keltett. Páris és Heléna történetét a LÉVAI NÉVTELEN is versbe foglalta. Bevallottan gyönyörködtetés céljából s nem erkölcstanítás végett írta költeményét, holott akkor a moralizálás volt a kor szokása. Az ismeretlen énekszerző Ovidiust használta forrásul. Aeneas történetének elmondására HUSZTI PÉTER vállalkozott. Munkája Vergilius-kivonat. Ide tartozik CSÁKTORNYAI MÁTYÁS verses históriája is Ajaxnak és Ulissesnek az elesett Achilles fegyverzetéért folytatott versengéséről. Ovidius-fordítás. Érdeme mind az öt verselőnek, hogy az ókori Trója-mondát s ezzel együtt a görög és latin irodalom néhány szép alkotását bemutatták a magyar közönségnek. Egyébiránt munkáikat alig lehet egyébnek nevezni szárnypróbálgatásoknál. Hol terjengő, hol kivonatos, hol moralizáló fordításaik nem nyujtottak tájékozást az ókori klasszikusok munkáinak szépségeiről.
Az első perzsa király regényes történetét, a Cyrus-mondát, többen feldolgozták verses krónikáikban, csakúgy mint Nagy Sándor makedon király mesés históriáját, a Sándor-mondát. Astyages történetéről KÁKONYI PÉTER, a perzsa királyokról CSERÉNYI MIHÁLY, Xerxes viselt dolgairól VARSÁNYI GYÖRGY, Nagy Sándor tetteiről ILOSVAI SELYMES PÉTER írt verses elbeszélést.
A CZEGEI NÉVTELEN Odatis és Zariadres szerelmét énekelte meg. SZAKMÁRI FABRICIUS ISTVÁN a nicaeai Parthenius szomorú végű szerelmi történeteit tolmácsolta magyar versekben. Jeruzsálem pusztulásának históriáját MADAI MIHÁLY és SZEGEDI ANDRÁS szedték rímekbe.
Buzgó átdolgozó volt BOGÁTI FAZEKAS MIKLÓS. Görög és latin forrásai nyomán megírta több nevezetes ókori asszony esetét, Aspasia házasságának históriáját, Demeter makedon király életét, továbbá Nagy Sándor, Hannibal és Scipio hadvezéri vetélkedésének történetét. Lukianos munkáit különösen kedvelte. Ennek szövegéhez igazodott a világ sok zűrzavaráról írt széphistóriája is. Egy angyal mutogatja benne az ördögnek a földi élet nyomorúságát és az emberek hiábavaló törekvéseit; az ördög jót kacag és vígan megy vissza a pokolba. A magyar verselő meglehetősen átalakította Lukianos görög szövegét és ennek latin fordítását. Széphistóriájában Kharonból, az alvilági hajósból, egy Setétes nevű ördög lett, Hermest egy angyallal helyettesítette. Változtatásai nem mutatnak költői tehetségre. Tolla alatt a szellemes görög szatiraíró munkája nagyon ellaposodott. Mint általában a régi magyar írók, ő sem törődött idegen eredetijének megnevezésével, sőt leplezni iparkodott forrását.
A Heliodoros-féle Chariclia-mesének szintén akadt fordítója CZOBOR MIHÁLY személyében. A görög szöveg latin fordítása, a Historia Aethiopica, ez időtájt közkézen forgott, de az előkelő magyar úr nem a latin szöveget vette elő, hanem Zschorn János 1559. évi strassburgi német átdolgozását. Ennek nyomán készült, 1600 körül, magyar verses fordítása. Ötösrímű tizenkettősei bőbeszédűen tolmácsolták az ókori görög regény német átdolgozásának szövegét. A magyar fordítás nem jelent meg nyomtatásban, de kéziratban sokan olvasták s még később is annyira kedvelték, hogy 1700 körül maga Gyöngyösi István vállalkozott átdolgozására. Czobor Mihály valószínűleg az egész regényt versbe szedte, de korunkig csak az első három fejezet kézirata jutott el.
Ókori görög-római széphistóriák átdolgozói:
BESSENYEI JAKAB szilágymegyei tasnádi protestáns tanító és prédikátor: Az házasságról való szép ének. 1562. (Ebben a szentírási példákon kívül megvan Ceyx és Alcione ma már kevéssé ismert története: Ceyx görög király a tengerbe fúl; neje, Alcione, vigasztalhatatlan; az istenek könyörületből mindkettőjüket búvármadárrá változtatják. Ez a verses munka és a Lévai Névtelen széphistóriája a két legrégibb magyar Ovidius-átdolgozás.) – Szilády Áron és Dézsi Lajos szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VII. köt. Budapest, 1912–1926.
BOGÁTI FAZEKAS MIKLÓS életéről és vallásos költészetéről: a lírikusok között. – Három jeles főhadnagyoknak, a Nagy Sándornak, Anibálnak és a római Scipiónak a boldogságnak helyén a fő helyről való vetélkedések. Kolozsvár, 1576. (A túlvilági bírák a három hadvezér közül Nagy Sándornak adják az első, Scipiónak a második, Hannibálnak a harmadik helyet. Forrása Lukianos egyik párbeszédes műve: Halottak dialogusai.) – A tökéletes asszonyállatokról. Kolozsvár, 1577. (Erkölcsi történetek ókori nőkről. Tizenhárom elbeszélés tizenhárom nőről. Ezt a művét 1575-ben Désen írta a szerző. Meg akarta mutatni példáival, milyen jó tulajdonságok kívánhatók a tökéletes feleségtől. A példa-sorozat tele van elmélkedő és oktató részekkel. A szerzőnek nincs jó véleménye a nőkről. Forrása Plutarchosnak a nők erényeiről szóló műve s egyik elbeszélésében Ovidius Fastija.) – E világi nagy sok zűrzavarról való ének. Kolozsvár, 1591. (Ebben a verses átdolgozásában is megragadta az alkalmat, hogy bölcselkedjék és moralizáljon. Énekét 1586-ban írta a Székelyföldön. Forrása Lukianos egyik párbeszédes műve: Kharon vagy a világlátók.) – Aspasia asszony dolga és a jó erkölcsű asszonyoknak tüköre. Kolozsvár, 1591. (A híres ókori asszony történetét 1587-ben írta a székelyföldi Szentpál községben. Elmondja benne, hogyan lesz Aspasia a perzsa Cyrus neje, majd ennek halála után Artaxerxes felesége. Forrása: Ailianos görög író.) – Demeter király históriája. Kolozsvár, 1598. (A Nagy Sándor utódainak korából merített históriában az erkölcsi célzat szembetűnő. Forrása: Lukianos és Plutarchos.) – Az utóbbinak szövege Dézsi Lajos kiadásában: Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. Budapest, 1895.
CSÁKTORNYAI MÁTYÁS muraközi származású erdélyi prédikátor. Marosvásárhelyen háza, földje és szőlője volt; Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1594-ben mentességet adományozott neki minden közteher viselése alól. – Jeles szép história két görög hercegről, Erős Aiaxról és Bölcs Ulissesről, miképen vetődtek és perlettek a táborban Agamemnon császár és mind a több görög királyok előtt az erős vitéz Achilles fegyvere és hadi szerszáma felett. Kolozsvár, 1592. (Első részében Aiax mondja el, miért érdemli ő Achilles fegyverzetét s miért nem méltó erre a kitüntető örökségre Ulisses; második részében Ulisses sorolja fel a maga nagy érdemeit Trója vívása körül; harmadik részében a hadnagyok Ulissesnek ítélik Achilles fegyvereit; Aiax öngyilkos lesz, Ulisses győzelme viszont jó példa arra, hogy az ember tovább ér az ésszel, ékesszólással, mértéktartással, mint a testi erővel és hirtelen haraggal. Ovidius szövegéhez erősen ragaszkodott a verselő.) – Grobián verseinek magyar énekbe való fordítása, melyekben a jó tisztességes erkölcsnek regulái visszavaló értelemmel vannak megiratván. Kolozsvár, 1592. (Ismertetése az oktató költészet maradványai között.) – Régenten a római fő asszonyoknak cifraság tilalmáról való perlődésük a tanács előtt. Kolozsvár, 1599. (Cato idejében a római nők fellázadnak a fényűzésüket tiltó rendelet ellen, a tanácsteremben előadják panaszukat, a senatus nevében Aristarchus intéz hozzájuk oktató és feddő szózatot.) – Dézsi Lajos szövegközlése: Csáktornyai Erős Aiax és Bölcs Ulisses c. műve. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf.
CSERÉNYI MIHÁLY erdélyi énekszerző: Historia a persiai monarchiabeli fejedelmekről, tudniillik Cyrusról, Cambisesről, Dariusról, Xerxesről és a többiről rövideden kiszedetett Xenophonból, Herodotusból és több authorokból. Kolozsvár, 1592. (Terjedelmes elbeszélő költemény a Cyrus-monda bőbeszédű megverselése Herodotos munkájának latin fordítása nyomán. A perzsa királyok történetét költői tehetség nélkül foglalta versbe az énekszerző «Az Nagy Sándor avagy az Mátyás király éneke nótájára» azaz tizenegyszótagos sorokba.)
CZEGEI NÉVTELEN: Effectus amoris. A szerelemnek ereje. Debrecen, 1588. (Odatis király és Zariadres királykisasszony szerelmi történetének ez a magyar feldolgozása Athenaios görög író nyomán készült, de nem az eredeti szöveg szerint, hanem annak valamelyik latin fordítása után. A szerelem erejét mutatja be a szülők tanulságára. Magyar átdolgozója az erdélyi Cege község iskolamestere volt s «jó kedvében» énekelte meg a scythiai szerelmes pár érzékeny históriáját. Megjegyzendő, hogy a XVIII. században is van egy Czegei Névtelen: a Pancsatantra egyik fordítója.) – Dézsi Lajos szövegközlése: Az Effectus Amoris. Magyar Könyvszemle. 1914. évf.
CZOBOR MIHÁLY előkelő gazdag nemzetség tagja volt. 1570 körül született, résztvett a tizenöt éves török háborúban, harcolt Bocskai István zászlói alatt, meghalt 1616-ban. – Chariklia. (Nyomtatott példányát nem ismerjük. Egykorú csonka kézirata a Zrínyi-könyvtár őrzőhelyén: a zágrábi egyetem könyvtárában. A több mint ezer versszakból álló szöveget csak Zrínyi Miklós könyvtárának átvizsgálása után vette figyelembe az irodalomtörténet. A magyar átdolgozó Theagenes és Chariklia szerelmi történetét a XVI. század végén foglalta versekbe. Eredetije, Johann Zschoru német Aithiopikája, a következő címmel jelent meg: Aethiopica Historia. Ein schoene vund liebliche Histori von einem grossmuetigen Helden aus Griechenland vund einer vberschoenen Junckfrawen. Aus dem Griechischen ins Latein vund yetzund newlich ins Teutsch bracht, gantz kurtzweilig vund nutzlich zu lesen. Strassburg, 1559.)
HUNYADI FERENC erdélyi származású orvos, több latin verses mű szerzője. Tanulmányait külföldi egyetemeken fejezte be, orvosdoktorrá Páduában avatták. Itthon Báthory István erdélyi fejedelemnek és lengyel királynak, utóbb Báthory Zsigmond fejedelemnek volt az udvari orvosa. – A régi és híres-neves Trója városának tíz esztendeig való megszállásáról és rettenetes veszedelméről. Kolozsvár, 1577. (A trójai históriának ez a terjedelmes feldolgozása olyan latin szöveg nyomán készült, melynek szerzője Homeros, Vergilius, Ovidius, Dares Phrygius, Dictys Cretensis, Guido de Columna és mások munkáit használta forrásul. A magyar átdolgozás szembetűnően gyönge verselésű: «Senki Trójából el nem szalad vala, Csak két vitéz nagy néppel eljött vala Az erős Antenor az egyik vala, Ki Padua városát rakatta vala, Második az Aeneas király vala, Kitől az olaszok származtak vala, Ezek Trójából kiszaladtak vala, A több sokaság mind ott veszett vala». Mégis nagyon szerették s újból és újból kiadták ezt a könyvet. A XVI. századból négy kiadását, a XVII. századból hat kiadását ismerjük. Még a XVIII. század második felében is kinyomatták. A mű szerzőségét Toldy Ferenc még Dálnoki János kolozsvári diáknak tulajdonította, de Szabó Károly észrevette a versfőkben Hunyadi Ferenc nevét.) – Dézsi Lajos szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VIII. köt. Budapest, 1930.
HUSZTI PÉTER: Aeneis azaz a trójai Aeneas herceg dolgai, melyben Trója vétele és romlása, trójaiak bujdosásuk Aeneassal együtt, haduk Olaszországban és Róma városának eredete nagy szép díszes versekkel megíratik. Bártfa, 1582. (Ez az első kísérlet Vergilius Aeneisének fordítására. Még két régi fordítását ismerjük. Nótája: «Jóllehet nagy sokat szóltunk Sándorról». A szerző nevét a versfők őrizték meg.)
ILOSVAI SELYMES PÉTER: Historia Alexandri Magni. Debrecen, 1574. (A szerző Nagy Sándor történetét az abaújmegyei Nagyidán, 1548-ban foglalta versbe Curtius és Justinus latin munkái nyomán. A Sándor-mondának ez az első verses feldolgozása irodalmunkban. Terjedelmes munka: 2828 sor. Első sora híres nótajelzés volt a XVI. században: «Jóllehet nagy sokat szóltunk Sándorról». Népszerűségét mutatja, hogy négy kiadása maradt fenn, ezek közül a legrégibb az 1574. évi.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. IV. köt. Budapest, 1883.
KÁKONYI PÉTER baranyamegyei hercegszőlősi református pap: Historia Astiagis regis et Cyri. Debrecen, 1574. (A latin című, de magyar szövegű széphistóriának tárgya: hogyan állott bosszút Cyrus Astyagesen. A szerző 1549-ben «víg kedvében» írta művét. Forrása: Justinus latin történeti munkája. Bőbeszédű versbeszedés. Elmondja Cyrus halálát is: dicsőséges uralkodása után Scithiában vereséget szenvedett s Scithia királynéja bedobta levágott fejét egy cseber vérbe: «Cyrus király igyál eleget az vérben, Kit te szomjúhoztál kegyetlenségedben, Kiben nem ihatál eleget éltedben, Legyen ez teneked nagy kevélységedben».) – A széphistória később ezzel a címmel jelent meg: Szép história Cirus királyról, miképen akarta elveszteni Astiages király, és mikoron bízta volna egy hív szolgájára, a szolga kivivén, mivel nem akará az ártatlannak vérével magát megferteztetni, csak egy csordapásztorra bízá, és a csordapásztor hazavivén miképen tartotta fel, miképen állott bosszút az Astiagesen, énekben írattatott K. P. által. Lőcse, 1628. (Ad notam: «Józsefnek megmondom az ő krónikáját.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880.
LÉVAI NÉVTELEN: Historia continens verissimam excidii Trojani causam. Kolozsvár, 1576. (A latin című, de magyar szövegű széphistóriát egy Léva városában tartózkodó verselő, a Lévai Névtelen, 1570-ben fordította deákból magyarra olvasói gyönyörködtetésének kedvéért. A költői cél mellől az erkölcsi oktatás igyekezete sem hiányzott: «Példa lehet az Páris mindeneknek, Példa Ilona tinektek szép szűzeknek, Hogy ifjak szavának ti ne higyjetek, Kiben nagy gyakorta csalárdságok esnek. Maradjatok meg tökéletességben, Éljetek tisztán mind az jó életben, Ne forogjatok ily feslött erkölcsben, Reménségtek legyen csak az Istenben». A széphistóriának ismertebb az 1576. és 1597. évi kolozsvári kiadása: Páris és Görög Ilona históriája, ki miatt végre az egész trójai birodalom elvesze.) – Dézsi Lajos szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VIII. köt. Budapest, 1930.
MADAI MIHÁLY szabolcsmegyei énekszerző: Jeruzsálem pusztulata. 1551. (Töredék. Nero császár uralkodásának tizenkettedik esztendejével indul meg. Forrása: Josephus Flavius.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
SZAKMÁRI FABRICIUS ISTVÁN kolozsvári énekszerző: Historia ex Parthenii Nicenensis de amatoriis affectionibus collecta. Kolozsvár, 1577. (Parthenios érzéki történeteit «tanulságokra jámboroknak» szedte versekbe a szerző. A jámbor célzatot helyes volt hangsúlyozni, mert apró verses elbeszélései igen kényes tárgyúak. Parthenios 36 szerelmi esetéből 16-ot fordított le, hogy a gonosz szerelem veszedelmeire felhívhassa olvasói figyelmét. Némelyik strófájában elég furcsán foglalja rímekbe mondanivalóit: «Csodamadár azért az leány madár, Gyakran jegyesére nagy romlást hadar, Szebbnél szebbet látván, arra vigyorog, Szemét arra vetvén, igen hunyorog».) – Dézsi Lajos szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VIII. köt. Budapest, 1930.
SZEGEDI ANDRÁS protestáns énekszerző: Historia de expugnatione urbis Ierusolimitanae. 1553. (A latin című, de magyar szövegű verses munka szerzője Josephus Flavius nyomán részletesen leírja Titus ostromát és Jeruzsálem bevételét. Legyen közöttünk istenfélelem, összetartás, engedelmesség, hogy úgy ne járjunk, mint a zsidók. «Ezt ki szörzé gondolkodék magában, Bánkódik, mert nincsen pénz tarsolyában.» A história a XVI. században népszerű volt: 1574-től kezdve négy kiadása jelent meg. Mivel az énekszerző csak a versfejekben van megnevezve, nevét Toldy Ferenc Csegéri Andrásnak, Szabó Károly Csengeri Andrásnak olvasta. A Szegedi András név helyességére Szilády Áron utalt a Csereyné-kódex szövege nyomán.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VI. köt. Budapest, 1896.
TINÓDI SEBESTYÉN lantos és énekmondó: Jasonról és Medeáról, 1537 körül. (Az ókori Jason-monda verses feldolgozása. Tinódi Sebestyén ifjúkori kísérletei közül való. Versei közül ez a legrégibb. Guido De Columna messinai bíró latin munkája nyomán készült kivonatos fordítás. Szövege a Csereyné-kódexben maradt fenn.) – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. III. köt, Budapest, 1881. – Dézsi Lajos szövegkiadása: Tinódi Jason király széphistóriája. Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf.
VAJDAKAMARÁSI LŐRINC kolozsmegyei unitárius pap: Igen szép história a Jason királynak házasságáról, melyet énekbe rendelt a Vajda Kamarási Lőrinc pap, a kancellárius ő nagysága Kovacsóczi Farkasnak mostani házasságának örömére. Kolozsvár, 1581. («Ezeket rendeltem verseknek fejében, Ezerötszáz után nyolcvan esztendőben, Szent Mihály havának utolsó hetiben, Kiből dícsértessék az Uristen, Amen»: írja utolsó strófájában. A versek fejéből ez olvasható ki: Laurencius Vaida Camarasi servus Dei et Jesu Christi in spe fecit.)
VARSÁNYI GYÖRGY erdélyi protestáns énekszerző: Egy szép história az persei királyrul, Xerxes neve. Debrecen, 1574. (Tárgya: hogyan vesztett el Xerxes tízszer százezer embert. Megvan benne Cyrus históriája is. A magyar szerző Justinus mellett Herodotos szövegének egyik latin fordítását is használta. Irodalmunkban itt tűnik föl először a Polykrates gyűrűjéről szóló mese. Az énekszerző 1561-ben Medgyes városában írta versét: «Hogy minden embernek adjon példát ebben, Kiből dícsértessék az felséges Isten». Éneke végén megemlékezik a maga bajairól s még inkább a világ romlásáról. Olyan nagy már a gonoszság, hogy közeleg az utolsó ítélet napja. Irígység, fösvénység, kevélység, bosszúállás, káromkodás, részegség, paráznaság, gyilkosság mindenfelé; a rokon atyjafiát, az apa gyermekét, a fiú apját kergeti; egymásra támadnak a nemzetségek és országok; éhség, döghalál, égi csudák jelentik előre a világ végét. «Immár az Istennek várjuk végső napját.») – Szilády Áron szövegkiadása: Régi magyar költők tára. VII. köt. Budapest, 1912–1926.
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. kiad. Pest, 1867. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. II–VII. köt. Budapest, 1880–1912. – Jakab Elek: Bogáti Fazekas Miklós. Keresztény Magvető. 1880. évf. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891. – Dézsi Lajos: Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. Budapest, 1895. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Zsák Adolf: Czobor Mihály, a Chariclia első magyar fordítója. Irodalomtörténeti Közlemények. 1901. évf. – Badics Ferenc: XVI. századi elbeszélő költészetünk. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Dézsi Lajos: Tinódi János király históriája. Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf. – Rédei Kornél: Gyöngyösi Charicliája. Kassa, 1912. – Dézsi Lajos: Tinódi Sebestyén. Budapest, 1912. U. az: Lukianos és Bogáti Fazekas Miklós. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1914. évf. – Dézsi Lajos: Az Effectus Amoris. Magyar Könyvszemle. 1914. évf. – U. az: Csáktornyai Erős Aiax és Bölcs Ulisses c. műve. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf. – Rajka László: Heliodoros Aithiopikájának feldolgozásai a magyar irodalomban. Kolozsvár, 1917. – Király György: A trójai háború régi irodalmunkban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1917. évf. – U. az: Világbíró Sándor mondája régi irodalmunkban. U. o. 1918. évf. – U. az: A Cyrus-monda széphistóriáinkban. U. o. 1919–1921. évf. – Thienemann Tivadar: XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. U. o. 1922–1923. – Dézsi Lajos: Verses görög regények és regék a régi magyar irodalomban. Csengery-emlékkönyv. Szeged, 1926. – Kelemen Lajos: Vajdakamarási Lőrinc pap. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1929. évf.
