BALASSA BÁLINT VITÉZI ÉNEKEI.
BALASSA BÁLINT VITÉZI ÉNEKEI.
BALASSA Bálint dúsgazdag földbirtokos volt, ősi főrangú családból származó férfiú, vitéz katona; hazájáról nem gondolkodhatott másképen, mint korának legmagyarabb nemesei. Hazaszeretete egészen a XVI. századé: lángolóan szereti ősei földjét, elszántan buzdít a török ellen való küzdelemre s bízik Istenben, hogy megsegíti az ezer sebből vérző nemzetet. Magyarország a kereszténység védője, a katolikus és protestáns nyugat pajzsa, a pogány törökkel szemben Európa végvára. Gyászban az ország, boldogtalan a lakossága, az ellenség rettentő erővel támadja, de a magyar kard diadalmasan piroslik a pogány ostromlók vérétől.
Nincs szebb dolog a végvárak életénél. Ha elérkezik az áldott szép pünkösd gyönyörű ideje, megindulnak a végbeli ifjú vitézek. A pünkösd illatozásra nyitja a rózsákat, megszólaltatja a fülemüle torkát, sokszínű ruhákba öltözteti a fákat. Virágoznak a bokrok, megtisztulnak a folyóvizek, vígadnak a paripák. A végbeli jó vitéz katonák bejárják az illatos mezőket; ki a lovát gondozza, ki fegyvert tisztítgat, ki vígan lakozik barátjával. Megindul minden teremtett élet, kitisztul az ég, jó időt él mindenki Isten kegyelméből. Szól a sok szép madár, illatot lehelnek a mezők, szép harmatot ád az ég. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul. Csak jókedvében is próbára indul a vitéz: harcol, öl, foglyot ejt, megsebesül, vére lecsordul homlokán. Véres zászlók alatt lobogós kopjákkal harcolnak a vitézek, bátran nyargalnak a sík mezőn, jó szerecsen lovak ugrálnak alattuk. Ha elfáradnak a csatákban, megpihennek a mezőn. A jó hírért, névért és a tisztességért harcolnak ők. Ellenséget látnak, örömmel kiáltanak, kopját törnek egymással. Sétáló palotájuk a mező, az erdő; tanulóiskolájuk a harctér; mulatásuk az éhség, szomjúság, fáradság. Fejeket szednek éles szablyáikkal, de sokan véresen terülnek el a viadal helyein: sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testüknek.
És ezt az országot kell elhagynia a leventének. Isten hozzád kereszténység pajzsa, édes hazám, Magyarország. Istennek ajánlva legyetek egri vitézek, végeknek tüköri. Adassék egészség mindnyájatoknak, nektek is ráró szárnyon járó gyors paripák, akiknek hátán a jó vitéz ifjak gyakorta kergetik az ellenséget, hol pedig megszaladnak előle. Legyen békesség mindenkinek, sok fényes szerszámnak, tündöklő seregnek. Maradjon nálatok jó emlékezetem vitéz legények, kiket felemeltem, tartottam, neveltem. Sík mezők, kősziklás hegyek, völgyek, erdők, Isten hozzátok. Ég áldjon vitéz atyámfiai, meghitt jóbarátaim; ha rátok gondolok, hullanak könnyeim. Maradjon Isten veletek is angyalképet mutató szép szűzek, ti pedig verseim tűzben égjetek el.
Kiadások. – Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. Szerkesztette, jegyzetekkel s bevezetéssel ellátta Szilády Áron. Budapest, 1879. – Balassa Bálint minden munkái. Életrajzi bevezetéssel s jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos. Két kötet. Budapest, 1923.
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 2. kiad. Pest, 1878. – Szilády Áron: Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. Budapest, 1879. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Erdélyi Pál: Balassa Bálint. Budapest, 1899. – Széchy Károly: Báró Balassa Bálint és gróf Zrínyi Miklós. Budapest, 1905. – Kardos Albert: Balassa Bálint. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Eckhardt Sándor: Balassi Bálint irodalmi mintái. Budapest, 1913. – Dézsi Lajos: Balassa Bálint minden munkái. Két kötet. Budapest, 1923. – Waldapfel József: Balassi költeményeinek kronológiája. Irodalomtörténeti Közlemények, 1926. évf.
