A MAGYARORSZÁGI LATIN IRODALOM A XVI. SZÁZADBAN.
A MAGYARORSZÁGI LATIN IRODALOM A XVI. SZÁZADBAN.
A MAGYARORSZÁGI XVI. századi latinnyelvű irodalom eredetiségre is, terjedelemre nézve is bátran versenyre kelhet a magyarnyelvű irodalommal; sajnos, részletei kevésbé ismertek, mint a középkori latin irodalom fejlődésének mozzanatai. Ha majd néhány emberöltő új tudós-nemzedéke rászánja idejét a homályban lappangó kérdések megoldására, az utókor bizonyára más megvilágításban fogja látni ez időszak latinnyelvű termését, mint ahogyan ma szemléljük ezt a méltánytalanul elhanyagolt szellemi területet.
A költők eszményképe a XVI. században Janus Pannonius, az ő poézisét iparkodnak követni, az ő dicsőségét szomjúhozzák. Kedvelt műfajaik: az üdvözlő és dicsőítő ének, az elégia, az epigramma, az elmélkedő vers és az elbeszélő költemény; leggyakoribb verses formájuk a hexameter és pentameter. A humanista hagyományokat és e hagyományok protestánskori továbbfejlődését legjellegzetesebben Bocatius János költeményei őrzik.
A történetírást fölötte kedveli az írói és tudományos becsvágy. Az oknyomozó módszer és a kritikai szellem csak kevés történetíró sajátja, jellemezni is csak néhányan tudnak, de a stílus gondos latinsága szembetűnő. Aki nem tudja szembetűnően utánozni az ókori klasszikusok nyelvét, azt nem is tartják tudományos értékű írónak. Minden történeti munka középpontja a hadi események elmondása; a harcok históriáját szónoki beszédek közbeszövésével teszik méltóságosabbá. A század három kimagaslóbb tehetségű történetírója: Forgách Ferenc, Istvánffy Miklós, Szamosközy István.
A görög és latin szövegekkel foglalkozó nyelvtudomány szeretete az iskolai nevelés szellemében gyökerezik. Zsámboki János igen jelentékeny név a magyarországi filológiai törekvések történetében. Megjelenik az első magyar nyelvtan is: Sylvester János latinul írt úttörő könyve.
A teológia, filozófia s általában minden tudományág vitás kérdéseit és tisztázott tételeit latinul világítják meg; a magyar a népszerű vallásos oktatások és a szépirodalom nyelve. Latinul írnak – s csak olykor anyanyelvükön – a magyarországi németek is.
Irodalom. – A magyarországi latin irodalom XVI. századi történetének két áttekintése: Wallaszky Pál latinnyelvű munkája (1785) és Pintér Jenő magyar irodalomtörténete (1921).
