APÁCZAI CSERE JÁNOS.
APÁCZAI CSERE JÁNOS.
ABBAN AZ IDŐBEN, mikor Descartes új filozófiai rendszert alkotott s Comenius új szellemet hozott a neveléstudományba, egy erdélyi magyar tanár, APÁCZAI CSERE JÁNOS, nagy gondolatokkal indult útnak Gyulafehérvárról. Descartesnak és Comeniusnak ez a lelki rokona újjá akarta teremteni a magyar iskolázás egész rendszerét és meg akarta szólaltatni az összes tudományokat magyar nyelven.
Magyar encyclopaediája (1653) jó tájékozást nyujt arra nézve, milyenek voltak a XVII. századi művelt embereknek hittudományi, bölcseleti, nyelvészeti, történeti, jogi, mennyiségtani, természettudományi, orvosi, mérnöki és gazdasági ismeretei. Az is világosan látható belőle, mennyit kellett küzdenie az úttörő magyar tudósnak a maga merev anyanyelvével, mikor ki akarta fejezni gondolatait. Ezt a nyelvbeli nagy küszködést mutatja Magyar logikácskája (1654) is. A lelkes férfiúnak elévülhetetlen érdeme, hogy magyar nyelven számolt be filozófiai tanulmányairól s terjeszteni igyekezett világhírű kortársának, Descartesnak, bölcseleti tanításait.
Apáczai Csere János nem volt önálló filozófus. Descartes eszméit és Ramus Péter tanításait vette át. Magyar logikácskája a ramusi gondolatok rövid kivonata, alig érthető magyarsággal írt iskolakönyv, minden mondata töri a tudományos nyelvet. Ezen nem lehet csodálkozni, mert előtte senki sem írt magyarul ilyen elvont témáról. Magyar eracyclopaediájában sincs önállóság. Ez a munkája latin iskolakönyvek magyar kivonatainak gyüjteménye. Nem lehet benne eredeti gondolatokat keresni. Pusztán gyakorlati szempontból készült, azért, hogy a szerző segítsen magyarnyelvű tudományos könyvek nélkül szűkölködő tanítványain. Ebben a kis lexikonban a magyar ifjúság a maga anyanyelvén olvashatta a legszükségesebb tudományok rövid összefoglalását. A munka nyelvi szempontból figyelmet érdemel. Abban az időben, mikor ismeretlen tudományokat kellett elsőízben megszólaltatni magyar nyelven; mikor egyszerűbb tudományos fogalmak magyar tolmácsolására is körülírások kellettek; mikor például Szenczi Molnár Albert a matematikát csak hat magyar szóval tudta kifejezni, elismerést érdemel Csere Jánosnak az a törekvése, hogy minden egyes latin műszót csak egy magyar szóval adjon vissza. Könyve természetesen tele van nehézkes helyekkel, úgy hogy olvasása fáradságos dolog. Az úttörő magyar tudósnak vért kellett izzadnia minden fejezet megszövegezésében.
Hogy milyen volt ennek a kornak tudományos színvonala a természettudomány terén, az a Magyar encyclopaedia minden részletéből élesen kiviláglik. A földrajz, természetrajz, kémia, fizika és orvostudomány tele volt babonás dolgokkal és naiv tanításokkal. Még ahol puszta megfigyelés kellett, ott is nem egyszer kudarcot vallott a tudósok tudománya. Az elefántról azt olvassuk az enciklopédiában, hogy a sárkányokkal szűntelen ellenkezik s vagy az orrával öli meg vagy a lábaival tiporja el őket. Az elefántok okos állatok, szinte szólni és írni is megtanulnak. Ha harcolniok kell, rendbe állnak, a nyilakat a sebesültekből, mint valami borbélyok, gyengéden kivonják, az elfáradtakat a sereg közepébe viszik. Csodálkoznak az égen, tisztelik a napot és a holdat. Istentiszteletük is van: újholdkor folyóvízbe szállnak, magukat vízzel meghintik, majd ágakat tördelnek az erdőben s a holdra nézvén, gyengéden mozgatják a galyakat. Ha betegség miatt elfáradnak, füvet hánynak az ég felé, nagy könyörgéseket bocsátanak fel oda. Halottjaikat eltemetik. Mikor tengerre viszik őket, nem szállnak be addig a hajóba, míg az ő igazgatójuk esküvéssel meg nem erősíti, hogy ismét visszajönnek. A tisztesség kívánása olyan nagy bennük, hogy gyalázattal illettetvén, inkább akarnak meghalni. Az oroszlán is igen nemes természetű állat. Olyan erős csontjai vannak, hogy megüttetvén, tűz szökik belőlük, mint a kovából. Ez az állat fél a kerekek forgásától, a fehér színtől, a kakas taréjától és kukorékolásától, leginkább pedig a tűztől. Nyitott szemekkel alszik, az alázatosan könyörgőknek és az előtte leborulóknak megkegyelmez. A majommal nagy barátsága vagyon. Epéje rózsavízben a szem világosságát megélesíti és a nyavalyát meggyógyítja. Szíve az eledel közé bevettetvén, a negyednapi hideglelést megjavítja.
Apáczai Csere János munkásságát kultúrpolitikai törekvései és neveléstudományi eszméi teszik nagyjelentőségűvé. A magyar tudás ügyéért folytatott apostolkodása szinte példátlan ebben a korban. Hiába hívták meg jövedelmező lelkészi hivatalokba, ő inkább megmaradt az iskola szegényes kenyerén, mert új nemzedéket akart nevelni. Latin értekezéseiben meggyőződéssel hirdette, hogy egy nemzet nagyságának egyetlen biztos mértéke iskoláinak száma és tanítóinak képzettsége. Tanügyi programmja szerint a népiskolának mindenkire nézve kötelező tárgyai lettek volna az írás, olvasás, vallástan, számtan, történet, földrajz, természetrajz. A középiskolában megkívánta volna, hogy a latin nyelvoktatás és szövegolvasás tárgyi ismeretekhez kapcsolódjék azaz a grammatika és retorika mellett ott szerepeljen a bölcseleti, történeti, természeti és mennyiségtani tudományok összessége. Az egyetemet a tudós férfiak társaságának és a tudományszomjas ifjak hajlékának képzelte, úgy amint azok voltak a külföldi protestáns egyetemek. Egész sorát vetette föl a pedagógiai eszméknek. Az anyanyelvi oktatás fontosságának kiemelése a kezdő fokon, a szemléltetés megkövetelése, a tárgyi ismeretközléssel egybekötött nyelvtanítás, az érzékelhetőről az elvontra való fokozatos átmenet, az általános és ingyenes oktatás követelése mind az ő tanítói körültekintését dícsérik.
Erdélyben Apáczai Csere Jánosnak minden kortársi ellenségeskedés ellenére is nagy volt a híre. Tanítványa, gróf Bethlen Miklós az emlékíró, különösen hálás szavakkal áldozott emlékének. Följegyezte róla többek között, hogy: «Oda fel Hollandiában professori tisztességes hivatala és kenyere lett volna, ha nemzetségéhez, hazájához, abban dicsőséges Istenhez való szeretete le nem hozta volna». Itthon szokatlan módon kiemelkedett tanártársai közül. Bethlen Miklós szerint ő nyitotta meg Erdélyben a tudós emberek sorát; megmutatta, hogy a magyar ember is megérdemli és viselheti a doctor és professor nevet; előtte mindenki azt hitte, hogyha valaki nem német és nem jár idegen öltözetben, nem is lehet tudós ember. Ha Isten – úgymond az emlékíró – hamar el nem veszi vala, sok tudós ember került volna ki keze alól s az egész magyarsággal megszerettette volna a művelődést. Mert milyen volt – írja Bethlen Miklós – ennek a kornak a tanítása és tanulása? Beadták az együgyű gyereket az iskolába, ott latin nyelvi hiábavalóságokkal pazarolták a drága időt, eltelt tíz-tizenkét esztendő s még a puszta nyelvet sem tudta középszerűen megtanulni a kulturátlan nemesfiú. Ez az iskolázás «csinálta Erdélyben a sok nyomorgató istentelen urat, főembert és ezekből osztán a sok istentelen hamis bírát». Az ilyenfajta lélektelen iskolát végzett nemesember nem tudta hazája történetét, nem ismerte a törvényeket, mégis országot, egyházat, törvényt és hadakat igazgatott. Mikor Bethlen Miklós, mint iskolásfiú, egyideig a kiváló mester osztályába járt, zavaros tudása egyszerre kitisztult. «Apáczai az elébbeni chaost rendbe vette; nagyobb világot hozott az elmémbe; úgy hogy jómra fordult a korábbi hiábavalóságnak tanulása is… Ha maradéka maradt volna és módom lett volna benne, bizony megmutattam volna, hogy én Apáczait mint atyámat úgy tartottam, szerettem, becsültem és emlékezetét ma is becsülöm.» (Gróf Bethlen Miklós önéletírása. Kiadta Szalay László. Pest, 1858.)
Méltánylással, de már némi kritikával szólt pályájáról Bod Péter is: «Az ultrájektumi akadémián annyira vitte mind a napkeleti nyelvekben, mind egyéb szükséges tudományokban elkezdett tanulását, hogy mindenek előtt nemcsak szép híre-neve volna és kedvessége, hanem professorságra is azon akadémiában hivatalt adnának neki. Melyet fel nem vállalhatott, kényszeríttetvén az erdélyi ekklésiákba a maga kötelessége szerint visszajönni. Trájektumban laktában adott világ eleibe egy Magyar Enciklopédiát. Melyben traktál mindenféle tudományokról rövideden; de nagy részin a deákul nem tudó olvasó – vagy ha deákul tud is, de a felsőbb tudományokban épülete nincsen – nem érti, amit olvas magyarul. Mert sok magyar szókat újonan csinált és mintegy elsőben jeget akart törni a tudományok megértetésekre. De azután mások nem követték szüntelen való nyomorúságban lévén ez az ország… Ha ez az ember tovább élhetett volna, úgy lehet ítélni, hogy a tudományok is jobb lábra állottak volna, mivel néki a tanításban nagy földön mása nem volt, kivált ha az ország csendességben maradhatott volna». (Magyar Athenas. 1766.)
Filozófiájáról Erdélyi János még úgy vélekedett, hogy ez a filozófia egy féligmeddig különálló bölcseleti rendszernek, az Aristoteles- és Descartes-féle tanítások vegyületének, megszólaltatása. (Apáczai Csere János ösmertetése. Sárospataki Füzetek. 1859. évf.) – Életével először Szilágyi Sándor foglalkozott behatóbban. (Apáczai Cseri János és kortársai. Magyar Akadémiai Értesítő. 1860. évf) – Filozófiai tanításainak kölcsönzött voltára Horváth Cyrill mutatott rá. (Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai. Pest, 1867.) – Irodalomtörténeti jelentőségét Toldy Ferenc nagyra tartotta. Szerinte a lelkes tudós a XVII. századi magyar irodalomnak Pázmány Péter és Zrínyi Miklós mellett a harmadik kiemelkedő nagysága. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – Beöthy Zsolt nagy érdeméül tudta be, hogy munkáiban a bölcselettudomány akkori legújabb iránya magyar nyelven szólalt meg s a nemzeti nyelvnek a filozófiában való alkalmazásával félszázaddal megelőzte a németeket. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Hogy igazi érdeme a magyar nevelés ügyében kifejtett lelkes buzgalma és neveléstudományi munkássága, ezt az igazságot először Neményi Imre okolta meg részletesebben. (Apáczai Csere János mint pedagógus. Budapest, 1893.) – Behatóan szólt pedagógiai érdemeiről Stromp László. (Apáczai Cseri János mint pedagógus. Athenaeum. 1897–1898. évf.) – Szily Kálmán viszont felhívta a figyelmet arra, hogy milyen csekély stílustehetsége volt a lelkes tudósnak. Lángoló hazaszeretettel, de kellő erő híján forgatta a tollat. Enciklopédiáját borzasztó latinizmusok éktelenítik. Magyar nyelvérzéke nincs, kellő szóbősége hiányzik, szóalkotó kisérleteiben szerencsétlen. (Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. Budapest, 1898.) – Fináczy Ernő is megállapította, hogy a tudomány előbbrevitele szempontjából mind a Magyar Encyclopaedia, mind a Magyar Logikácska értéktelenek. Apáczai Csere János csak fordított és kivonatolt s ezt a munkáját kezdetlegesen végezte. Érdeme azonban, hogy az újkori filozófiát először ő szólaltatta meg magyar nyelven s a magyar kultúra szervezését először ő törekedett merész bírálattal, a nemzeti szellem határtalan szeretetével s egy felsőbbrendű elme gyakorlati tanácsadásaival kezébe venni. (Apáczai Csere János emlékezete. Klebelsberg-emlékkönyv. Budapest, 1925.) – Imre Sándor szerint Apáczai Csere János lelkének fénye három évszázad messzeségéből is felvillan: lobogó lélek és látó ember; nem felforgatni, hanem építeni akar; nem lázadó, csak a használás és javítás vágya él szívében. Mivel megzavarta a hagyományos rendet, megbotránkoztak munkálkodásán, az első magyar kultúrpolitikus művelődéspolitikáját érthetetlennek tartották, holott ma már egészen természeteseknek tűnnek fel egykor nagy izgalmat keltő tételei: a művelődés útja az anyanyelven való tanulás, a nemzet megújhodásának a nevelés az alapja, a nevelést a nemzet jövője érdekében egységesen kell szervezni a népiskolától az egyetemig. (Apáczai lelke. Protestáns Szemle. 1925. évf.) – Neményi Imre a kiváló kultúrpolitikusról szóló részletes életrajzában kétségbevonta, hogy Apáczai Csere János pedagógiai gondolatokat kölcsönzött volna Comeniustól s hogy az európai hírű morva nevelő bármi tekintetben is hatott volna a magyar pedagógusra (Apáczai Csere János. Bpest, 1925.); ezzel szemben Rácz Lajos azt fejtegette, hogy Apáczai Csere korán magába szívta Comenius eszméit s a maga nevelésügyi rendszerében a sárospataki iskola nagyérdemű újjászervezőjének hatása alatt állott. (Comenius és Apáczai. Teológiai Szemle. 1925. évf.)
APÁCAI CSERE JÁNOS (szül. 1625. Apáca, Brassó megye; megh. 1659. Kolozsvár) szegénysorsú jobbágyszülők gyermeke volt. A kolozsvári és gyulafehérvári református iskolákban nőtt fel s a hollandiai egyetemeken fejezte be tanulmányait. Megtanulta a latin, görög, héber, arab, holland, francia és angol nyelvet, teológiai doktorátust szerzett és sajtó alá készítette Magyar Encyclopaediáját. Mikor ötesztendei távollét után 1653-ban hazatért, a gyulafehérvári kollégiumban alkalmazták. Egyik megalázás a másik után érte. Mivel tanári székfoglaló értekezésében kemény kritikát mondott az erdélyi közművelődési állapotokról, addigi jóakarói ellenségeivé lettek. Nem tudták megbocsátani, hogy egy pályája kezdetén álló fiatal ember tanácsokat osztogasson az idősebbeknek. Ellenségei utóbb annyira fölizgatták ellene II. Rákóczi György fejedelmet, hogy távoznia kellett gyulafehérvári tanári székéből. Mint eretnekséghez hajló hittudóst áttették a kolozsvári kis iskolához, ahova az érte lelkesedő tanulóifjúság egy része is követte. Buzgósága itt sem csökkent, de a sorvadás már harmincnégy éves korában kiragadta az élők sorából.
Adatok Apáczai Csere János életéhez:
1625. – Apáczai Csere János születésének éve. Brassó vidékén Apáca magyar községben születik. Egyszerű református földművelők gyermeke. (Neve írásában nincsen egyöntetűség. Nevének változatai: Csere, Cseri, Cséri. Hollandiában Johannes Tsere Apatzai Transylvanus néven ismerték, így említik az ottani egyetemi anyakönyvek, maga is így írja nevét 1651-ben megjelent hittudományi doktori értekezésében. Magyar Encyclopaediája szerint: Apatzai Tsere János. Az utókor mindaddig helyesen Csere Jánosnak nevezte, míg Szilágyi Sándor minden elfogadható ok nélkül el nem keresztelte Cseri Jánosnak (Apáczai Cseri János és kortársai. Magyar Akadémiai Értesítő. 1860. évf.), utóbb Cséri Jánosnak. (Vértanúk a magyar történetből. Pest, 1867.) Ettől kezdve irodalomtörténetíróink és pedagógusaink a Cseri János nevet fogadták el a helyes Csere Jánossal szemben. Már igen korán pusztán Apáczai néven is emlegették a kiváló férfiút, bár ez a név még csak nem is nemesi predikátum, hanem a születés helyének a régi időben nagyon gyakori megjelölése. Valószínűleg ő maga is jobban szerette ezt a felvett nevet, mint a pórias hangzású Cserét. Az Apáczait, a kor szokása szerint, latinos alakban is használta: Apatzeus, Apacius. A nevek írásának felületességére jellemző, hogy egyesek még a Csery és Cserei nevet is használták róla-írtukban. Ezekre a tévedésekre nyomatékosabban Neményi Imre hívta fel a figyelmet: Apáczai Csere János. Budapest, 1925. A helytelen névhasználat és a kifogásolható névírás gyakori jelenség irodalomtörténetírásunkban; felbukkan ez számos más íróval kapcsolatban is.)
1643 körül. – A kolozsvári református kollégiumban tanul. (Innen megy át Gyulafehérvárra.)
1648. – Mint a gyulafehérvári református főiskola kiváló tehetségű tanulóját kiküldik a hollandiai egyetemekre. Az erdélyi reformátusok püspöke, Geleji Katona István, szerzi meg számára a költségeket. Beiratkozik a franekerai főiskolára s még ebben az évben a leydeni egyetemre. (Elsősorban a Szentírás tanulmányozásához szükséges keleti nyelveket tanulja.)
1650. – Az utrechti egyetemen tanul. (Az egyik holland hittudós itt már Descartes filozófiai irányát követi, bár a cartesiusi filozófia miatt tanártársai polémiát kezdenek vele.)
1651. – A harderwijki egyetemen doktori vizsgát tesz a filozófiából és a teológiából. A doktorrá avatás április 26-án történik fényes szertartás keretében, mert az akkor alapított egyetemnek ez az első ilyen ünnepsége. Harderwijkből visszatér Utrechtbe. Szeptember 30-án feleségül veszi Aletta van der Maet utrechti hajadont. (Esküvőjük feljegyzése ma is megvan az utrechti református gyülekezet akkori anyakönyvében.)
1652. – Geleji Katona István református püspök utóda, Csulai György «az egész erdélyi igaz vallású keresztyén gyülekezetnek főpásztora», meghívja tanárnak a gyulafehérvári főiskolához. (Nem mehet mindjárt, mert Magyar Encyclopaediáján dolgozik.)
1653. – Ötévi távollét után augusztus 29-én feleségével és gyermekével megérkezik Gyulafehérvárra. Huszonnyolc éves. A poetikai osztályt tanítja. November 3-án megtartja székfoglaló beszédét: De Studio Sapientiae. (Bántja, hogy nem a teológusok tanításával bízzák meg, hanem egy gimnáziumi osztályt kell vezetnie. Ellátása is jóval kevesebb, mint az iskolájában működő külföldi tanároké: évi 250 forint, 28 köböl búza, 25 bárány, 3 sertés. 1 raj méz és tűzifa; ez egyébiránt igen jó ellátás az akkori viszonyokhoz mérten. Helyzetét megnehezíti székfoglalójának merész hangja; tanártársai, Bisterfeld Henrik kivételével, megharagszanak reá, mert tudományában elbízott, nagyravágyó embernek tartják.)
1655. – Bisterfeld Henrik halála után II. Rákóczi György erdélyi fejedelem Basire Izsákot bízza meg a gyulafehérvári főiskola igazgatásával. Basire Izsák halálos ellensége magyar tanártársának. (A francia származású református prédikátor II. Károly angol király egyik kedvelt lelkésze volt, a király lefejezése után Konstantinápolyba vetődött, innen hozta magával az egyik erdélyi követség a fejedelmi udvarba. II. Rákóczi György nagyon kedvelte, tanítványai azonban nem szerették, mert fogyatékosan képzett, szűk látókörű, gyönge tanár volt.)
1655. – Apáczai Csere János vitája Basire Izsákkal, a gyulafehérvári szeptemberi iskolai vizsgálatokon, II. Rákóczi György s az erdélyi egyházi és világi előkelőségek jelenlétében. A fejedelem megfenyegeti a magyar hittudóst. El is veszi tőle állását a gyulafehérvári főiskolán. (A vita hallgatói Basire Izsák mellé állanak, mert attól félnek, hogy a magyar hittudós presbiterianus álláspontja általános felforduláshoz vezet. A francia pap ugyanis úgy tűnteti fel a külföldi eseményeket, hogy az angol királygyilkosok forradalma a presbiterianus elvekből sarjadzott.)
1656. – Apáczai Csere János a kolozsvári latin iskolában. Az elhanyagolt kis iskolát teljes erővel javítja és emeli. Az új kollégiumban filozófiát és teológiát is tanít. November 20-án megtartja beköszöntő beszédét: De Summa Scholarum Necessitate. (Ez a beszéd is zajt üt. Az egyik kolozsvári református pap mindjárt beleköt az új tanár személyébe s a vasárnapi istentiszteleten kiprédikálja a templomban.)
1658. – A török szultán II. Rákóczi Györgyöt megfosztja trónjától, helyébe Barcsai Ákost teszi Erdély fejedelmévé. Az új fejedelem jóindulattal fogadja Apáczai Csere János előterjesztéseit a kolozsvári iskoláról. (A lelkes pedagógus figyelmezteti, hogy a katolikusok iskolái jobbak, mint a református iskolák, ezen az állapoton segíteni kell, mert még a református szülők egy része is a pápistákhoz járatja gyermekeit.)
1659. – A tatárok által elpusztított gyulafehérvári iskolából számos diák a kolozsvári iskolába menekül. Apáczai Csere János Barcsai Ákostól, Lorántfy Zsuzsánnától és több buzgó kálvinista hívőtől alapítványokat és adományokat szerez szegénysorsú tanulóinak. November havában nyilvános hitvitára áll ki Veres Ferenc katolikus pappal arról a kérdésről, hogy Krisztus nem mindnyájunkért halt meg. December utolsó éjjelén meghal. (Harmincnégy éves. Felesége és kis gyermeke magára marad. Szegény sorsú atyafiságából csak testvéröccse emelkedik ki később valamennyire. Irigyei most már elhallgatnak, tisztelői gyászoló versekben siratják. Tanítványa, gróf Bethlen Miklós, az emlékíró, azt írja róla: «Apáczait az Isten ebből az ostoba, háládatlan magyar világból, mely ő reá méltatlan volt, kivette. A szörnyű tanulás és az Isten háza és a közönséges jó miatt való buzgó szorgalmatoskodás betegíté őt száraz betegségben, melyben is semmit sem kedvezvén az erős lélek az erőtelen testnek, ki kellett mennie belőle ultima die anni 1659».)
Kiadások. – Disputatio theologica de introductione ad philologiam sacram. Utrecht, 1650. (Első nyomtatásban megjelent munkája: bevezetés a Szentírás nyelvének tanulmányozásába.) – Disputatio theologica inauguralis de primi hominis apostasia. Harderwijk, 1651. (Hittudományi doktori értekezés az első ember bűnbeeséséről.) – Magyar encyclopaedia. Azaz minden igaz és hasznos bölcseségnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása Apáczai Csere János által. Utrecht, 1653. (A 412 lapra terjedő könyv nem 1653-ban jelent meg, mint a címlap jelzi, hanem 1655-ben. Az első kinyomott ívek után csak lassan következtek a későbbiek. Az első kiadást Csulai György erdélyi református püspöknek, Bisterfeld Henrik gyulafehérvári tanárnak és a gyulafehérvári iskolának ajánlotta a szerző. Ebben a könyvében jelent meg gyulafehérvári székfoglalója: De studio sapientiae. Második kiadása is volt a könyvnek, másfél évszázaddal az első kiadás után: Győr, 1803.) – Magyar logikácska, melyet kicsindedek számára írt Apáczai János, egy a tudomány dolgában megkívántatott tanáccsal egyetemben. Gyulafehérvár, 1654. (A 32 lapos könyvecskének I. Rákóczi Ferenchez intézett ajánlólevelében erősen panaszkodik a szerző, hogy a tudást szomjazóknak, ha tanulni akarnak, a magyar földről idegen országokba kell menniök. Ezt a gonosz állapotot az okos tanítók, a jó tanítás és a magyarnyelvű könyvek hiánya okozza. Mivel az utóbbi hiány a legártalmasabb, annak mérgét kell legelőbb eloltani. Egyúttal csatolja könyvecskéjéhez kivonatos magyar fordításban Fortius Joachimus intelmeit: Tanács egy tanulásába elcsüggedt ifjúnak.) – Disputatio de politica ecclesiastica. Kolozsvár, 1658. (Latin értekezés a címben megnevezett tételről.) – Disputatio philosophica de mente humana. Nagyvárad, 1658. (Mint az előbbi értekezésben, ebben sincs különösebb tartalmi érték.) – Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai. A M. Tud. Akadémia megbízásából szerkesztette Horváth Cyrill. Pest, 1867. (A filozófiai vonatkozású írások gyűjteménye és magyarázata.) – A magyar nemzetben immár elvégtére egy akadémia felállításának módja és formája. Szabó Károly bevezetésével. Pest, 1872. (Apáczai Csere János 1658. évi kéziratos emlékirata Barcsai Ákos erdélyi fejedelemhez. Egy erdélyi egyetem felállításának szükségességét és szervezetét fejtegette benne. Panaszolta, hogy a külföld a magyar nemzetet barbárnak kiáltja ki, mert nincs akadémiája, holott ennek felállítása nem nehéz. Állítását költségvetéssel is igazolta. A filozófiai, teológiai, jogi és orvosi karral ellátott egyetemhez számításai szerint elég tizenegy tanár: ezek közül a legnagyobb fizetést a két teológus kapná: évi 400–400 forintot; a jogtudományra és orvostudományra egy-egy tanárt számít.) – Apáczai Cseri János pedagógiai munkái. Összegyüjtötte, a latin beszédeket fordította, jegyzetekkel ellátta Hegedüs István. Budapest, 1899. (A pedagógiai vonatkozású írások gyüjteménye. Ezek közül a kolozsvári református kollégium albumában kéziratosan maradt fenn 1656. évi beköszöntő beszéde: Oratio de summa scholarum necessitate.)
Irodalom. – Szilágyi Sándor: Erdély irodalomtörténete. Budapesti Szemle. 1858. évf. – Erdélyi János: Apáczai Csere János ösmertetése. Sárospataki Füzetek. 1859. évf. – Szilágyi Sándor: Apáczai Cseri János és kortársai. Magyar Akadémiai Értesítő. 1860. évf. – U. az: Vértanúk a magyar történetből. Pest, 1867. – Horváth Cyrill: Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai. Pest, 1867. – P. Szathmáry Károly; A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története. Nagyenyed, 1868. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Szabó Károly: Apáczai Cseri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyujtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. Pest, 1872. – Hegedüs István: Apáczai Csere János beszéde az iskolák igen nagy szükségéről. Kolozsvári ref. főtanoda értesítője. 1876. – Ormándy Miklós: Apáczai Cseri János életrajza és botanikai munkássága. Kolozsvári kat. gimnázium értesítője. 1879. – Erdélyi János: A bölcsészet Magyarországon. Budapest, 1885. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Budapest, 1891. – Gyalui Farkas: Apáczai Cseri János életrajzához és műveinek bibliografiájához. Erdélyi Múzeum. 1892. évf. – Bánóczi József: Apáczai Cseri János. Athenaeum. 1892. évf. – Neményi Imre: Apáczai Csere János mint pedagógus. Budapest, 1893. – Heinrich Gusztáv: Apáczai mint pedagógus. Budapesti Szemle. 1893. évf. – Stromp László Apáczai Cseri János mint pedagógus. Athenaeum. 1897. évf. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Török István: A kolozsvári református kollégium története. Kolozsvár, 1905. – Bánóczi József: Apáczai Csere János. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Vargha Zoltán: A gyulafehérvári főiskola 1657-iki szabályzata. Budapest, 1907. – Imre Sándor: Apáczai Cseri János. Erdélyi Múzeum. 1907. évf. – Kornis Gyula: A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése. Magyar Nyelv. 1907. évf. – Kremmer Dezső Apáczai Cseri János élete és munkássága. Budapest, 1911. – Schneller István: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról. Teológiai Szaklap, 1916. évf. – U. az: Comenius és Apáczai. Protestáns Szemle. 1918. évf. – Fináczy Ernő: Apáczai Csere János emlékezete. Klebelsberg emlékkönyv. Budapest, 1925. – Imre Sándor: Apáczai lelke. Protestáns Szemle. 1925. évf. – Mitrovics Gyula: Apáczai Csere János. U. o. 1925. évf. – Rácz Lajos: Apáczai és a francia nyelv. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1925. évf. – Herepei János: Apáczai Csere János kolozsvári lakozásának ismeretlen részletei. Pásztortűz. 1925. évf. – Tavaszy Sándor: Apáczai Csere János személyisége és világnézete. Kolozsvár, 1925. – Neményi Imre: Apáczai Csere János. Budapest, 1925. – Rácz Lajos: Comenius és Apáczai. Teológiai Szemle. 1925. évf. – Neményi Imre: Apáczai és Comenius. U. o. 1925. évf. – Fináczy Ernő: Az újkori nevelés története. Budapest, 1927. – Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. Budapest, 1929.
