A POLITIKAI KÖLTÉSZET.
A POLITIKAI KÖLTÉSZET.
A VALLÁSOS és hazafias elemekkel átszőtt politikai költészet végigkíséri az egész XVII. századot. A vallásos versengés és hazafias pártoskodás a dicsőítő, gúnyolódó és gyászoló versek egész sorát termelte hét évtizeden keresztül, míg végre a század utolsó három évtizedében kialakult a kuruc költészet.
«Az magyar nemzetnek S az körösztyénségnek Én vagyok Gedeona; Sok fejedelemeknek És minden rendeknek Függ rám szeme világa; Süveg-emeléssel Tisztességes füllel Jámbor nevemet hallja:» igy szólaltatja meg egy névtelen énekszerző Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet a róla szóló költeményben. Nem vakszerencse adta nagyhercegségemet – szól a fejedelem –; Isten rendelése volt az, mint ahogyan Cyrus király hatalma is előre elvégeztetett Isten akaratából. Lám a zsidók között Dávidnak adta az Úr Saul koronáját. A régi jeles magyar királyok nyomdokába léptem én, enyém Hunyadi János bátorsága, oldalamon Attila kétélű pallosa. «Egész napkeletnek, Napnyugati résznek Félelmire én vagyok; Az föld is megrendül, Sok fül hírrel csendül, Ha trombitát fújatok; Sok diadalmakkal, Szerencsés csatákkal, Kit megbizonyíthatok.» Ferdinánd császár hadainak gátat vetettem, a nagy iga alól nemzetemet föloldtam, karom erejét a németekkel megismertettem. Nem fogadtam el a királyságot, mikor a pozsonyi gyűlésben királyi székbe helyeztek. «Elég vala nekem, Hogy vala érdemem Az magyar koronára; Nem akartam venni, Fejembe tetetni Másnak gyalázatjára; Csak tartsa határát, Ám viselje gondját, Nincsen bosszúságomra!» (Sebes Agynak Késő Sisak című kézirat.)
Igy énekel szeretettel a protestáns szerző, de ugyanakkor megszólal a katolikus politikus is, gúnyverset költ Bethlen Gábor és udvara ellen s elkeseredett haraggal ostorozza a fölkelőket. Belzebúb hívei és Judás tanítványai íme pártot ütöttek a császár és király ellen, elárulták a kereszténységet, szövetkeztek Mahumet pogányaival. Kik vannak az erdélyi fejedelem környezetében? Csupa prédaleső pártos úr és gonosz prédikátor: Rákóczi György, Révay Péter, a Thurzók és más árulók s az átkozott Alvinczi Péter kassai lelkipásztor. Még Pozsony, Kőszeg, Pápa, Veszprém is áruló lett, meghódoltak a pünkösdi királynak, de majd elveszik méltó büntetésüket. (Kézirat 1620 végéről.)
Nagy események idején vagy ha már nagyon elmérgesednek a személyi torzsalkodások, országos körútra indul egy-egy ismeretlen szerzőjű verses paszkvillus. Olykor a politikai fölháborodás, máskor az aljas bosszúvágy fűti az embereket. Előkelő urak megbízásából az ellenpárt nagyúri vezéreit névtelen kisemberek támadják: megfizetett verselő bérencek vagy jutalmat váró hízelgők. Hazudnak és torzítanak, gúnyolják és mocskolják a megtámadottat. A Confessio Rákocianában Geleji Katona István erdélyi református püspök gyóntatja I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet s beszélgetésükből kiderül, hogy a római császár és magyar király ellen indított erdélyi hadjáratért a fejedelem nejét, Lorántfy Zsuzsánnát, terheli a felelősség; a fejedelemasszony elbízta magát, urát lóra parancsolta s így indult meg Erdély ura a jámbor Habsburg Ferdinánd ellen. Mi rút dolog: együtt harcolni a pogány törökkel s elárulni a keresztény ausztriai uralkodóházat A református püspök korholja fejedelmét a meggondolatlan hadjáratért, de Rákóczi György már elvakult a királyi korona óhajtásában s nem bánja, hogy végül is Törökországot fogja bővíteni vérontásával, mint ahogy Erdélyben sem törődött az igazsággal s hamisan elvette mások jószágát: «Istentől, jól láttam, hogy soha nem féltél, Másokra hamisan gonoszságot kentél». (Kézirat 1644-ből.)
Különösen terjedelmes vádirat és pellengérező jellemzésekben gazdag verses paszkvillus: az Imago veritatis. Erdély egész politikai élete megjelenik benne egy mindenki iránt igen ellenséges érzületű író torzító tükrében. Szomorú a világ Erdélyben Apafi Mihály fejedelemsége alatt. «Igen közel vagyon az utolsó óránk, Mégis csak úgy élünk mintha mind jól volnánk.» Bűnös az egész ország. Isten törvényeinek senki sem engedelmeskedik, az emberek lator életűek. Lehet itt bárki tolvaj, esküszegő, orgyilkos; ha pénze van, eligazíthatja a dolgát. Nincs igazság sehol, a kisembereket bebörtönözik, a nagy bűnösök szabadon járnak. Pénzt zsákmányol mindenki, nyúzzák a jobbágyot, megpálcázzák az igazságkeresőt és panaszkodót. Különösen sokat szenvednek a székelyek és szászok, de mellettük meglakol minden szegény és becsületes ember. Az oláhok alattomossága, tolvajsága és gonoszsága vérlázító; a görög kereskedők összeszedik és elviszik az ország pénzét; a Magyarországból Erdélybe bujdosó jövevény magyarok kevélyek és szemtelenek. Baj van a vallásokkal is: a pápisták bálványimádók, a luteránusok közel állnak hozzájuk, a kálvinisták papjai csak a zsíros falatokat lesik, egyedül az unitáriusok méltók a dícséretre. A fejedelem nem jól teljesíti kötelességét, uralma alatt felfordul a belső rend, felesége minduntalan beleszól az ország dolgába, ajándékért hivatalokat osztogat, kapzsiságában erőszakos és megvesztegethető, református elfogultságában a többi vallás félelme. Teleki Mihály szegény nemesemberből lett a fejedelmi ház belső tanácsosa, szomjazza a vagyont, pénzért a lelkét is elárulná. Bánffy Dénes és Béldi Pál erőszakos, kegyetlen, dölyfös nagyurak; Haller János zsugori; a Bethlen, Kemény, Csáky, Kornis és más famíliák tagjai jobbágykínzók, szerelmeskedők, iszákosak, bélpoklos elméjűek. Egyiknek-másiknak kegyetlenségét a magyar, a székely, a szász és az oláh egyformán siratja. (Kézirat 1673-ból.)
Az ismeretlen szerzőjű paszkvillusok és névtelen ellen-paszkvillusok rágalma senkit sem kímélt. Titokban megírt és ravaszul terjesztett kéziratokról lévén szó, a megtámadottak többnyire hasztalan nyomozták a versek szerzőit s hiába kobozták el a felkutatható példányokat, a kárörvendő olvasók lemásolták és továbbadták a paszkvillust. Néha igazán elkeseredett hangú kéziratos harc folyt. Mikor Bethlen Gábor halála után özvegyét, Brandenburgi Katalint, egész környezetével és a katolikus párttal együtt versben támadta meg az egyik álarcos politikus vagy fölbérelt íróembere, a megcsúfolt erdélyi urak egyike, Csáky István, szintén versben adatott választ, erősen megdícsértette magát s azt bizonygattatta, hogy ő a fejedelemasszony hűséges embere, nem pedig szeretkező latra. Ugyanakkor Prépostvári Zsigmond erdélyi nemesúr is válaszolt a gúnyvers szerzőjének s szintén magasztaltatta magát íródeákjával. A gyűlölködés akkora volt, hogy a Brandenburgi Katalint és híveit támadó verses paszkvillust Zólyomi Dávid, a nagybefolyású erdélyi úr, maga vitte be Kassára s ott szétszóratta a papság és polgárság között.
Kiadások. – A régi magyar politikai költészet emlékei iránt Thaly Kálmán ébresztett figyelmet szövegközléseivel. Utána számos kéziratos munka jelent meg nyomtatásban az itt következő Irodalom szerint.
Irodalom. – Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok. Három kötet. Kolozsvár, 1855–1858. – Thaly Kálmán; Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Két kötet. Pest, 1864. – U. az: Confessio Rakocziana. Századok, 1871. évf. – U. az: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Két kötet. Pest, 1872. – Arany László: A magyar politikai költészetről. Budapesti Szemle. 1874. évf. (Újabb kiadása az Olcsó Könyvtárban: Budapest, 1902.) – Szilágyi Sándor: Gúnyvers Bethlen Gáborra és udvarára. Századok. 1875. évf. – Thaly Kálmán: Irodalom- s műveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Budapest, 1885. – Pettkó Béla: Régi gúnyversek. Történelmi Tár. 1888. évf. – Szilády Áron: Pasquillus. Cantio Apologica. Irodalomtörténeti Közlemények. 1897. évf. – Bartha József: Barcsai Ákos csatájáról való gúnydal. U. o. 1898. évf. – Rajka László: A Sebes Agynak Késő Sisak c. verses mű a M. N. Múzeum kézirattárában. Irodalomtörténet. 1915. évf. – Dézsi Lajos: Rosnyai Dávid: Horologium Turcicum. Budapest, 1926. (Régi Magyar Könyvtár.) – U. az: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. – Téglás Béla: A történeti pasquillus a magyar irodalomban. Szeged, 1928. – Kristóf György: Bethlen Gábor és a magyar irodalom. Budapesti Szemle. 1930. évf.
