BALASSA BÁLINT KÖLTŐI ISKOLÁJA.
BALASSA BÁLINT KÖLTŐI ISKOLÁJA.
A MAGYAR költészetben először Balassa Bálint teremtett iskolát. A XVII. század műveltebb világi lírikusai nagyobbára az ő eszmekörében mozogtak s az ő költői stílusában és versformáiban iparkodtak írni.
Legjobb tanítványa RIMAY JÁNOS volt. Költeményei vallásos lélekre, erkölcsi felfogásra és szemlélődő kedélyre vallanak. Istenes énekeiben a protestáns dícséretek és zsoltárok eszméit foglalta rímekbe: vallomást tett Istenben való rendíthetetlen bizalmáról, alázatos lélekkel hirdette az egek Urának fenségét. Bölcselkedő és tanító verseiben az erényeket oktató hangon dicsőítette, a bűnöket gúnyosan ostorozta; különös buzgalommal írta strófáit a paráznaság ellen, de sorba vette a többi bűnt is, szembehelyezte velük az istenes életet. Szerelmi dalai nem tanuskodnak szenvedélyes szerelemről; inkább egy melegen érző szív borongásának benyomását teszi; sok bennük a józanság és kevés a fantázia. Rimay János azt tartotta, hogy a szerelmes versek fölötte ékesítik és fejlesztik a magyar nyelvet s még öregkorában is lelkesen verselt egyik rózsaszáláról. A virágének-költésben csakúgy Balassa Bálint nyomán haladt, mint hazafias és vitézi énekköltésében, de mesterét nem érte utól. Hatottak lírájára a protestáns kor vallásos irodalmának és a magyar népköltésnek termékei is, másrészt a renaissance latin költői s az ókori klasszikusok közül különösen Horatius és Ovidius. A római költők szentenciáit annyira kedvelte, hogy Cato disztichonaihoz verses értelmezéseket írt: elmélkedő versekben oldotta fel Cato egy-egy bölcs mondását.
Az akkori magyar világban nem sok öröme telt. Ó szegény megromlott s elfogyott magyar nép – panaszolja – de megkisebbedett régi becsületed, de csúffá vált híres neved; csorbulsz, sorvadsz, korccsá válsz; fiaidban csalódol, véreden idegenek híznak. Csonka föld lett a hazából, elfogyott a seregek szép száma, elharapódzott az ínség. (Kiben kesereg a magyar nemzetnek romlásán, fogyásán.) Csalárd az egész világ: a gyarló embert pénzzel kecsegteti, vallását megtagadtatja vele, üdvösségétől messze taszítja. Minden a pénz, ez a világ szekere, ezzel jár a dícséret és hatalom. Légy bár olyan jámbor, mint Cato; legyen tudományod Homeroséhoz vagy Platoéhoz hasonló: ha nincsen pénzed, legfeljebb bőrgyártó lehetsz; de ha van pénzed, ott ülsz a főhelyen, ha mindjárt szemtelen, kegyetlen, istentelen vagy is. (Kerekded ez világ.) Az érdemek jutalmát csak a jövő adja meg, a halálon innen nem lehet igazságot várni a halandóktól. «Ne várd hát éltedben, bár nagy érdemű légy, Hogy itt holtod előtt nagy böcsületet végy, Híredet, nevedet tapodja sok irégy, Mindazáltal jó légy s mással is sok jót tégy.» (Az idő ósága.) A pénzszerzés, italozás és szeretkezés ördöge megrontja az embereket, Isten olykor még a feleséget is ostorul adja a férfiaknak. Amilyen nagy ajándék a jó házastárs, olyan csapás a gonosz nő. «Feleséget ne végy magadnak jószágért, Sem pedig drága friss aranyos ruháért, Szeresd asszonyállatot jó erkölcséért, Szemérmes, jámbor s tökéletességéért.» Nincs öröm a gazdag asszonyban, mert a vagyonos nő úrnak érzi magát, zsörtölődik férjével, szemére veti költségeit; a férj szinte elveszti az eszét a sok házi háborúskodásban; jobb inkább egész életen át nőtlenül maradni. (Feleséget ne végy magadnak jószágért.) Borzasztó a megvadult asszony! Az ilyen tökéletlen teremtés reszket haragjában, férjére gyűlölettel tekint, nem néz ura tisztességére, még a vendégek előtt is kimutatja becstelenségét. Ha férjének élete zsinóron volna, haragjában azt is mindjárt elmetszené. (Az gonosz asszonyállatról.) Van azután a rossz asszonynak egy másik fajtája is: az ifjakat csábítgató céda nő. Ilyen a Komáromban lakó Bendő Panna, a cégéres parázna. Ez a buja természetű személy szép ruhákban sétálgat az utcán, szemét idestova hányja az ifjakon, szeme hunyorításával megpróbál mindenkit; otthon sert árul, de ha urát nem érzi a közelében, csúnya módon förtelmeskedik; még azt sem bánja, ha valakinek nincsen pénze. (Bendő Panna komáromi asszony élete.)
Balassa Bálint és Rimay János hatása alatt írta bibliai hangulatú istenes énekeit BENICZKY PÉTER. Vallásos-oktató lírájában bőven merített Pázmány Péter tanításaiból; áhítatos énekeinek egy része egyenesen Pázmány Péter imádságoskönyvének szövege után készült. Sikerültebbek verses példabeszédei. Kétszázötven rövid verses példabeszédet írt: ezekben magyar közmondásokat, bibliai szentenciákat és latinból fordított szállóigéket szedett Balassa-strófákba. Mivel más versformát nem alkalmazott, egyforma rímelései egyhangúvá tették oktató verseinek tömegét; egyébiránt strófái között számos talpraesett tanítás akad. Egyénibb hangú költeményeiben olykor szigorúan korholja önmagát: fájdalmat érez rossz élete miatt; komoran említi rút káromkodásait, trágár szavait, hamis gondolatait; kősziklától fajzottnak és sárkánytejen hízottnak mondja szívét. De ez csak múló hangulat. Valójában vidám kedély, gyönyörködik a természetben, kedvére van a szabad élet. Mi lehet kedvesebb a szabadságnál? Az a boldog, aki a maga házában lakik, ha mindjárt füstös és sással fedett is az a ház; az a szerencsés, akinek nem kell más ajtajánál ülni és ott sétál, ahol kívánja. Lám a kalmár ebe zsíros koncon rágódik, sátor alatt nyugszik, mégis mordan néz, mert láncon van; a farkast tépi az idő, tűr a koplalással, de legalább szabad, nem vernek pálcával a hátára. Betaníthatod a sólymot madarak fogására, mégis sokszor elhagy, mert szabadság után vágyik. Búsul a kalitkában a madár, hiába van jó tartása. Mi lehet kedvesebb és gyönyörűségesebb, mint a kívánt szabadság? (A szabadságról.) Nézd a kikeletet, a föld megújulását, a hajnal ragyogását: jó hírrel jön a fecske, ég felé repül a pacsirta, énekel az ágon függő fülemüle, a rigót sem lehet most lépre csalni, csattog a fürj, süvölt a héja, gázol a gólya a mocsárban, még a kalitkába rekesztett cinege is örül a tavasznak. «Szomjú szarvas kútra S bágyadt madár ágra Száll s nyugosznak csendesen, Minden bokor szállást, a zöld árnyék nyugvást, Enged nékik kedvesen, Csak nekem szegénynek, Árva bús fejemnek, Foly dolgom keservesen.» (A kívánatos kikeletnek gyönyörűségéről.) A gazda és a vadász élete csupa gyönyörűség. A költő megígéri édes lovának, hogy meghízlalja; biztatja kedves vizsláját és kölyök agarát, hogy jó dolguk lesz, csak hajtsák ki a nyulat a bokorból; solymának is gazdag ennivalót igér, ha nem lesz rest a madárfogásban; még ökreit is megszólítja: szántogassanak csak, nem sajnálja tőlük az élelmet. Szíves szóval fordul szolgájához: «Tehozzád is szolgám Készen áll gráciám Jámbor szolgálatodért, Éjjel s nappal való, Soha meg nem álló Nyughatatlanságidért, Csak szolgálj serényen, Elvészed te könnyen Hasznod fáradságidért». (Az embernek maga ajánlásáról és biztatásáról.)
Jónevű vallásos és elmélkedő költő volt gróf KOHÁRY ISTVÁN. Versei igazi katolikus erkölcsi tanítások és bölcselkedések: a királyáért rabságot szenvedő hűséges alattvalónak elégikus szemlélődései. Érzelemvilágától távol esik minden szenvedély; Istenében bizakodó, szomorú sorsában megnyugvó lélek; alázatos lelkű, sóhajaiban bőbeszédű. Egyre oktat, egyre panaszol, egyre hálálkodik. Bágyadthangú tanköltészetében nincs esztétikai érték, de azért versei mégis figyelmet érdemelnek, mert valamikor gyönyörködve olvasták őket. Kétségtelenül jellemző darabjai ezek az ellenreformáció korabeli költészetnek. Koháry István lírájára nemcsak Balassa Bálint és Rimay János hatott, hanem Gyöngyösi István is. Legtöbbet Beniczky Pétertől tanult.
Némelyik témája eléggé szokatlan. Egyszer elképzeli, hogy vadaskertben jár s versbe foglalja tapasztalatait. Nyugodt falkákban sétálnak a bokrok alján és az árkokban a szarvasok, dámvadak, nyulak, rókák, vadkanok, hiúzok; ordítanak a farkasok, bömbölnek a medvék; lát ott elefántot, unikornist, rinoceroszt; az oroszlán egy vadbikával viaskodik s mikor legyőzi ellenfelét, nem tapos rá, hanem félreáll földön heverő testétől. Ez a vadaskert azt ábrázolja, hogy a fenevadak nem bántják a maguk fajtáját. «De ember emberrel tartja bajvívását, Sokszor is öldökli barátját és társát, S ha végbe viheti földre lecsapását, Nem sokszor követi oroszlán szokását.» (Példás vadkert.) Az ember a szerencse kerekének forgandó járását és óránként való változását tapasztalja; egyszer úr az ember, máskor ínség gyötri; szólhatna ő is a szerencse változó kedvéről, de a szerencsébe nem veti reményét, egyedül Istenben bízik. (A szerencse forgandó voltáról.) Munkács kővárába zárva egybeveti a hárfás dolgát a rab sorsával: a hárfás sokaknak szívét édesíti hárfája nótájával, a rab magát keseríti a lábára vertvas csörgésével; a hárfa pengése örömet szerez az ifjaknak, a rablánc csörgése bánattal tölti el a rab szívét; a hárfa mellett könnyen röppen a nap, a vas hosszúvá teszi még a negyedórákat is; szeresd a hárfa kegyes pengését, gyűlöld a lábadra vert vas zörgését. «Tekintsd én Istenem az én rabságomat, Vigasztald meg kérlek szomorú sorsomat, Nevedben bú nélkül pengessem vasamat S ajánlom azzal is tenéked magamat.» (A rab vasat penget.)
Balassa Bálint követői közé tartozott gróf Pekry Lőrincné báró PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA is. Költeményeiben a búsongó feleség érzésvilága nyert kifejezést: a hűséges asszony érzékenyen panaszkodott férjének elhidegülése miatt. Néhány hajlékony strófája kedvező ítéletre hangolja a bírálót lírai tehetsége iránt. Az előkelő úrnő költészetére Balassa Bálint vallásos énekein kívül erősen hatott a pietista mozgalom: a németországi hitbuzgó protestánsok vallásos iránya és ájtatos eszmeköre. Petrőczy Kata költeményei a meghatottság és borongás elégikus termékei. Szerzőjük fenkölt szellemű, mélyen erkölcsös nő.
«Sebes árvizeknek, Kegyetlen szeleknek, Érzem kemény zúgását, Szívemnek fájdalmit, Iszonyú kínjait, Szemeim könnyhullását Meg nem állíthatom, Óránkint jajgatom Szerencsém változását.» Nincsen orvossága Petrőczy Kata bánatának, nincsen vigasztalója reménytelen helyzetének; csak a halál segíthet boldogtalan sorsán, az gyógyíthatja meg fájdalmait. Hull a könnye, verseivel enyhíti keserűségét. Kősziklák szánjatok meg, erdők és puszták bánkódjatok rajtam, mezők virágai sírjatok értem. Nem élet ez az élet, esztendő minden óra, egy nap alatt újra és újra meghalok. Olykor szép szóval hiteget uram, csupa szemfényvesztés, mert nem szeret. «Békességes tűrést adj édes Jézusom, Hogy meg ne bántsalak megváltó Krisztusom, Kétségbeeséstől őrizz ó Istenem, Szűnjék meg, ha tetszik, én súlyos keresztem.» Tehozzád sóhajtok én Uram, figyelmezz kérésemre, vigasztalj meg nyomorúságomban; lásd, fáj a szívem, szörnyű fájdalom gyötör, könnyeimet hullatom. Hitvány a világ, állhatatlan a szerencse, egyedül benned nyughatik meg a hívő lélek, én Istenem: tied minden hatalom, te vagy a titkok tudója, te emeled le a szenvedő emberek nehéz keresztjét. A megpróbáltatásokat vállaló hivő nem csalatkozhatik benned, aminthogy nem győzhetnek le bennünket azok a gonoszok sem – idegen nemzetnek a hívők seregét sanyargató hadai – kik most föltették magukban, hogy lelkiismeretünkön urak lesznek s eltörülnek bennünket a föld színéről. Ó szerelmes Jézusom, add. hogy csak hozzád lángoljon szívem szerelme, a te szentséges öt sebed legyen lelkem kőszála a pokol hollója ellen. «Mikor elmúlik szólásom, Szent lelked bennem kiáltson, Mikor befogják szememet, Vezéreld mennybe lelkemet.»
A Balassa Bálint költői stílusát követő műkedvelő verselgetés a legelőkelőbb körökben is széltében elterjedt. Mivel a XVII. század alkalmi verselőinek tekintélyes része az ország főúri családjaiból került ki, a Balassa Bálint kifejezéseit és verseléseit utánzó poétákat főrangú lirikusoknak nevezte el irodalomtörténetírásunk, de ez az elnevezés nem szabatos, mert a mágnásokon kívül középsorsú nemesurak is vannak ebben a költői csoportban. Rimay János, Beniczky Péter, Koháry István és Petrőczy Kata mellett Balassa Bálint költői iskolájának szános kisebb tehetségű tagja tűnik fel: így gróf BALASSA BÁLINT, BARAKONYI FERENC, KAZINCZY ANDRÁS, gróf KEGLEVICH MIKLÓS, MADÁCH GÁSPÁR, gróf PÁZMÁNY MIKLÓS, gróf RÁKÓCZI ERZSÉBET, gróf ZICHY PÉTER. Eredetibb egyéniség nem akad közöttük. Mesterük képeit és gondolatait aknázzák ki. Józan prózaisággal adnak számot vallásos érzelmeikről, köznapi bölcsességükről, szerelmi vágyódásaikról. Költői erük nincs arányban iparkodásukkal. Bizonyos színtelen egyformaság jellemzi verseiket; nyelvük nehézkes, verselésük döcögő; sok bennük a darabosság, kevés a kellem. Munkáikat nem is nyomatták ki.
Nem tartozott Balassa Bálint költői iskolájához a XVII. század érdemes főrangú lírikusa: gróf ZRÍNYI MIKLÓS. Ő az olasz költőktől tanult.
A világi líra művelői:
BALASSA BÁLINT gróf (megh. 1684.) földbirtokos, aranysarkantyús vitéz, hontmegyei főispán, a török ellen folytatott küzdelmekben az egyik csapattest parancsnoka. Vallásos énekei és szerelmi dalai kéziratban maradtak. Van egy átkozódó költeménye is, mostohaanyját káromolja benne; ez a kegyetlen asszony annyira kínozta gyermekkorában, hogy megszökött hazulról és a nagyszombati jezsuitákhoz menekült. Nagyszombatban a jezsuiták megvédelmezték, gondosan nevelték, itt és a bécsi egyetemen fényes eredménnyel tanult s a filozófiai tudományok baccalaureusa lett. Családi bajai végigkísérték egész életén, úgyhogy végrendeletében megátkozta azt is, aki testvéreivel jót cselekszik. Egyedül feleségével, Szunyogh Katalinnal, élt békességben: ez a sokat szenvedett nő volt a budetini vár mondájának hőse. Kegyetlen atyja éppen úgy gyötörte, mint ahogyan Balassa Bálintot is megkínozta mostohája gyermekkorában. – A költő Átkát már Toldy Ferenc kiadta, bár ő még I. Balassa Bálintnak tulajdonította a rettenetesen fenyegetődző költeményt: Magyar költői régiségek. Pest, 1828. – U. az: A magyar költészet kézikönyve. I. köt. a. kiad. Budapest, 1876.
BARAKONYI FERENC a XVII. század közepén felvidéki birtokain gazdálkodott. Előkelő nemesúr volt, hű alattvalója I. Lipót királynak. Életéről keveset tudunk. Halála után nem sok idő mulva kihalt nemzetsége. Szerelmi énekeit Balassa Bálint gondolataival és képeivel öntötte versekbe; felhasználta mestere szebb kifejezéseit is. Itt-ott hangulatosan írt, de többnyire nehézkesen fűzte egymás mellé sorait; sokszor ismételte önmagát. – Versei kéziratban maradtak. Szövegüket Erdélyi Pál rendezte sajtó alá az Erdélyi Múzeum könyvtárában őrzött kézirat alapján: Barakonyi Barakonyi Ferenc költeményei. Kolozsvár, 1907. (A kéziratot, az úgynevezett Teleki-énekeskönyvet, Gergely Sámuel fedezte fel.)
BENICZKY PÉTER (1603–1664) ősi magyar katolikus nemescsaládból származott. Pozsonymegyei földbirtokos volt, a Habsburg-ház lelkes híve, aranysarkantyús vitéz. Életét úgy töltötte, mint általában az akkori magyar nemesurak: gazdálkodott, vendégeskedett, vadászott, pörösködött és ájtatos lelkigyakorlatokat végzett. – Költői hagyatékát Bartók István esztergomi nagyprépost rendezte sajtó alá Magyar ritmusok, melyeket írt nemzetes Beniczky Péter szentelt vitéz. (Ennek az első kiadásnak egyetlen példánya sem maradt meg, de szövegét a XVII. században többször kinyomtatták. A népszerű verses gyüjtemény a XVIII. század végéig tizenhat kiadást ért.) – Beniczky Péter tót verseket is írt, Magyar Ritmusait is lefordította tótra, ezek a költeményei kéziratban maradtak.
Adatok Beniczky Péter életéhez:
1603. – Beniczky Péter születésének éve. Szülővárosa Nagyszombat. (Némelyek 1607 tájára teszik születését s Vácot vélik szülővárosának. Elődei zólyommegyei micsinei birtokaikról a XVI. század közepéig Micsinszkynek írták nevüket. A költő atyja sokat harcolt a törökök ellen; II. Mátyás király 1614-ben Vác főkapitányává nevezte ki. Közelebbi adatot keveset tudunk a költőről. Hét testvére volt. Anyja Dacsó Anna.)
1646. – Beniczky Péter a nyitramegyei Újfaluban együtt gazdálkodik testvérbátyjával, Ferenccel. (Ugyanebben az évben kezdi meg pozsonymegyei lóci birtokának rendbeszedését, ide költözik, innen megy be tél idején Nagyszombatba kanonok-barátaihoz. Idejét gazdálkodással, vadászattal, látogatásokkal tölti.)
1648. – Régebbi katonai szolgálataiért értékes birtokadományokat kap III. Ferdinánd királytól. (Az egyik Apponyi jószágait elkobozzák, vagyonából három felvidéki község Beniczky Péteré lesz. Hiába pörösködik az elítélt, küzdelme sikertelen.)
1654. – Az esztergomi érsek meghívja udvari kapitányának. (A nagyszombati érseki udvarban és a káptalanban sok jó barátja van, szívesen szolgál közöttük, kötelessége olyasforma, mint a királyi udvarmesteré. Általában sokan élnek szívességével és ügyességével. Több nagy uradalmat vizsgál felül, megszámoltatja a gazdatiszteket, ellenőrzi az ispánok munkáját.)
1662. – Özvegy Vizkelety Mihályné Thurzó Mária hagyatékából nagy örökséghez jut, de ezzel együtt nehéz pörbe keveredik. (Thurzó Mária jószágait éveken keresztül gondozza, a gazdag nemesasszony mindenben követi tanácsait, előtte mondja tollba végrendeletét. Testamentumában még temetését is reá bízza s nem törődik vérrokonságának igényeivel. Az örökségre számító, elkeseredett atyafiság a végrendelet felbontása után pörrel támad Beniczky Péterre; azt állítják róla, hogy nem tisztakezű ember, az elhunyt özveggyel hamis módon bánt, kastélyából sok értékes holmit hordott el s a végrendeletet is a maga kedve szerint állította egybe. A tanuvallomások eleinte a pörös atyafiaknak, utóbb a súlyosan meggyanúsított nemesúrnak kedveznek. Mind a két fél prókátora elszántan küzd a nádori ítélőmester előtt: a Thurzó-rokonság be akarja bizonyítani, hogy a végrendelet furfangosan kieszelt cselszövény és erőszak műve; Beniczky Péter viszont megesküszik, hogy az elhúnyt nemesasszony a maga jószántából végrendelkezett az ő javára.)
1664. – Február havában meghal. (Életének utolsó idejét betegen töltötte nagyszombati házában. Nemcsak testi fájdalom gyötörte, hanem nagyon lelkére vette a Thurzó-örökség ügyében történt meghurcolását is. A pör még halála után is elhúzódott: eleinte Thurzó Mária végrendeletét érvénytelennek nyilvánították s a Beniczky-örökösöket a Thurzó-birtokok visszaadására és nagy összeg pénz fizetésére ítélték, később a királyi tábla megsemmisítette az első bíróság ítéletét s a Thurzókat a Beniczkyektől visszaszerzett javak átadására kötelezte; végül 1678-ban megegyezett egymással a két fél s így a pör további folytatásának vége szakadt. Mivel Beniczky Péter sohasem nősült meg, vagyona testvéreire és azok gyermekeire szállott. Végrendeletében katolikus egyházi célokra gazdag adományokat hagyott s a szegényekről sem feledkezett meg.)
KAZINCZY ANDRÁS (megh. 1728.) földbirtokos, ungmegyei alispán, II. Rákóczi Ferenc alatt Ung és Zemplén nemeseinek főkapitánya s a két vármegye követe a szécsényi és ónodi gyűléseken. – Mátkájához és későbbi nejéhez, Vinnai Erzsébethez, írt két költeményét dédunokája, Kazinczy Ferenc, adta ki az Orpheus 1790. évi II. füzetében.
KEGLEVICH MIKLÓS gróf (megh. 1701.) aranysarkantyús vitéz, ezredes és főispán, I. Lipót király hű embere, a török ellen viselt háborúk egyik hőse. – Mátkájához és későbbi nejéhez, gróf Czobor Erzsébethez, 1660-ban számos levelet írt s ezekbe verseket is szőtt. – Varázséji Gusztáv közlése: Keglevich grófok mint költők. Figyelő. 1880. évf.
KOHÁRY ISTVÁN gróf (1649–1731) gazdag felvidéki nemzetség ivadéka volt. A nagyszombati jezsuiták a katolikus hitbuzgalmat és a királyhűséget gyökeresen belenevelték. Mint Fülek kapitánya már ifjúkorában rettegetté tette nevét a törökök előtt, később Thököly Imrével szemben is tántoríthatatlan híve maradt a Habsburg-háznak. Mikor a fölkelők fogságába került és nem akart csatlakozni a nemzeti ügyhöz, Thököly Imre súlyos börtönre vetette és három évig sanyargatta. A bécsi udvar iránt tanúsított hűségében még II. Rákóczi Ferenc szabadságharca sem tudta megingatni. Állhatatosságáért a Habsburg-uralkodók dúsan jutalmazták. Ifjúkori verseit öregkorában adta ki Sok óhajtás közben, ínség viselésben, éhség szenvedésben, keserves rabságban, Munkács kővárában szerzett versek, melyeket szerzője mulatozására, jutván rabságábul szabadulására, most kinyomtattatott olvastatására, bánatos szívének vigasztalására. Öt füzet. Hely nélkül, 1720. (E versek java részét munkácsi rabságában készítette a szerző. Irószere nem volt, ezért a szöveget emlékezetébe véste s csak később vetette papirosra. Mikor II. Rákóczi Ferenc fölkelése idején a kurucok feldúlták Csábrág várát, verseinek kézirata elégett s így újból meg kellett írnia munkácsi énekeit. A panaszos költemények egy részét Sztrakos Albert nógrádi plébános, később váci kanonok, latinra fordította s 1725-ben Budán kinyomtatta: Salictum Heliconis. Buda, 1725.) – Üdő mulatás közben szerzett versek, melyeket íratott mások pennájával, érkezvén az tavasz Gergely gólyájával, ki újulni kívánt fáknak bimbójával, Benedek fecskéje kezdett nótájával. Hely és év nélkül. (Bizonyára 1720 után. A verseket a szerző akkor mondta tollba udvari káplánjának, mikor 1687-ben Eger alatt súlyosan megsebesült és sebéből lassan lábadozni kezdett.) – Sokféle kereszttel elkeseredett embernek kikoholt verse. Hely és év nélkül. (Ez is valószínűleg 1720 után jelent meg. Irásának ideje, amint ez a címbe rejtett, római számokat jelző, nagybetűkből kiderül: 1706. A szerző ez időtájt menekülni volt kénytelen a kurucok elől. Egyik strófájának vallomása szerint: «Hol együtt, hol másutt fáradván jártomban, Buda Vízvárosát sokáig laktomban, Hazámnak romlásán lévén bánatomban, Szerzém ez verseket henyélő voltomban».) – Hol egyszer s hol másszor kifaragott s összeszedett rongyábul leírt fűzfa versek. Hely és év nélkül. (Az 1720-as évekből.) – Elvénült embernek búsuló gondolati vagy hogy inkább életének végéről elmélkedési. Hely nélkül, 1721. (Az eddig említetteken kívül még több kisebb magyar verses kézirat és latin nyomtatvány.)
Adatok Koháry István életéhez:
1649. – Koháry István születésének éve. Március 11-én születik Csábrág várában, Hont megyében. (Nemzetsége Mátyás király idejében tűnik fel, a XVII. században már a legelőkelőbbek között foglal helyet. Atyja, báró Koháry István, honti főispán és füleki várkapitány; anyja báró Balassa Judit.)
1664. – A nagyszombati érseki katolikus gimnáziumban végzi tanulmányait. (Ez év nyarán esik el atyja a törökök ellen vívott lévai csatában. I. Lipót király a tizenöt éves ifjúnak adja a füleki vár kapitányságát s megerősíti Hont megye főispáni méltóságában. Tisztségeire egyelőre helyettest alkalmaznak, míg a bécsi egyetemen el nem végzi tanulmányait.)
1666. – A bécsi egyetemen tanul, a hittudományokban különösen kitűnik. Több ízben részt vesz a teológiai disputációkban. (Egyik győzelméért I. Lipót király értékes aranylánccal ajándékozza meg.)
1667. – Hazatér Bécsből. Tizennyolc éves. Átveszi a füleki kapitányságot. (Katonái nagyon megszeretik, mert emberséges várparancsnok. Nemcsak szívesen engedelmeskednek szavának, hanem még vallásos gyakorlataiban is utánozzák. Legénységével gyakran kicsap a budai, egri és gyöngyösi törökökre. Egy alkalommal a Dunáig kergeti a zsákmányra leselkedő ellenséget.)
1678. – Visszautasítja Thököly Imre felszólítását, hogy álljon a fölkelők ügye mellé. A kurucok és a velük szövetkezett törökök ostromolni kezdik a füleki várat, de kénytelenek elvonulni a vár alól. I. Lipót király elismerő levéllel és aranyláncon függő arcképével tünteti ki a vitéz várparancsnokot. (Családi birtokát, Kecskemétet, ez évben nagy kár éri: a város legnagyobb részét tűzvész pusztítja el. Kecskemét a törökök birtoka, a szultán kincstárába fizeti adóját, de mint a legtöbb hódoltsági község, nem szakítja meg alattvalói viszonyát a magyar királysággal szemben sem. Valóságos világ csodája, hogy egy másfél évszázad óta elszakadt területen az idegen iga alatt szenvedő lakosság elismeri régi urainak jogait s megszívleli üzeneteit. Koháry István meghagyja a kecskemétieknek, hogy a katolikusok ne civakodjanak a reformátusokkal, hozzák rendbe a ferencrendiek elhamvadt kolostorát és plébániatemplomát, gondoskodjanak a reformátusok leégett templomának felépítéséről is. A kőből épülő új református templom számára szíves készséggel megadja a régi fatemplom kiváltságait. Mivel a reformátusok a török hatóságokhoz is elmennek templomépítési engedélyért, vezető embereiket megrója, cselekedetüket hazaárulásnak minősíti; nagyobb baj azonban nem lesz a dologból, mert a kecskeméti katolikusok és reformátusok nevében a ferencrendi gvárdián, Gellért atya, Kecskemétről Fülekre megy, ott kiengeszteli a nemeslelkű földesurat s meghozza válaszát: «Az ott lakos kálvinista rendeknek semminemű háborgattatását sem kívánom, sem akarom».)
1682. – Ellenállása Thököly Imre kuruc hadainak és a török csapatoknak nagy ostromával szemben. Fülek várát akarata ellenére feladja a védősereg. Thököly Imre rabságába kerül. Megkezdődnek szenvedései. (Az elszánt katolikus királypárti főnemesre a kuruc és a török egyaránt haragszik. A Habsburg-háznak ez a hűséges embere négyezer magyar és német katonával védi Füleket s el van szánva, hogy meghal a vár romjai alatt, de nem adja meg magát. Ezrével vérzik el a török az ostromon, hullanak Thököly Imre felsőmagyarországi fejedelem kurucai és Apafi Mihály erdélyi fejedelem magyarjai, míg végül a védőőrség és a környékről a várba menekült nemesség családjai megegyeznek, hogy átadják a várat az ostromlóknak. A szűk várban egy-egy felrobbanó ellenséges gránát olykor harminc embert is megsebesít; senki sem akar tovább küzdeni. A vár zendülő legénysége azzal fenyegeti meg a parancsnokot, hogy letaszítja a bástya fokáról, ha gátat vet az ostromlókkal folytatott békealkudozásaiknak. A törökök is szomjúhozzák vérét, alig lehet életét megmenteni a pogányság dühétől. De Koháry István ekkor is szilárdan áll: «Én nem akartam feladni a várat, embereim adták fel azt:» mondja a haragtól lángoló Thököly Imrének. Fülek alól szeptember havában vasraverve viszik az abaújmegyei Regéc várába, birtokait fenekestül felforgatják, vagyonát elkótyavetyélik, őt magát borzalmas börtönbe zárják. Mindez nem történik meg, ha áttér a kurucok hűségére. De Koháry István megingathatatlan. Nem akarja megszegni a királynak tett esküjét, sőt szemére lobbantja Thököly Imrének is, hogy szövetséget kötött a törökkel. Ezért kell bűnhődnie.)
1683. – Rabsága Munkács várában. (Megláncolva fekszik egy földalatti veremben, világosságot soha nem lát, odujából nem viszik ki, egy lyukon át dobják be élelmét. Napról-napra és évről-évre nem kap egyebet kenyérnél és víznél. Börtönében nincs egyetlen deszkaszál, a puszta földön áll, ül és fekszik. Testéről rongyokban lóg le egyetlen ruhája, fehérneműje nincs, szenny marja, bilincsei bevésődnek húsába. Az éhségtől és hidegtől, betegségtől és férgektől elgyötörve félholtan hever napokon keresztül, egyszer-kétszer őrei már el akarják temetni, de mert mozog még, visszalökik gyilkos levegőjű, penészes tömlöcébe. Mikor Zrínyi Ilona némi élelmet küld részére, Thököly Imre még szigorúbban őrizteti s még papot sem enged közelébe.)
1684. – Anyja és testvérei nem tudnak annyi pénzt összeszedni, hogy kiválthassák rabságából. (Anyja Pozsonyból levelet ír neki: «Tekintetes és nagyságos Koháry István kedves édes rabfiamnak adassék ez levelem Munkácson. Vigasztaló jókkal áldjon Isten, édes fiam! Az elmult márciusnak második napján adott leveledet annyiból vigasztalással vettem, hogy abból megismerhettem, hogy még élsz, de másoktól szívem szakadásával értem, hogy még csak dolmányod és fehérruhád sincs s ami legnagyobb, hogy ennyi ideig szenvedsz és nem tudlak segíteni, noha eleget faggatom elmémet, mások tanácsával is élek és valamit az anyai szeretet feltalálhatna szabadulásodra, követném, ha lehetne… Mivel másképen nem lehet és csak időtül kell várnunk, azon kérem Istenemet, adjon addig erőt gyönge természetednek a szenvedésre. Én ugyan meg nem szűnöm, noha azzal is talán nagyobb szomorúságot nevelek, hogy levelem által ottan-ottan meg ne látogassalak, kívánván, hogy ez is találjon jó egészségben. Pozsony. 25. Apr. 1684. Jóakaró anyád Ballasi Judith». Időközben a foglyot Munkácsról Tokajra, majd Sárospatakra, végül Ungvárra hurcolják.)
1685. – Rabsága enyhül, mert I. Lipót király csapatai győzelmesen vonulnak előre a Felvidéken, Thököly Imrét pedig elfogják a kuruc fejedelemmel szövetségben álló törökök. Caprara császári tábornok Ungvár alá vonul s november havában kiszabadítja fogságából Koháry Istvánt. A vitéz katona olyan, mint egy élő csontváz összetörve viszik várába, Csábrágba. (Ha testében el is gyötörték a tömlöcözéssel, lelkiereje sohasem hagyta el, szenvedéseiről senkinek sem panaszkodott, csak azon búsult, hogy hosszú ideig még a pipázást sem engedték meg neki börtönében. Mikor utóbb már szabad volt dohányoznia, írta kecskemétieknek: küldjenek számára jó dohányt, tajtékpipát, néhány pipaszárat és dohányzacskót s mindezek árát vonják le az őt megillető jobbágyi adózásból. Ebben az évben a kecskemétiekhez írt másik levelében kifejezte azt a szomorúságát is, hogy hűséges alföldi jobbágyait nem tudja megvédelmezni a kóborló magyar, német és török katonák garázdálkodásai ellenében. «Megvallom, jó atyámfiai – írja börtönéből a kecskeméti parasztoknak – hogy benneteket húznak-vonnak, károsítnak s nyomorítnak és hogy káraitoknak eltávoztathatásával magam nem oltalmazhatlak benneteket: szívem szerint bánom; de Isten ő szent fölsége még talán valaha abban is ád módot… Rab földesuratok Koháry István.» Ez az év különben nagy kitüntetést hoz részére, mert I. Lipót király testvéreivel együtt grófi rangra emeli. Az uralkodó hálájának ez a megnyilvánulása akkor történik, mikor még börtönben ül.)
1686. – I. Lipót király a felvidéki részek tábornokává nevezi ki. Huszárjai élén részt vesz Buda várának a török uralom alól való felszabadításában. (Jellemnagyságának és hűségének kitüntetésére I. Lipót Bécsben ünnepiesen fogadta, az egész udvar előtt megölelte, pályáját a hűség tükrének nevezte s neki és utódainak örök jogon odaadományozta Fülek várát. XI. Ince pápa is dícsérő levelet intézett hozzá s fejedelmi díszkalappal tüntette ki.)
1687. – Nagy érdemeket szerez hősiségével Eger várának a török járom alól való felszabadításában. Harc közben súlyos sebet kap, jobbkeze haláláig béna marad. (Sebesülése akkor történt, mikor a várból kitörő törököket visszaűzte és a vár kapujáig kergette. Egy golyó összezúzta karcsontját s a tábori sebész nem boldogult a sebbel. Nem sikerült a bécsi műtét sem: az orvos még a karján végighúzódó int is kettévágta. A kard örökre kiesett kezéből.)
1690. – Gyöngyösi István neki ajánlja Rózsakoszorújának ebben az évben megjelent első kiadását. (Előszavában megemlékezik mecénásának szörnyű rabságáról: «Minden társaságtól magányosan rekesztő, konyhai mosadékra hozatott zavaros vízzel, száraz kenyérrel sanyargató, az mindenek szolgálatjára teremtetett nap fényének világosságától elfogó, sovány ebédjét és tisztuló szükségét egy helyben végeztető, az levegőégnek tikkanó rekedtségéből, az régi szemétnek nedves penészéből származott dohossággal szédelegtető és ugyanabból szaporán tenyésző szőke és barna hangyáknak gyakor serkengetésekkel nyughatatlanító, végre majd halálos betegséget nemző és másféle sok nyomorúságokkal teljes rabságban tarták Nagyságodat».)
1703. – II. Rákóczi Ferenc fölkelésében egész erejével a Habsburg-ház ügye mellé áll, nagy huszárcsapatot toboroz, legénységét fölszereli és a maga költségén élelmezi. A csatákban nem vehet részt, de a békekötést szívesen szorgalmazza. (Az 1707. évi Habsburg-detronizáló ónodi országgyűlésen a kurucok őt is a hazaárulók sorába iktatják, minden jószágától megfosztják, birtokain megosztoznak; viszont I. József király altábornagyi ranggal jutalmazza s 1711-ben neki adja Hont megye és Nógrád megye örökös főispánságát.)
1714. – III. Károly király kinevezi a politikai, katonai és közigazgatási ügyek szervezésére kiküldött országos bizottságba; a pozsonyi országgyűlés pedig a nádorrá választott gróf Pálffy Miklós helyébe országbíróvá választja. (Mivel jobbkeze bénasága miatt nem tudja nevét aláírni, az országgyűlés felhatalmazza, hogy nevét ezüstlapra metszesse s ezt az aláírást használja hivatalos ügyeiben. Mint országbíró megvesztegethetetlen. Ajándékot nem fogad el semmiféle formában, minden pörös iratot lelkiismeretesen átvizsgál, az ítéletek igazságosságára aggodalmasan ügyel. Bonyodalmas pörökben imádkozással kezdi az ügy elintézését s bőséges alamizsnát oszt a szegényeknek. Mindenki elismeri, hogy legfőbb bírói működése szeplőtelen tisztaságú.)
1715. – Áldozatkészségéből megnyílik a kecskeméti kegyesrendi gimnázium. (Mikor 1712-ben mint Hont- és Nógrád vármegye örökös főispánja Csábrág várából Pozsonyba kocsizott, meglátogatta a nyitrai piaristákat. A nyitrai diákság ájtatossága és fegyelmezettsége annyira meglepte, hogy elhatározta a kegyesrendieknek Kecskeméten való letelepítését. Erre a célra nagy összeget adott, gazdag alapítványt tett s a kecskeméti jobbágygazdák hálás szívvel fogadták földesuruk jótéteményét. A város határában egyszerű emberekből álló küldöttség várta a Nyitráról és Vácról érkező három piaristát, a városházán ebédet adtak tiszteletükre, itt a vendégek megismerkedtek a város legtekintélyesebb gazdáival, a ferencrendi szerzetesekkel és a református papokkal. Hatvanhárom tanuló jelentkezett az iskolába, később évről-évre növekedett számuk. Néhány év mulva felépült a rendház és a templom.)
1725. – Nagy adománya a debreceni kegyesrendi gimnázium javára. (Itt 1721-ben nyílt meg a piarista kisgimnázium, de tanulója alig akadt, mert a debreceniek mind reformátusok voltak s a katolikus iskola csak idegenből kaphatott diákokat. Ezeket a diákokat bennlakással nevelték, a konviktus felállítására Koháry István adta a pénzt, Az országbíró a maga korának egyik legnagyobb jótevője volt. Életében annyi adományt osztogatott szét, hogy ezek összege mai pénzértékben megközelíti a húsz millió pengőt. A koldusok, szegény tanulók, kórházak, iskolák, templomok, világi papok, ferencrendiek, piaristák, jezsuiták, pálosok, irgalmasok, kapucinusok hálás szívvel érezték nagylelkűségét. Sok szegény jobbágy adósságát engedte el, a parasztok terheit lehetőség szerint könnyítette. A kecskemétiek igazi jó atyjukat tisztelték benne s csábrági kastélyában sokszor felkeresték kedveskedéseikkel. Böjtben halat, húsvétkor bárányt, ünnepekre fűszerszámot, máskor egy pár szép csikót vagy néhány köteg jó dohányt és pipát vittek ajándékba földesuruknak.)
1731. – Halála Csábrág várában március 29-én. Nyolcvankét esztendős. Április 11-én temetik, hogy távoli tisztelői is megjelenhessenek végtisztességén. Sírját rokonain, barátain, a vármegyék követein és az egyházi férfiakon kívül nagyszámú jobbágyság veszi körül. Eljönnek a kecskemétiek is. Mivel sok jót tett az emberekkel, sok városban és faluban megkondul a harangszó lelkiüdvéért. (A ragyogó jellemű férfiú sohasem nősült meg. Magára alig költött valamit, szigorú erkölcsi elvek szerint élt, vallása tanításainak buzgó szívvel tett eleget. A gyűlölködést nem ismerte, megbocsátott még Thököly Imrének is. Szépen jellemzi egyéniségét Bajza József, mikor többek között azt írja róla: «Jámbor volt együgyűség, magas szívű kevélység nélkül. Igéreteihez, adott szavához szigorúan hív; barátaihoz szíves, ellenségeihez nemeslelkű; a bántást könnyen feledé, a jótéteményt esztendők után is hálaszavakkal emlegette. Bátor és irtózatos a csatában, szelíd azoknak körében, kiket lelke rokonainak hitt. Lelkében nem volt gőg, de oly nemes büszkeség, mely szívét alacsony tettektől őrzé. Föltételeiben szilárd és állhatatos; sem fenyegetés, sem kérelem által nem mozdítható. Igazságszerető s kegyelmes egyszersmind, ami korában szinte közmondásossá vált. Szerény vala oly mértékben, hogyha jelenlétében dícsértetett, arcán kedvetlenség látszott s a beszédnek vagy más irányt ada vagy azonnal félbenszakasztá. Ha tetteinek valamelyike szóba jött, magától minden érdemeket eltolt s társaira hárítá. Végintézetében eltiltá, hogy felette valaki dícsérő halotti beszédet tartson».)
1826. – A Koháry-nemzetség kihalásának éve. (A Koháryak a XVIII. században a katonai pályán és az országos méltóságokban kitűnő helyeket töltöttek be. Antal grófot, az utolsó Koháryt, I. Ferenc király 1815-ben hercegi rangra emelte s a herceg leányát, Koháry Antóniát, 1817-ben Kóburg Ferdinánd németországi uralkodó herceg vette nőül. Ezzel a házassággal a szász-kóburg-góthai herceg Magyarország egyik leggazdagabb főura lett, mert Koháry Antal után mérhetetlen vagyont örökölt, azzal a kikötéssel, hogy nevét a Koháry-névvel egyesíti. A német hercegi család egyideig használta is a Kóburg-Koháry kettős nevet, azután a magyar név elmaradt s a magyarországi uradalmak is megkisebbedtek. Ebből a családból jutott később Bulgária trónjára az ifjabb Kóburg Ferdinánd herceg.)
MADÁCH GÁSPÁR földbirtokos, nógrádmegyei alispán, Rimay János rokona, Madách Imre egyik őse. Vallásos és elmélkedő versei nagy jámborságról tanuskodnak, de eredetibb gondolat vagy poétikusabb kifejezés nincs bennük. Wesselényi Ferenc nevére is szerzett verset Balassa-strófákban: talán még ez az Istenhez intézett fohászkodása a legsikerültebb költeménye. (1647.) Cseh nyelvből több vallásos éneket fordított magyarra. – Kéziratban maradt verses munkáit báró Radvánszky Béla tette közzé: Sztregovai Madách Gáspár versei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1901. évf.
PÁZMÁNY MIKLÓS gróf, Pázmány Péter esztergomi érsek unokaöccse, vagyonát és rangját nagybátyjának köszönhette, gondos nevelésben részesült, de ennek sem ő, sem az ország nem vette hasznát, mert morvaországi földbirtokain tétlen életet élt. Ifjú korában jezsuitának készült, később megnősült. Pázmány Péter halálakor tizennégy esztendős volt. Vele halt ki a Pázmány-család. – Zrínyi Miklóst dicsőítő verseit a Magyar Könyvszemle 1882. évfolyama közölte.
PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA bárónő (1664–1708), Pekry Lőrinc gróf neje, hitbuzgó evangélikus asszony volt, ingatag urának hűséges élettársa. Atyja a Wesselényi-féle összeesküvés fölfedezése után mindenét elvesztette, a család férfitagjait a bécsi kormány zsoldosai halálra keresték, szerteszét menekült az egész család. A fiatal leány rokonai körében talált menedéket, később Pekry Lőrinc neje lett. Sokat szenvedett, de férje iránt érzett szeretetét és mély vallásos érzelmét a sors legsúlyosabb csapásai sem tudták meggyöngíteni. – Első munkája névtelenül jelent meg: A pápista vallásra hajlott lutheranusok lelkiismeretének kínja. Hely nélkül, 1690. (Fordítás Mayer János hamburgi evangélikus hittudósnak az üdvösségről szóló német munkája után. Mikor férje minden komoly meggyőződés nélkül katolikussá lett, ezzel a fordításával próbálta régi hitéhez visszahajlítani.) – A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő jó illatú XII liliom, melyeket a keseredett szívek vigasztalására Arnd Jánosnak, a luneburgumi fejedelemségben való püspöknek, az igaz keresztyénségről német nyelven kiadott könyvéből válogatott ki és XII részekben foglalván azokhoz való imádságokkal együtt magyar nyelvre fordított az édes férjéért való szebeni méltatlan rabságában; és immár Isten kegyelméből megszabadulván annak háládatos örök emlékezetire és a keresztviselő szenteknek lelki hasznukra maga költségével kinyomtattatott gróf Petrőczi Kata Szidónia. Kolozsvár, 1705. (A fordítás és eredetije a németországi és az ezt követő magyar pietista szellemi áramlat egyik nevezetes terméke. A pietista protestánsok a XVII. század végétől kezdve az egyházi intézmények és dogmák hangsúlyozása helyett a szív benső vallásosságát s az ájtatosság és jóság gyakorlását sürgették. Ennek a vallásos mozgalomnak Petrőczy Kata az egyik legelső magyar híve. Az áhítatos fordító tiszteletére Pápai Páriz Ferenc nagyenyedi tanár magasztaló verset írt, elmondván benne, hogy az előkelő származású úrnő mennyit szenvedett, de minden keresztje ellenére sem tántorodott el Krisztustól: «Élj hát kereszteknek látható címere! Élj szép arany, melyet próbált Isten tüze! Élj szép virtusoknak világos tüköre! Élj asszonyi rendnek nálunk példás dísze!» Petrőczy Kata fordítását a vallásos protestánsok annyira szerették, hogy később egyik unokája, báró Dániel Polixena, újból kinyomatta a könyvet: Kolozsvár, 1764.) – Jó illattal füstölgő igaz szív. Lőcse, 1708. (A könyv hosszú címe megmondja, hogy ez a vallásos munka is Arnd-fordítás, Petrőczy Kata fordította a magyar nemzet ellenségei elől való immár negyedszeri bujdosásában Huszton s ugyanő nyomatta ki a maga költségén a keresztyéneknek lelki hasznukra. Míg a hazai evangélikus papság nem fogadta szívesen a pietista eszméket, Petrőczy Kata erős meggyőződéssel küzdött az eretnekségnek tartott vallásos irány mellett.) – Költeményeit egy egykorú írott könyv őrizte meg: Petrőczy Kata Szidónia tulajdon kezével írt énekei. Ebből közölte a verseket Thaly Kálmán: Irodalom- s műveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Budapest, 1885. – Teljesebb gyüjtemény Harsányi István és Gulyás József kiadása: Petrőczy Kata Szidónia versei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf.
Adatok Petrőczy Kata életéhez:
1664. – Petrőczy Kata bárónő születésének éve. A Felvidéken születik buzgó evangélikus családból. (Atyja báró Petrőczy István földbirtokos, anyja Thököly Erzsébet. Nevét Petróczynak is írják s voltaképen ez a helyesebb név, mert a család bizonyára a zemplénmegyei Petróc községből származott s nem a bácsmegyei Petrőcből. Maga a költőnő is hol Petrőczynek, hol Petróczynak írta nevét. A Thökölyekkel benső rokonságot tartott a család. A költőnő anyja Thököly Imre fejedelem nagynénje volt.)
1670. – Petrőczy Kata atyját a császári kormányzat üldözőbe veszi, mint összeesküvőt halálra keresi; Petrőczy István fiaival együtt Erdélybe menekül; védelem nélkül maradt leányát a felvidéki Jakussith-család veszi gondjaiba; később lengyelországi rokonainál talál menedéket. (Közben családjának férfitagjai az erdélyiek és a törökök segítségével a bujdosó magyarok élén évről-évre támadják a felvidéki császári csapatokat.)
1682. – Petrőczy Kata férjhez megy Thököly Imre jóbarátjához, Pekry Lőrinc előkelő erdélyi úrhoz. Ózdi kastélyukban, a Maros folyó völgyében, élnek. (Mivel férje Erdély politikai életében Teleki Mihály kancellár ellen foglal állást, néhány év mulva börtönbe kerül, azután menekülni kénytelen Erdélyből, birtokait Teleki Mihály foglalja el. A bécsi udvar jól fogadja s hűségének biztosítására és a katolikus hitre való áttérésének jutalmazására bárói, utóbb grófi rangra emeli.)
1695. – Petrőczy Kata és férje sok viszontagság után újból visszatérnek Erdélybe. Kutyfalvi birtokukon élnek, Alsó-Fehér megyében. (Férje egy év mulva a megye főispánja, 1698-ban Udvarhelyszék főkapitánya. A rang és vagyon nem vigasztalja az előkelő úrnőt: hat fiúgyermeke közül egy sem maradt életben; fáj neki, hogy férje nem ragaszkodik hozzá hűségesen; nem tudja feledni azt sem, hogy Pekry Lőrinc katolikussá lett.)
1700. – Petrőczy Kata végrendelete. (Fő gondja, hogy gyermekei protestáns vallásúak maradjanak. Emlékezteti férjét «erős hittel tett szó- és írásbeli fogadására, hogy azon igaz vallásomban fogja nevelni s neveltetni minden gyermekimet». Legidősebb leányát, Révay Imrénét, kizárja az örökségből, mert nem követte jó intéseit; annál melegebb szeretettel emlékezik meg többi leányáról és bujdosó testvérbátyjáról. Nyugvóhelyéül az alsófehérmegyei Ózd község protestáns templomát jelöli ki.)
1703. – II. Rákóczi Ferenc fölkelésének hírére Rabutin császári tábornagy, Erdély katonai parancsnoka, elrendeli, hogy az erdélyi előkelőbb családok az osztrák csapatoktól megszállt várakba vonuljanak; így akarja elrettenteni az erdélyi nemességet a kurucok ügyétől. Petrőczy Kata öt leányával együtt Ózdról Szebenbe költözik. (Férje egy darabig a császári csapatokat támogatja, utóbb II. Rákóczi Ferenc mellé áll. Megtorlásul Rabutin szigorú fogságban őrizteti Petrőczy Katát és gyermekeit.)
1704. – Pekry Lőrinc vitézül harcol Magyarországon, II. Rákóczi Ferenctől tábornoki rangot nyer, azután levonul Erdélybe, hogy ott is küzdjön a kurucok ügyéért s kiszabadítsa nejét a fogságból. Indítványára a gyulafehérvári országgyűlés II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé választja. A fejedelem segítségével nejét is kicserélteti egy elfogott császári ezredesért. Petrőczy Kata kiszabadul Szebenből. (Most már erősen fogja a családi életében és politikájában egyre ingadozó férjét. Pekry Lőrinc még katolikusságát is elhagyja s újból protestáns lesz.)
1705. – A császári csapatok Zsibó mellett szétverik a kurucok hadait, a csatavesztés után az erdélyi úri nép riadtan menekül Magyarország, Törökország és az oláh föld felé. Petrőczy Kata Beszterce városából Moldvába fut, férje utánamegy, jószágaikat Rabutin tábornagy porrá égeti. (Pekry Lőrinc Moldvában hadat gyüjt, az erdélyi helyzetről levélben értesíti II. Rákóczi Ferencet, a fejedelem vigasztalja s azt írja neki, hogy reá fogja bízni az erdélyi kuruc sereg parancsnokságát.)
1706. – II. Rákóczi Ferenc menedéket ad máramarosi birtokain a bujdosó erdélyieknek. Petrőczy Kata a huszti kastélyba költözik. Férje az Erdély visszahódítására szánt csapatok vezére lesz. A kurucok megverik a német hadakat s Erdély nagy részét hatalmukba ejtik. Petrőczy Kata Husztról hazatér erdélyi birtokaira. (A következő évben ismét megfordul a hadi szerencse, Erdély nemessége újból menekül, Petrőczy Kata visszamegy Husztra.)
1708. – Petrőczy Kata halálának éve. II. Rákóczi Ferenc beregmegyei szentmiklósi birtokán hal meg, miközben férje a Vág vidékén harcol. (Husztról menekülnie kellett, annyira közel jutott már oda az ellenség; tervezte azt is, hogy átmegy Lengyelországba. 1709-ben elhúnyt férje is: a Pekry-család ekkor halt ki férfiágon.)
RÁKÓCZI ERZSÉBET grófnő annak a gróf Rákóczi László sárosi főispánnak volt a leánya, aki 1664-ben, az akkor török uralom alatt álló Nagyvárad ellen intézett támadása alkalmával hősi halált halt. A boldogtalan költőnő versben átkozta siralmas házasságát (1673), egy másik versében pedig kedves lovaitól búcsúzott, gyönyörű magzatainak és édes gyermekeinek nevezte paripáit. (1693.) A férfiaskodó gyermektelen asszony, a «kistapolcsányi Diána», különc nő volt. Bizalmas barátjához, Esterházy Pálhoz, írt levelei is tanujelei szerencsétlen házaséletének. – Thaly Kálmán: Gróf Rákóczi Erzsébet mint költő. Századok. 1900. évf.
RIMAY JÁNOS (1573–1631) előkelő felvidéki evangélikus nemes családból származott. Tekintélyes földbirtokos volt, Bocskai István erdélyi fejedelem belső tanácsosa. Egyideig II. Mátyás magyar királyt szolgálta s mint a Habsburg-ház követe Konstantinápolyban is megfordult; utóbb Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomáciai megbízásainak tett eleget. Nagyműveltségű, megnyerő modorú, szelíd ember volt. Különösen jellemző egyéniségére Balassa Bálinttal kötött eszményi barátsága. Mesterével mint gyermekifjú ismerkedett meg; a nagynevű lírikus olyan sokra tartotta ítéletét, hogy verseit készségesen bocsátotta bírálata alá; külföldi bujdosása idején állandóan levelezett vele, könyveket küldött neki s eljuttatta hozzá újabb verseit is igazítás végett. Büszkén tekintett reá, mint költő-utódára, s azt jósolta, hogy ifjú barátja előbb-utóbb meg fogja haladni költői kiválóságban. Ez nem következett be, de azért Rimay János nem volt méltatlan tanítványa mesterének, hálásan ragaszkodott Balassa Bálinthoz s mikor atyai jóbarátja meghalt, egy bánatos költeménysorozatot szentelt emlékének: Generosi ac magnifici domini Valentini Balassa de Gyarmath ad castra Strigoniensia iter et procinctus. Az nagyságos Gyarmathi Balassa Bálintnak Esztergom alá való készületi, készületiben való imádsága s mit példázott légyen az ő fejér vörfölyes kamokából csináltatott zászlója, kin hárfájával Dávid király vagyon térdén telepedve összefogott s felemelt két kezeivel írva. Ad notam: Bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét. Bártfa, 1598. (Hét részből álló magyar verses munka, nagy részében akként írva, mintha maga Balassa Bálint mondaná el a maga fölemelő vallásos és hazafias vallomásait.) Rimay János több mint kétszáz éven át csupán mint vallásos lírikus szerepelt a magyar költészet történetében. Istenes énekeit Balassa Bálint vallásos költeményeivel egy kötetben nyomtatták ki a következő címmel: Az néhai tekintetes és nagyságos vitéz úrnak, Gyarmati Balassi Bálintnak s amaz jó emlékezetű Istenben boldogult kimult néhai nemzetes Rimai Jánosnak, az haza fiának és a magyar nyelvnek két ékességének, istenes éneki. Bártfa, 1635 körül. (A két költő vallásos énekeinek ebből az egyesített gyűjteményéből a XVII. és XVIII. században számos kiadás látott napvilágot.) – Nevezetesebb prózai munkáit Ipolyi Arnold bocsátotta közre: Alsósztregovai és rimai Rimay János államiratai és levelezése. Budapest, 1887. – Költői hagyatékának eddig legteljesebb gyüjteményét báró Radvánszky Béla adta ki: Rimay János munkái. Budapest, 1904.
Adatok Rimay János életéhez:
1573. – Rimay János születésének éve. Nógrád megyében Alsósztregován születik. (Szülei evangélikus nemesek, családja a Madách-család rokona.)
1594. – Ott van Esztergom alatt, mikor Balassa Bálint halálos sebet kap. (Gyermekéveiről nem sokat tudunk, annál ismertebb Balassa Bálinttal kötött barátsága. Jellemük közt nem volt semmi hasonlóság, a gyermek Rimay mégis lelkesedett a nála legalább húsz esztendővel idősebb költőért. Mikor Balassa Bálint elbujdosott Magyarországból, üzeneteket és leveleket küldtek egymásnak; mikor mestere hazajött és harcba indult a török ellen, Rimay János is csatlakozott Pálffy Miklós hadseregéhez. Az esztergomi táborban elvérző költő emlékét hűséges szívvel ápolta munkáiban.)
1605. – Bocskai István elfoglalja a Felvidéket s Rimay Jánost belső szolgálatába fogadja. Gyors előlépéssel főkomornyik, titkár, belső tanácsos és kincstárnok lesz a fejedelmi udvarban. (Rimay János az akkori viszonyok szerint szegény ember, mindössze néhány száz hold földje van Nógrádmegyében; előhaladását tehetségének köszönheti; szükség van tanultságára, nyelvismeretére; megbecsülik becsületességét. Mint Bocskai István bizalmasa Felső-Magyarországon és Erdélyben mindenütt ott van a fejedelem oldalán, a bizalmas levelezések egy részét ő végzi, sikeres diplomáciai szolgálatokat tesz.)
1607. – A kassai nagytemplomban a Bocskai Istvánt sirató gyászünnepélyen Alvinczi Péter magyar egyházi szónoklata után ő tartja a másik magyar gyászbeszédet. (A fejedelem koporsóját elviszik Erdélybe, ő maga hazatér alsósztregovai kúriájába.)
1608. – Illésházy István nádor ajánlására báró Herberstein Ádám követtársa lesz a török szultánhoz küldött császári-királyi követségben. A német főkövet mellett ő a magyar másodkövet. (Útirányuk: Komárom, Buda, Mohács, Belgrád, Konstantinápoly. A budai basa igen udvariasan bánik a két követtel, ajándékaikat ajándékokkal viszonozza, lekíséri őket Belgrádig. A törökök is örülnek a békének, maga a basa igen jól bánik a magyar parasztsággal. Konstantinápolyban I. Achmed szultán nagy fénnyel fogadja a követeket, ismételten kihallgatást ad számukra. Rimay Jánosnak alkalma nyílik, hogy a szultán és udvara előtt ékesen kidolgozott latin beszédet mondjon a magyar rendek nevében. A békeszerződés minden egyes pontját tüzetesen megvitatják a tárgyalásokra kijelölt török urakkal, azután megindulnak Magyarország és Ausztria felé, hogy útjuk eredményeiről jelentést tegyenek II. Mátyás magyar királynak. A nehéz út jutalmául Rimay János királyi birtokadományban részesül.)
1615. – Szenczi Molnár Albert meglátogatja alsósztregovai otthonában. Vidám egyetértéssel társalognak egymással. (Rimay János ebben az időben már házasember. Neje egy felvidéki földbirtokos nemesúr leánya: Ághy Orsolya.)
1617. – Mint első főszolga Thurzó Imre árvamegyei örökös főispán szolgálatába lép s ifjú urával bejárja a Felvidék több vármegyéjét. (Thurzó György nádort ebben az évben temették el országos gyászünnepséggel, tizenkilenc éves fiának, Thurzó Imrének, megbízható tanácsadóra volt szüksége. Ezért hívta meg maga mellé Rimay Jánost. Előkelő rangot és szép fizetést kapott: méltóságban mindjárt az udvari kapitány után következett, joga volt ura asztalánál ülni, szolgálatait évi ötödfélszáz forinttal jutalmazták s az év egy részét otthon tölthette a maga birtokán.)
1620. – Bethlen Gábor fölkelése idején a magyarországi rendek Thurzó Imre ajánlására Rimay Jánost választják meg törökországi követükül. Felső-Magyarországból Budán keresztül fényes követség indul Konstantinápolyba. (Bethlen Gábor biztosítani akarja a fölkelés számára a szultán igen ingadozó pártfogását; hivatkozik a törököknek tett addigi hasznos szolgálataira; bebizonyítja, hogy mennyire hasznos a török birodalomnak az ő Habsburg-ház ellen folytatott háborúja; kéri, hogy a török udvarban ne tárgyaljanak II. Ferdinánd követeivel; küldjön a szultán hadat a lengyelekre, hogy ezek meg ne támadhassák őt és ne segíthessék II. Ferdinándot; adjon a szultán tízezer embert a fölkelés segítségére s parancsolja meg a két oláh vajdának, hogy csatlakozzanak hadaikkal a fölkelőkhöz. A követség sok bajjal jár s itthon nincsenek megelégedve Rimay János eredményeivel, bár ő teljes erejéből iparkodik keresztülvinni Bethlen Gábornak Magyarországból Konstantinápolyba érkező újabb és újabb utasításait. A törökökkel nem lehet boldogulni, politikája állandóan módosul, kormányférfiai változnak, ígéreteit nem váltja be, követelései teljesíthetetlenek. A követség csak a következő év nyarán érkezik vissza a Felvidékre. Valójában semmit sem végzett.)
1624. – Bethlen Gábor második fölkelése idején megmarad II. Ferdinánd király hívének. Ez időtájt Korponán tartózkodik. Alsósztregovai kúriáját portyázó csapatok feldúlják és kifosztják. (Még könyveit is megsemmisítik: 609 könyvéből csak 131 marad meg.)
1627. – Nógrád megye követül küldi a II. Ferdinánd király biztosai és a török szultán követei között lefolyó szőnyi béketárgyalásokra. (A vármegyei gyűléseken mindig meghallgatják szavát s olykor nemcsak a nemesek, hanem a jobbágyok is kérik tanácsait. A főúri erőszakosságok és a katonai beszállásolások éppen annyi gondot adnak a vármegyének, mint a hirtelen török támadásoktól való félelem. Rimay János jóságának sok ember örül, mert előkelő összeköttetései segítségével igazságot szerez a hozzá folyamodóknak.)
1631. – Ez év decemberében meghal Divény várában. A vár ura, Balassa Imre, Alsósztregovára viteti holttestét. Az itteni evangélikus templom sírboltjába temetik el. (Özvegyén kivül csak egy leánya maradt, többi gyermeke még életében elhúnyt. Leányát Duló Gábor nógrádmegyei nemesúr vette nőül.)
ZICHY PÉTER gróf (1674–1726) belső titkos tanácsos, szabolcsmegyei főispán. Első feleségéhez, Homonnai Drugeth Klárához, több verset írt. – Ezekről kiadójuk, Toldy Ferenc, a következőket mondja «Zichy énekei, akkor nem közönséges ügyesség és jó ízlés tanui, a lírai hangot meglehetősen eltalálják s különösen szkémáik tekintetében érdekesek, melyek vagy sajátjai, vagy, mi hihetőbb, kora elveszett és lappangó ily énekei formáit tartották fenn. De ezek, mint magán szívömlemények, kéziratban maradtak». (A magyar költészet története. II. köt. Pest, 1854.)
Irodalom. – Ipolyi Arnold: Rimay János. Pesti Napló. 1855. évf. – Kemény József: II. Balassa Bálint. Új Magyar Múzeum. 1860. évf. – Greguss Ágost: Koháry István. Koszorú. 1863. évf. – Toldy Ferenc A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. a. kiad. Pest, 1868. – U. az: Magyar költők élete. I. köt. Pest, 1870. – Gáspár Imre: Beniczky Péter XVII. századi magyar költő tót versei. Vasárnapi Ujság. 1873. évf. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Imre Sándor; Beniczky Péter példabeszédei. Szegedi Árvízkönyv. 1880. – Fülöp Adorján: Rimay János és Beniczky Péter. Figyelő. 1884. évf. – Illésy János: Gróf Koháry István élete és munkái. Karcag. 1885. – Thaly Kálmán: Irodalom- és műveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Budapest, 1885. – Ipolyi Arnold: Rimay János államiratai és levelezése. Budapest, 1887. – Komáromy András: Thurzó Mária végrendelete és Beniczky Péter a költő. Századok. 1884. évf. – Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre. Budapest, 1888–1889. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Komárik István: Gróf Koháry István élete. Kalocsa, 1891. – Éble Gábor: Koháry István gróf végnapjai 1731-ben. Irodalomtörténeti Közlemények, 1895. évf. – Payr Sándor: Magyar pietisták a XVIII. században. Budapest, 1898. – Thaly Kálmán: Gróf Rákóczi Erzsébet mint költő. Századok. 1900. évf. – Báró Radvánszky Béla: Sztregovai Madách Gáspár verséi. Irodalomtörténeti Közlemények. 1901. évf. – U. az: Radvánszky János versei. U. o. 1904. évf. – Antalffy Endre: Petrőczy Katalin Szidónia élete és munkái. Budapest, 1904. – Báró Radvánszky Béla: Rimay János munkái. Budapest, 1904. – U. az: Balassa és Rimay barátsága. Budapesti Szemle. 1904. évf. – Dézsi Lajos: Balassa és Rimay istenes énekeinek bibliografiája. Budapest, 1905. – Váczy János: Rimay János. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1905. évf. – Rimeg Ödön: Gróf Pekry Lőrincné báró Petrőczy Kata Szidónia élete és költészete. Marosvásárhely, 1905. – Baros Gyula: Rimay János szerelmi lírája. Budapesti Szemle. 1906. évf. – Erdélyi Pál: A XVII. század lírája. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Kovács Dezső Beniczky Péter élete és költészete. Budapest, 1906. – Erdélyi Pál: Barakonyi Barakonyi Ferenc költeményei. Kolozsvár, 1907. – Berki Miklós: Gróf Koháry István. Budapesti IV. ker. községi leánygimnázium értesítője. 1908. – Ujvárossy Szabó Gyula: A magyar verses oktató költészet története 1772-ig. Budapest, 1910. – Tolnai Vilmos A szólásokról. Magyar Nyelv. 1910. évf. – Czobor Alfréd: Barakonyi Ferenc. Történeti Közlemények Abaúj-Torna Vármegye Multjából. 1911. évf. – Erdélyi Pál: A XVII. század lírája. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Ferenczi Zoltán: Rimay János. Budapest, 1911. – Csipak Lajos: Horatius hatása az ó- és újklasszikus iskola költőire. Kolozsvár, 1912. – Bangha Béla: Jellemrajzok a katolikus egyház életéből. Budapest, 1914. – Kis Lőrinc: Gróf Koháry István költészete. Budapest, 1914. – Harsányi István és Gulyás József: Petrőczy Kata Szidónia versei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf. – Vékony István: Koháry István gróf élete. Kecskeméti kegyesrendi gimnázium értesítője. 1915. – Zoványi Jenő: Milyen vallású volt Petrőczy Kata Szidónia? Protestáns Szemle. 1915. évf. – Alszeghy Zsolt: Epigon lírikusaink a XIX. századig. Irodalomtörténeti Közlemények. 1917. évf. – Ferenczi Zoltán: A «lingua vulgaris» a magyar irodalomban. Akadémiai Értesítő. 1921. évf. – Dézsi Lajos: Balassa Bálint minden munkái. Két kötet. Budapest, 1923. – Zolnai Béla: Balassi és a platonizmus. Minerva. 1928. évf. – U. az: Rimay platonizmusához. Széphalom. 1929. évf.
