A SZOMBATOSOK VALLÁSOS ÉNEKKÖLTÉSE.
A SZOMBATOSOK VALLÁSOS ÉNEKKÖLTÉSE.
A XVI. SZÁZAD vége felé új vallásfelekezet keletkezett Erdélyben: a szombatosoké. A szombatos vagy zsidózó vallás Dávid Ferenc működése nyomán akként alakult, hogy egyes buzgó unitárius bibliaforgatók az Ószövetséget az Újszövetség fölé helyezték s az előbbit fogadták el hitük alapjának. A zsidózó magyarok felfogása szerint az egyedül igaz Isten a zsidók istene, akinek szándékait a minden embernél nagyobb ember, Jézus Krisztus hajtotta végre. A szombatos vallást állítólag Eőssi András székely nemes találta ki a bibliából. Az új vallásalapító azt hirdette, hogy még az unitáriusok is emberi találmányt követnek és a többi eretnekkel egy úton járnak. Eőssi András vallása 1588 óta lappangva terjedt, de híveinek 1600 körül már teljes énekeskönyvük volt.
A XVII. század első negyedében PÉCSI SIMON erdélyi főkancellár karolta fel a szombatosok ügyét. Pécsi Simon jártas volt az ókori és középkori héber irodalomban, odaadással merült a zsidó kéziratok tanulmányozásába, elfogadta a zsidó ritust, terjedelmes vallásos szövegeket fordított héberből magyarra. Szentírási részletei, talmudi fejezetei, prózában fordított zsoltárai, imádságai és énekei mind tanujelei alapos hittani tudásának és nyelvi készségének.
A szombatosok kézirataiban a vallásos rajongás hangja csendül meg. Iróik közül Alvinczi Énok, Bökényi János, Eőssi András, Magyari Péter, Pankotai Tamás, Sándor János, Sinka György és Tolnai István nevei említhetők. Imádságaikon kívül figyelmet érdemelnek énekeik. Ezekben meghatott istenfélelemmel ünneplik a szombatot, könnyek között várják a Messiást.
Választott népednek őrzője, Úr – mondja egyik énekük – egeknek, tengernek; földnek nagy Istene, fogadd füledbe panaszunkat; ne engedd kiszaggatni gyermekded plántádat a pogányok földjében; őrizz bennünket, mert az ördög bosszúálló módon feni ellenünk fogát. Izrael táborához adtuk magunkat, mert meg akartuk tartani törvényedet; ezért üldözik most az igaz törvény népét, ezért szidnak és kergetnek bennünket. Mi szombatosok maradunk – mondja másik énekük – a szent szombat nevét nem rázzuk le magunkról, a sok kegyetlenséget meggyőzzük tűrésünkkel. Isten nagyságos igéjének bélyegét viseljük, de vigasság ez nekünk, mert így vagyunk az Úr felségének népei. «Nagyságos napodat szívből magasztaljuk, Magunkat előtted gyarlóknak állítjuk, Gondunkat rád hagyjuk, Állhatatosságra segítséged várjuk.» Tudjuk, elérkezik még a mi örömnapunk is, amikor bátorsággal szombatolhatunk, nem kell senkitől sem tartanunk s szent Messiásod fog uralkodni rajtunk. Akkor megnyugszik fáradt lelkünk, fejünket kiveszed a sok keserűségből s megáldasz bennünket Jákob seregével «Tégy részessé végre Izrael aklában, Kegyes Messiásnak iktass országában, Boldog birtokában, Hol éljünk örökké szent ártatlanságban.»
A szombatosok sorsa tragikus volt. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem uralkodása idején a református hatóságok százával hurcolták őket börtönre, egy részüket várépítő munkával sanyargatták, némelyeket közülök cigányokkal verettek agyon. A gazdagabbak jószágukat vesztették, a szegényebbek szabadságukkal fizettek vallásos buzgóságukért. Csak akkor engedték el őket, mikor visszatértek a református vallás tanításaihoz. Titokban ennek ellenére is sokan ragaszkodtak a zsidózáshoz, elannyira, hogy a Székelyföldön még a XIX. század második felében is éltek szombatos vallású magyarok. Két évszázadnál tovább térítették és zaklatták őket a katolikus és protestáns papok és az országos kormányhatóságok emberei, mégis megmaradtak, ha csekély számban is, őseik zsidózása mellett. Utolsó telepük az udvarhely-megyei Bözödújfalu volt: itt 1868-ban harminckilenc székely család hivatalosan is áttért a zsidó vallásra s izraelita hitközséget alapított. Héberül tudó rabbit fogadtak, zsidó szertartású istentiszteletre jártak, zsinagógát építettek, szigorúan rituális házat vezettek, még a hajukat is megnövesztették halántékuk mellett. Egyszerű magyar parasztemberekből ekképpen formálódtak át ortodox zsidókká.
PÉCSI SIMON (szül. 1570 körül) a Dunántúlról szakadt Erdélybe, a kolozsvári unitáriusok kollégiumában végezte tanulmányait, innen a szebenmegyei Szenterzsébetre ment tanítónak. Mint falusi iskolamester ismerkedett meg Eőssi Andrással, a zsidózó vallás megalapítójával. A gazdag székely nemes vele taníttatta gyermekeit, külföldi tanulmányútra küldte, gyermekeinek halála után örökösévé tette s bejuttatta az erdélyi fejedelmi udvarba. Pécsi Simon 1599-ben már Báthory Zsigmond titkára volt, utóbb Bocskai Istvánt is eszesen szolgálta, utódai alatt még inkább emelkedett tekintélye és befolyása. Mivel tizenkét nyelven folyékonyan beszélt, a diplomáciai tárgyalásokon különösen nagy hasznát vették tevékenységének. Szegény ember fiából a hatalom magas polcára emelkedett; 1615-ben már mint Bethlen Gábor kancellárja jelent meg a fejedelemnek a Habsburg-házzal folytatott nagyszombati tárgyalásain, de 1621-ben kiesett a fejedelem kegyéből. Azzal gyanusították, hogy diplomáciai küldetései alkalmával a bécsi udvar megvesztegette, ezért három esztendőnél tovább tartották elzárva a szamosújvári börtönben. Unitárius hitét ekkor cserélte fel a szombatos vallással. Kiszabadulása után egyre jobban belemerült bibliai és talmudi tanulmányaiba, míg végül szombatos hitelvei miatt I. Rákóczi György uralkodása alatt üldözőbe vették. Hiába élt visszavonultan szenterzsébeti birtokán, az 1538. évi dézsi országgyűlés szombatosellenes bizottsága kegyetlenül elbánt vele: vagyonát elkobozták, családjának tagjait koldusokká tették, őt magát a kővári börtönbe zárták. A következő évben kiszabadult ugyan rabságából, de jószágainak csak maradványát kapta vissza, át kellett térnie a református vallásra s meg kellett fogadnia, hogy sem ő, sem felesége nem távozik el Szenterzsébetről. 1643-ban húnyt el. Magyar psalteriuma és imádságoskönyve prózaírói tehetségének igen értékes emléke.
Kiadások. – A szombatosok nem merték kinyomtatni vallásos kézirataikat. Az első kéziratos szombatos énekeskönyvet Lugossy József ismertette az Új Magyar Múzeum 1851. évf.-ban. – Szilády Áron kiadása: Péchi Simon psalteriuma. Budapest, 1913. (A zsidó eredetiből prózában fordított zsoltárkönyv szövege.) – Guttmann Mihály és Harmos Sándor kiadása: Péchi Simon szombatos imádságoskönyve. Budapest, 1914. (A zsidó eredetiből fordított könyörgések szövege.)
Irodalom. – Lugossy József: Egy szombatos énekeskönyvről. Új Magyar Múzeum. 1851. évf. – Kővári László: Péchy Simon erdélyi kancellár. Keresztény Magvető. 1871. évf. – Kardos Albert A XVI. század magyar lírai költészete. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1883. évf. – Nagy Sándor: Szombatos kódexek. Budapest, 1884. – Kohn Sámuel: A szombatosok. Budapest, 1890. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Öt kötet. Budapest, 1904–1905. – Thury Zsigmond: A szombatos kódexek bibliográfiája különös tekintettel azok énektartalmára. Mezőtúr, 1912. – Szilády Áron: Péchi Simon psalteriuma. Budapest, 1913. – Harmos Sándor: A szombatos imakönyv névtelen írója. Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. Budapest, 1913. – Marmorstein Artúr: Szombatos-kódexek. Magyar Könyvszemle. 1913. évf. – Guttmann Mihály és Harmos Sándor: Péchi Simon szombatos imádságoskönyve. Budapest, 1914.
