GYÖNGYÖSI ISTVÁN EGYÉB VERSES MUNKÁI.
GYÖNGYÖSI ISTVÁN EGYÉB VERSES MUNKÁI.
RÓZSAKOSZORÚja vallásos költemények összefűzése. A költő, visszatekintve ifjúságára, úgy látja, hogy régente a hívságos elme bohóságaival vesztegette idejét, énekelgetett a maga és mások gyönyörűségére, klasszikus színű regékben gyönyörködött. Most más virágokból kíván koszorút fűzni: Szűz Mária dicsőségét szolgálja és Jézus Krisztus életéről mond éneket. Vallásos költeménye katolikus szellemű. A szent olvasó tizenöt titkát tárgyalja; az öröm, keserűség és dicsőség rózsáiról szól. Jól gördülő elmélkedésein szembetűnő Balassa Bálint, Rimay János, Beniczky Péter és Pázmány Péter vallásos munkáinak hatása. Ebben a vers-ciklusában áhítatos katolikus hívőnek mutatkozik.
Csalárd Cupidójának célja az volt, hogy olvasóit a tiszta életre serkentse s elriassza a házasságon kívüli szeretkezéstől. Ez a fennen hangoztatott cél csak óvatos önvédelem. A költő az erkölcsnemesítés hangoztatásával el akarta kerülni a fajtalanság vádját. Amit írt, az olyan, hogy érzékiségben kevés munka közelíti meg a régi irodalom erotikus termékei közül. Erdei bolyongása közben találkozik a parázna vágyak bolondjaival, sorra felvonulnak előtte a testiség áldozatai, látja a görög hitregék híres szerelmeseit s a maga kortársainak szomorú eseteit. A szerelmi kicsapongások jeleneteinek olyan buja sorozatát állítja egybe, hogy érthető, ha ezt a munkáját hosszú ideig csak titokban olvasgatták.
Az Igaz barátságnak tüköre drámai munka. Ponciánus Históriájának egyik meséjét, a két hű barát történetét, dolgozta fel benne. Egy udvari ember, Philosthenes, szerelemre gyullad Altades király leánya, Florentina, iránt s közbenjáróul legjobb barátját, Hermiás tanácsost, kéri fel. Hermiás maga is vonzódik Florentinához, de azért előmozdítja az ifjú pár találkozását. A szerelmi viszony idővel kitudódik, Altades király bősz haragra lobban s a gyönge Philostenest szembeállítja az erős Severussal, a két jó barát ellenségével. Philosthenes helyett Hermiás áll ki a bajvívásra, csapásai alatt elhull Severus, a szerelmesek egymáséi lesznek. «Ezután vígságos lakásra kelének, Gazdag lakodalmak immár készülének, Fáradságuk után nyugalmat lelének, Egymás személyétől újulást vevének.» Hogy Gyöngyösi István a Ponciánus Históriájának szövegét használta-e vagy más forrásból merített: azt nem lehet biztossággal megállapítani. Hősei hosszadalmasan társalognak, úgy hogy drámája inkább párbeszédekbe tördelt elbeszélő költemény benyomását kelti. A négyesrímű tizenkettősök terjengővé tették a bőbeszédűségre különben is hajló költőt. Annál gondosabb a lírai részletek színezésében, a szerelmes szív indulatainak rajzában, a leírásokban és elmélkedésekben. Nem sikertelenül törekedik hősei lelkiállapotának festésére. Képes beszéde, hasonlatai, jelzői, inverziói, szókincsének és kifejezéskészletének gazdagsága a hivatott költő tehetségének bizonyságai.
Rózsakoszorú, amelyet a testté lett ige Jézus Krisztusnak és az ő édesanyjának, a szeplőtelen Szűz Máriának, öt rendbéli kiváltságképen való örömének, keserűségének, dicsőségének rózsáiból kötött és a méltóságos gróf Kohári István úrnak ajándékul ajánlott nemes Gömör vármegye viceispánja Gyöngyösi István. Lőcse, 1690. (Az első kiadás költségeit gróf Koháry István fizette. A grófnak Gyöngyösi István nemcsak költőtársa volt, hanem ügyvédje is.)
A csalárd Cupidonak kegyetlenségét megismerő és mérges nyilait kerülő tiszta életnek geniusa. Hely nélkül, 1734. (Az érzékiségtől duzzadó költeményt Koháry Istvánnak ajánlotta a költő, de a jámbor életű főúr nem adott rá nyomdaköltséget, így a költemény jó ideig csak kéziratban terjedt. Megírásának ideje az 1690-es évekre tehető.)
Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköre, melyben megírattatik Philostenesnek és Florentinának egymáshoz való hűsége, szerelmek, egymásért való nagy szerencse-próbálások, végre sok szenvedések után szerencsés házasságok és összekelések; ismét Hermiásnak ezen dologban való nagy szolgálatja, Philosteneshez való ritka példájú nagy barátsága, mellette serény szorgalmatossága és érette bajvívása, melyet régi írások fragmentumából összeszedegetett Z. Sz. J. Pozsony, 1762. (A kéziratban maradt drámát Zólyomi Szabó János rimaszombati református tanító adta ki.) – A drámára először Szivák Iván hívta tel a figyelmet: A magyar dráma kezdete. Budapest, 1883. – Bayer József szerint a régi magyar irodalomban ez a legérdemesebb drámai termék, amely még Bessenyei György darabjaival is kiállja a versenyt, sőt ezeket itt-ott felül is haladja: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1879. – Z. Sz. J. igazi nevét Schmidt Attila derítette ki: Az Igaz Barátság Tüköréhez. Egyetemes Philologiai Közlöny. – Badics Ferenc: Gyöngyösi István összes költeményei. I. köt. Budapest, 1914.
Új életre hozatott Chariclia avagy a Chariclia ritka példájú és az olvasásra kedvet adó históriájának némely régi versek rongyábul és azoknak sok fogyatkozásaibul újabb és jobb rendben vétele. Lőcse, 1700. (Heliodoros görög regényében egy aethiopiai királyleánynak, Charicliának, szerelmi történetét olvassuk. A szép szűz beleszeret Theagenesbe, kedvesével megszökik és sok kaland után Theagenes neje lesz. Ezt a történetet 1600 körül Czobor Mihály fordította magyarra, még pedig Johannes Zschorn Aethiopica Historiájából, egy igen elterjedt német népkönyvből. A magyar verses fordítás kéziratban maradt. Közkézen forgó, megromlott szövegét Andrássy Péter kedvéért dolgozta át Gyöngyösi István. Gazdag pártfogója sajnálkozott azon, hogy olyan kuszált a Chariclia históriája, mire az agg költő versszakról-versszakra rendbeszedte a Czobor Mihály-féle fordítást. Munkájának első nyolc részében a Czobor-féle Zschorn-fordítást költötte át, a továbbiakban Zschorntól eltérően szőtte tovább az Aethiopica Historia meséjét. Később Dugonics András prózában dolgozta fel ugyanezt a históriát, de ó nem a Zschorn-fordítást, nem is a két magyar verses átdolgozást, hanem az 1596. évi Commelinus-féle görög-latin Heliodoros-kiadást használta: A szerecsenek. Pozsony és Pest, 1798.
Cuma városában építtetett Daedalus temploma, melybe ment volt Aeneas király Trójából való kibujdosásában és abban mutat őnéki az Apollo Sybillája külömb-külömb képeket s azoknak históriájokat renddel megbeszéli. Melyet a históriáknak olvasásában gyönyörködőknek kedvekért magyar versekre fordított egy poéta. Hely nélkül, 1724. (Aeneas, a trójai hős, eljut az itáliai Cumae városába, itt Apollo jóstehetségű papnője, Sybilla, föllebbenti előtte a mult és jövő eseményeit. Az elbeszélő költemény forrása: Ovidius és Vergilius.)
Ifjúkori kísérletei kéziratban maradtak. – Négyesrímű tizenkettősökben fordította Ovidius munkáiból Párisnak Helenához, Helenának Párishoz és Penelopenak Ulysseshez írt leveleit; rímekbe szedte Mars és Bacchus viaskodásának történetét; verses elbeszélést írt Proserpina elrablásáról Az utóbbi költeményében Ovidius munkáin kívül Claudianus római költőnek Proserpina elrablásáról szóló verses elbeszélése volt a főforrása. Az Jó Vitézeknek Tükörében már nem szorult idegen forrásra, mert mint seregbíró jól tudta, milyen hadi regulákat kell követnie a katonaságnak: a katona imádja Istenét, kímélje a templomokat, ne ontsa ártatlan keresztények vérét, legyen hű a királyhoz, őrizze az ország határát, engedelmeskedjék elöljáróinak, hamis híreket ne koholjon, a hadi titkokat ne adja tovább, kósza hírnek hitelt ne adjon; a tiszt ne bízza el magát, ne háborgassa a nála erősebb ellenséget, az ellenség közt legyenek jó kémjei, ne hajtsa harcra fáradt legénységét, az elesetteket temettesse el, gondoskodjék a legénység jó élelmezéséről és elszállásolásáról. Tanácsait négyesrímű strófákban mondta el a vitézek okulására. (Mind ezekről alapos felvilágosítást nyujt Badics Ferenc kiadása: Gyöngyösi István összes költeményei. I–II. köt. Budapest, 1914–1921.)
