AZ EPIKUS HAGYOMÁNYOK FOLYTATÓI.
AZ EPIKUS HAGYOMÁNYOK FOLYTATÓI.
A HISTÓRIÁS énekköltés divata a XVIII. század második felében is megvolt, egyesek versekbe foglalták történeti olvasmányaik tartalmát.
Népszerű verses elbeszélés volt KOLUMBÁN JÁNOS erdélyi földbirtokos könyve Vida György tréfáiról. (1759.) Vida György erdélyi nemesember a XVII. század második felében nagyon elhíresedett furfangos cselekedetei és vaskos tréfái miatt. Mások rovására űzött durva mókáiról országszerte beszéltek. Áprilist járatott mindenkivel; nem bánta, ha megverték vagy becsukták. Még Apafi Mihály fejedelem udvarát is elbolondította, ujjat húzott Teleki Mihály kancellárral, nevetségessé tette Heister osztrák generálist. Kolumbán János versbe szedte a hírhedt tréfákat. Négyesrímű tizenkettősei fölötte gyönyörködtették nemcsak kortársait, hanem a későbbi nemzedéket is. Az egyszerűbb sorsú olvasók örvendezve olvasták, hogyan szedte rá a vakmerő kurtanemes a dölyfös nagyurakat. Volt is ebben a ponyvatermékben minden ízléstelensége ellenére is jó paraszti humor, helyenkint némi verselő lendület. Tárgya, erkölcsrajza, nyelve egyformán magyar volt.
Gróf LÁZÁR JÁNOS erdélyi földbirtokos Florinda (1766) című verses munkájával foglal helyet a XVIII. századi epikus költők sorában. Sajátságos beosztású munka ez: négy részében verses földrajz, ötödik részében elbeszélő költemény: Florinda grófkisasszony regényes históriája. Könyvének elején elbeszéli a szerző Jupiter és Európa történetét, az ókori hitrege után rátér Spanyolország földrajzának ismertetésére, bőven szól Olaszország és Franciaország lakóiról és városairól, végül belekezd annak elmondásába, hogyan foglalták el a mórok Spanyolországot 711-ben. A buja spanyol király erőszakkal magáévá teszi Julián gróf leányát, Florindát; a gróf összeesküvést szít a király ellen és segítségül hívja az afrikai mórokat; az ütközetben a spanyolok döntő vereséget szenvednek, maga a király is a csatatéren marad. Lázár János az eseményeket történeti hűséggel szedte négyesrímű tizenkettősökbe. Krónikás szövegébe Gyöngyösi István példája szerint számos leírást és elmélkedést szőtt s költői képekkel és hasonlatokkal is törekedett históriájának némi ékességet adni. Iparkodása nem sikerült. Nyelve és verselése messze elmaradt mestere munkáinak leggyöngébben sikerült részletei mögött.
Eposzok írásával az 1790-es évektől kezdve többen megpróbálkoztak. KULTSÁR ISTVÁN szombathelyi tanár megénekelte Laudonnak nándorfejérvári győzedelmét (1790), elmondván tizenkettőseiben, hogyan vette be II. József híres hadvezére Belgrádot, a török szultán várát. Bár kortársairól írt, a görög-római isteneket is belevonta az emberi sors intézésébe. GÁTI ISTVÁN máramarosi református lelkipásztor Második Józsefében (1792) is felbukkannak az ókori mitológiai elemek. Cybele istenasszony haragszik a földműveléstől idegenkedő máramarosi bányásznépre, éhséggel sanyargatja a szerencsétleneket, de II. József intézkedik, hogy a nép kenyeret kapjon: ez a tartalma a hálálkodó verses krónikának. ETÉDI SÓS MÁRTON pestmegyei jegyző két terjedelmes elbeszélő költeményt írt: Magyar gyászában (1792) a mohácsi veszedelem történetét foglalta döcögős tizenkettősökbe, Scytha királyában (1796) egy hajdankori herceg meséjét mondta el szárazon és lélektelenül. VÁLYI NAGY FERENC sárospataki tanár Hunyadi László történeteit (1793) énekelte meg, később pedig kiadta Flavius Josephus históriájának verses feldolgozását, a Pártos Jeruzsálemet (1799). POÓTS ANDRÁS református lelkipásztor Aeneas Sylvius nyomán foglalta rímekbe Sénai Lukrécia históriáját (1791). Eurialus és Lucretia történetének ebben a feldolgozásában itt-ott van némi emelkedettség, de a szerző többi verse ízléstelen. Feltűnést keltett SZALKAY ANTAL nádori titkár Blumauer-átdolgozása: Virgilius Éneássa (1792). Szalkay Antal elég folyamatosan verselt; eredetijén, a Blumauer-féle travesztált Aeneisen, nem egy helyütt ötletes módon változtatott. Mivel a papságot nevetségessé tette, munkájának első kötetét elkobozták, folytatásának kinyomtatását megtiltották. Ezekben a népies-magyaros verselőkben nem volt igazi költői tehetség. Ha történeti eseményeket szedtek rímekbe, munkájuk puszta krónikává süllyedt; ha képzelt históriákat találtak ki, meséjük gyermekes volt, feldolgozásuk pórias.
Epikusok:
ETÉDI SÓS MÁRTON pestmegyei jegyző, Bugyi falu nótáriusa. Magyar gyász vagyis második Lajos magyar királynak a mohácsi mezőn történt veszedelme, melyet gyenge tehetsége szerint versekbe kívánt szedni egy nemzete romlását kesergő magyar E. S. M. Pest, 1792. (Eposzi igényű históriás ének a mohácsi csatáról. Bővelkedik görög mitológiai cifrázásokban. A szerző Pálóczi Horváth Ádám Hunniásának hatása alatt verselt s kortársai ízlését eltalálta, mert verses krónikáját néhány év leforgása alatt megvásárolták. Könyvének új kiadása: Pest, 1813.) – Scytha király vagyis Záton hercegnek külömb-külömbféle változásokon forgott története. Buda, 1796. (Meséjét bizonyára nem a szerző találta ki, hanem valamelyik német elbeszélő munkából merítette. Untató verses história.) – Kettős öröm, melyet felséges ausztriai herceg József Antalnak, Magyarország nádorispánjának, nemkülönben herceg Batthyány József kardinális és prímás őeminenciájának keresztnevük napján az Echó által kívánt hallatni. Hely nélkül, 1797. (József főherceget a rendek 1796-ban választották az ország nádorává, mindössze húsz éves volt; az esztergomi hercegprímás már fényes pályájának végéhez közeledett, életének hetvenedik évében járt; az ország két legnagyobb méltóságát a hűséges alattvaló alázatos hangján üdvözölte az alkalmi vers szerzője.)
GÁTI ISTVÁN (szül. 1749. április 8. Mánd, Szatmár megye; megh. 1843. február 17. Szatmár) református pap, 1787-től máramarosszigeti prédikátor, 1808-től szatmári lelkész. Az a, e, i, o, u magánhangzókkal mesterkedő verseknek egyik buzgó gyártója volt. – Második József a máramarosi éhségben. Hely nélkül, 1792. (Az eposzban a csodás elem, a statisztikai adatok és a közigazgatási intézkedések szárazon keverednek egymással. A szerző «a második nagy József kegyelmességét háládatosan emlegeti az éhségből kiszabadíttatott vármegyének képében».) – A tachygraphia vagy szapora írás módja. Pest, 1820. (A magyar gyorsírás úttörő könyve. A szerző az egyetemes írás és egyetemes nyelv kérdésével behatóan foglalkozott, a steganographiának azaz összevont írásnak állhatatos híve volt.) – Gáti István steganographiája, kapcsolatban a modern stenographiával. Tachygraphia vagy szapora írás módja című munkája második kiadásával. Budapest, 1889. (Vikár Béla kiadása.)
GÖBÖL GÁSPÁR (szül. 1745 körül Szentkirályszabadja, Veszprém megye; megh. 1818. Kecskemét) debreceni teológus, 1777-től kezdve kecskeméti református lelkipásztor. – Utazó lélek azaz széjjeljáró gondolatai egy olyan léleknek, aki az embereknek társaságát egy kevéssé elhagyván, felrepült a Naphoz és azzal együtt a világnak bizonyos részét bejárván, utazásáról számot ád. Pest, 1785. (Tanítóköltemény tizenkét énekben. A tizenkét szótagos kattogó versek főként a szerző természettudományi és földrajzi tanulmányairól adnak számot.) – Az első embernek elesése és azt követő mind szomorú, mind örvendetes dolgok hét énekbe foglaltatva. Pest, 1789. (Durand Dávid francia eposzának fordítása.)
HÁLÓ KOVÁTS JÓZSEF (szül. 1761. március 17. Győr; megh. 1830. október 10. Nagykőrös) református pap. Pályája kezdetén Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály tanítója volt, később német, holland és angol egyetemeken tanult, 1791-ben a nagykőrösi helvét hitvallású gyülekezet prédikátorává választották, 1815-ben halasi lelkipásztor lett, 1826-ban nyugalomba vonult, s visszament Nagykőrösre. Személyét a régebbi írók gyakran összetévesztették a «rímkovács» Kováts József dunántúli református lelkész személyével. – Magyar versek, melyekkel a felséges második József császárt nevenapján tisztelte Debrecenben. Győr, 1782. (A császárért a nemzet legmagyarabb rétege, a kálvinistaság, rajongott legjobban, míg a katolikusok ellenséges érzelmekkel tekintettek rá. A protestáns császártisztelet oka a türelmi rendelet volt, ezért bocsátottak meg az önkényes uralkodónak mind a reformátusok, mind az evangélikusok. A protestáns császárellenesség a katolikus közvélemény hatása alatt csak II. József halála után kezdődött s évtizedről-évtizedre annál jobban fokozódott, minél inkább elmosódott a kálvinista és luteránus köztudatból a császár nagylelkű vallásszabadságának emléke.) – A vallás vagy az ifjabb Racinnek a vallásról írott munkája. Komárom, 1798. (Racine Lajos tanító költeményének verses fordítása.) – Magyar Éneis avagy P. Virgilius Marónak Éneás viselt dolgairól írt munkája. Két kötet. Komárom, 1799–1804. (A verses fordítás bevezető kötetét a szerző özvegye adta ki: Buda, 1831.)
HRIÁGYEL MÁRTON a gömörmegyei Sajópüspöki falu katolikus plébánosa. Verses munkái kéziratban maradtak. Az 1750-es években idegen szövegek nyomán rímekbe szedte Telemachus, Nagy Sándor, Fortunatus, Luther Márton és az evangéliumi dúsgazdag históriáját. Barclay latinnyelvű politikai regényének, az Argenisnek, verses átdolgozásába kétszer is belefogott, 1757-ben készen állt teljes magyar Argenise, csak a bölcselkedő részeket hagyta ki.
KOLUMBÁN JÁNOS szilágymegyei földbirtokos. Életéről keveset tudunk. A krasznavidéki nemesházakban jó neve volt. – Néhai tordai hadnagy Vida György facetiáinak, jeles tréfáinak históriája, melyet hevertében melancholiái között magyar versekben foglalt sződemeteri házánál. Hely nélkül, 1759. (Újabb kiadásai: 1770, 1780, 1789, 1793.) – A régi pogányoknak az ő istenekről tiszteleteikről való história. A poéták és régi görög s deák authorok írásinak megértésekre magyarul kiadattatott. Debrecen, 1766. (Görög-római mitológia.)
KULTSÁR ISTVÁN (1760–1828) gimnáziumi tanár, utóbb a Hazai Tudósítások szerkesztője. Pályájáról: a következő kötetben. – II. József császár uralkodása végén írt elbeszélő költeménye: Báró Laudonnak nándorfejérvári győzedelme. Szombathely, 1790. (Az osztrák táborszernagy 1789-ben bevette ugyan Belgrádot, de a vár később mégis csak a törökök birtokába jutott.)
LÁZÁR JÁNOS gróf (1703–1772) erdélyi földbirtokos. A nagyenyedi református kollégiumban Pápai Páriz Ferenc tanítványa volt, a marburgi egyetemen Wolf Keresztélyé, a nagyhírű német filozófusé. Fényes hivatali pályát futott meg; szolgálati érdemeivel elnyerte a báróságot, utóbb a grófságot. Mária Terézia királynő uralkodása idején ő volt az erdélyi tábla elnöke. A hazafiasabb érzelmű nemesurak nem szerették, mert a bécsi udvar parancsainak vakon engedelmeskedett s a székelyek mádéfalvi lemészárlásában szomorú szerepe volt. Halálát a marosvásárhelyi református kollégium sirató versekkel gyászolta. Kortársai magyar Vergiliusnak nevezték, olyan jól verselt latinul. Deák munkáin kívül több magyarnyelvű könyvet is adott ki: franciából fordított istenes énekeket, tanácsadó verseket, imádságokat, földrajzi tanításokat. – Florinda azaz Spanyolországnak ezen grófkisasszonyon a Roderig királytól tett erőszak alkalmatosságával a maurusok által lett elfoglaltatásának rövid históriája. Magyar versekbe foglaltatva gróf és gyalakuti liber báró Lázár János, a felséges császár úgy magyar királynénk s erdélyi fejedelmünk belső titok és az erdélyi királyi guberniumban is belső és mindkét helyen valóságos tanácsa, Erdély fővadászmestere és ugyan Erdély három nemzetekből álló státusfiainak praesidense által. Nagyszeben, 1766. (Újabb kiadása: Pest, 1791. Forrása egy francia könyv: Voyages historiques. Brüsszel, 1704.) – Külömb-külömbféle világi dolgokat az erkölcsökre szabogató magyar versek. Hely nélkül, 1795. (Ez a négyesrímű tizenkettősökben írt füzete halála után huszonhárom esztendővel jelent meg. Leírja társadalmi megfigyeléseit, közli jóraintő tanácsait, ostorozza az emberi bűnöket.)
POÓTS ANDRÁS (szül. 1745 körül Edelény, Borsod megye; megh. 1812. Ungvár) református lelkipásztor. Tanulmányait Sárospatakon végezte, külföldi egyetemeken is megfordult, 1778-ban a hevesmegyei Tiszanána kálvinista papja lett. Nyughatatlan vére szerencsétlenné tette. Nejétől elvált, híveivel mindenütt összetűzött; olyan botrányos dolgokat művelt, hogy végül bebörtönözték. Kiszabadulása után egy ideig megbecsülte magát, később megint rossz útra tért, ismételten elmozdították állásából. Főleg szerelmi viszonyaival és nőcsábításaival botránkoztatta meg híveit. Mikor kenyér nélkül maradt, át akart térni a katolikus vallásra, de az egri püspök nem mutatott hajlandóságot arra, hogy ezt a tervét elősegítse. Élete vége felé görögkatolikus pap lett és nőül vett egy zsidó lányt. Költészetét Kazinczy Ferenc lúdforma gágogásnak nevezte. «Hogy Póts András uramnak versei kijöttek – írja Kazinczy Ferenc Ráday Gedeonnak 1791-ben – sajnálom és szégyenlem. A kézírást hozzám küldte Póts és engemet csak a becsületes ember érzése tartóztatott meg tőle, hogy meg ne égessem; melyet, ha cselekedtem volna, most egy érdemmel dicsekedhetnék a haza előtt, mert nem voltak egyszernél többször leírva. És mégis azt jövendölöm, hogy ez a szerencsétlen fajzat imádtatni fog a sok kálvinista mesterek és falusi prédikátorok által, kik az ilyes gyermeki csácsogást feljebb becsülik a valóságos poétai munkáknál.» – Csenkeszfai Poóts András ifjúi versei. Két darab. Pozsony és Komárom, 1791. (Ebben a versgyüjteményben jelent meg Sénai Lukréciája. Verses elbeszélését az egri börtönben fejezte be, de a két kötet közrebocsátásakor már zemplénmegyei bodrogkeresztúri református prédikátor volt.)
SZALKAY ANTAL (1753–1804) katonatiszt, utóbb nádori titkár. Színműírói munkássága: az 1790-es évek drámaíróit tárgyaló fejezetben. – Virgilius Éneássa. Bécs, 1792. (Blumauer-fordításáért keményen meglakolt. Hivatali állását elvesztette, bizalmi állásából koldusbotra jutott.)
SZŐNYI BENJAMIN hódmezővásárhelyi református pap. Életéről és egyházi énekköltéséről: az előbbi fejezetben. – Az 1755. évi hódmezővásárhelyi parasztlázadásról írt krónikás verse kéziratban maradt. A katolikus államhatalom templomfoglalásai Mária Terézia idején annyira fölingerelték a protestánsokat, hogy Mezőtúr és Hódmezővásárhely kálvinista gazdái fegyvert fogtak az erőszakoskodások megtorlására. Az elkeseredett nép azt beszélte, hogy Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós is közeledik Törökország felől. A császári csapatok szétszórták a zendülőket, a kormány súlyos büntetést mért Hódmezővásárhelyre. Szőnyi Benjamin mint a város papja, ekkor szedte históriás énekbe a református parasztlázadás történetét.
VÁLYI NAGY FERENC (szül. 1765. szeptember 30. Felsővály, Gömör megye; megh. 1820. január 15. Sárospatak) református lelkipásztor, 1798-tól a sárospataki kollégium tanára. A klasszikus nyelvekben kiválóan jártas férfiú volt, a teológiában is sokrabecsülték tudását. – Hunyadi László történetei, úgymint élete és halála, melyeket mind a Cziliai gróf Ulriknak irigységével és levágattatásával, mind V. László királynak közbefolyó cselekedeteivel es halálával együtt, hiteles írókból kiszedegetvén magyar versekkel leírt és világ eleibe bocsátott Vályi Nagy Ferenc. Pozsony és Komárom, 1793. (Krónikás életrajz versekben. Pálóczi Horváth Ádám Hunniása erre a népies eposzra is hatott.) – A pártos Jeruzsálem kilenc énekekben. Pozsony és Pest, 1799. (Az ókori zsidó-római küzdelmek verses históriája eposzi formában.) – Ódák Horác mértékein. Kassa, 1807. (Alkalmi és bölcselő tartalommal, antik versformákban.) – Polyhymnia. Sárospatak, 1820. (Fordítások görög költőkből Kazinczy Ferenc kiadásában.) – Homér Iliásza. Két kötet. Sárospatak, 1821. (Fordítás eredeti versmértékben. A magyar irodalom első nagyobb plágiumvádja ehhez a munkához fűződik. Kazinczy Ferenc a fordító rendelkezésére bocsátotta Kölcsey Ferenc kéziratos magyar Iliász-szövegét s ebből Nagy Ferenc néhány részletet átvett a maga kéziratába. Ez az iliászi pör a fordító halála után zajlott le Kazinczy Ferenc és Kölcsey Ferenc közt.)
WESZPRÉMI ISTVÁN debreceni főorvos. Életéről és munkáiról: a latinnyelvű irodalomtörténetírást tárgyaló fejezetben. – A magyarországi keresztyén királyoknak históriája versekbe foglalva. Bécs, 1752. (Ifjúkori kísérlete. Akkor nyomatta ki, mikor a debreceni református főiskolából külföldi egyetemekre ment.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Ifj. Szinnyei József: Irodalmunk története 1711–1772. Budapest, 1876. – Halász Ignác: Sajnovics hatása a magyar költészetre. Budapesti Szemle. 1880. évf. – Petrik Géza: Magyarország bibliografiája, 1712–1860. Négy kötet. Budapest, 1888–1897. – Mitrovics Gyula: Csenkeszfai Poóts András élete. Protestáns Szemle. 1890. évf. – Bodnár Zsigmond; A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Mitrovics Gyula: Aeneas Sylvius De Duobus Amantibusának magyar átdolgozása. Irodalomtörténeti Közlemények. 1896. évf. – Illéssy János: Szalkay Antal. U. o. 1898. évf. – Pólay Vilmos: Blumauer Travesztált Aeneise és hatása a magyar irodalomra. Budapest, 1904. – Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái. II. köt. Budapest, 1905. – Badics Ferenc és Négyesy László tanulmányai. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Alapi Gyula: Kultsár István. Komárom, 1911. – Tolnai Adél: Mátyás királlyal foglalkozó költészetünk forrásai. Budapest, 1911. – Alszeghy Zsolt: A gyöngyösi ferencrendi zárda könyvtárának néhány érdekesebb kötetéről. Gyöngyösi kalendárium. 1912. – Bobory Zoltán: A hanyatlás korának elbeszélő költészete. Kolozsvár, 1912. – Barth Rezső: Gróf Lázár János élete és művei. Budapest, 1914. – Ujvárossy Szabó Gyula: A magyaros iskola történetéhez. Irodalomtörténet. 1914. évf. – Békés István: Az Argenis első magyar fordítása. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1922. évf. – Rédey Tivadar: Mohács emléke költészetünkben. Mohácsi emlékkönyv. Szerk. Lukinich Imre. Budapest, 1926. – Pintér Jenő: Egy régi magyar verses elbeszélés hőséről. Magyar Nyelv. 1927. évf. – Gulyás József: Szalkay Antal Aeneisének kéziratai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf. – Timár Kálmán: Egy lappangó Argenis-kézirat. Irodalomtörténet. 1929. évf. – Vasáry Dalma: Barclay Argenisének első magyar verses fordítása. Irodalomtörténeti Közlemények. 1930. évf.
