A MAGYARORSZÁGI NÉMET IRODALOM A XIX. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN.
A MAGYARORSZÁGI NÉMET IRODALOM A XIX. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN.
A NÉMET szellem soha olyan erős nem volt Magyarországon, mint a XIX. század első harmadában. Mikor az ország legműveltebb városaiban alig lehetett boldogulni magyar szóval, mikor a mágnások és családtagjaik nem értették magyar jobbágyaik beszédét, mikor még a hazafias középnemesség vezető férfiai is szívesen társalogtak és leveleztek németül, a hazai németségnek módjában volt kifejtenie költői és tudományos, képességeit.
A külföld és Magyarország között a hazai németség volt az összekötő kapocs, a német államokban kibontakozó irodalmi áramlatokat elsősorban a mi németjeink közvetítették a magyar írókhoz, a magyar irodalom fejlődéséről ők tájékoztatták a külföldet. Annak ellenére, hogy a külföld németségével szoros kapcsolatuk volt, elhárították maguktól a politikai egyesülés gondolatát, ebben a dologban a magyaroknak nem lehetett ellenük semmi panaszuk. A németeknek Magyarországon megvolt a maguk sajtója és színháza, a hazai könyvkiadás és könyvkereskedelem szinte egészen az ő kezükben volt, a bécsi udvar melegen pártolta kulturális törekvéseiket, nem érezhették magukat rosszul az emberi és polgári jogaikat tisztelő országban. A germán kultúra védői elismeréssel tekintettek a hatalmas arányokban fejlődő magyar irodalomra, német közönségüket azonban meg akarták tartani s az osztrák irodalom és színészet segítségével sikeresen dolgoztak Magyarország és Erdély minden műveltebb táján. Itt-ott felbukkant némi nemzetiségi ellentét is, de ezt inkább csak a német államokból idevetődő hírlapírók szították a magyar hazájához ragaszkodó német polgárság bosszúságára.
A német szellemi élet legélénkebb tűzhelyei: Buda, Brassó, Nagyszeben, Pest, Pozsony, Sopron, Temesvár. Ezekben a városokban, de egyebütt is, a német könyvkereskedők szorgalmasan terjesztették a német kiadványokat, a szerkesztők a szépirodalmon kívül az ismeretterjesztést és a tudományokat is figyelemben részesítették, a színigazgatók sikeresen versenyeztek a magyar színtársulatokkal. A színház-kultusz különösen nagy volt. 1812 február 9-én megnyílt az új pesti német színház, a fényes épületet háromezerötszáz néző befogadására építették, bérlői eleinte magyar arisztokraták, később gyakorlati érzékű német színészek voltak. A színház közönsége jórészt a fővárosi magyarság soraiból került ki, a külföldi vendégszereplők sokszor játszottak telt házak előtt; egyébként az opera elnyomta a drámát, a látványos darabok győzelmet arattak a klasszikus műveken. A budai Várszínház és a krisztinavárosi nyári színkör csak nehezen tudott megélni, mert Buda német polgársága zárkózottabb volt a pestinél. A vidéki német színházak részint egyes vándortársulatok kísérletező helyei, részint a bukott ausztriai színigazgatók menedékei voltak. Az országgyűlések idején Pozsonyban jól ment a színészek sora, másutt a városi hatóság és a katonaság nyujtott jelentékeny támogatást a színigazgatóknak. Az egész ország tele volt kóborló osztrák társulatokkal, de helyzetük a magyar színészet diadalmas előretörése miatt egyre nehezebb lett.
A színész-írók közül többen magyartárgyú alkalmi darabokkal és magyarnyelvű dalbetétekkel is kedveskedtek a hazafias nézőközönségnek. Irodalmi értékű drámák írására törekedett ARTNER TERÉZ (Stille Grösse, 1824; Rogneda und Wladimir, 1824) és GRUBER KÁROLY. (Vanina Ornino, 1809; Saul, 1819.) Tragédiáik részint a Sturm und Drang drámaíróinak, részint Shakespeare, Goethe, Schiller és Grillparzer munkáinak hatását mutatják. Költői kifejező erejük méltán késztette elismerésre az egykorú bírálatot. Artner Teréz lírikusnak is kiváló volt, Gruber Károly hazafias ódáival vonta magára a figyelmet.
A líra egyébiránt a külföldi német költészet gyönge visszhangja volt, az epika sem mutatott nagyobb önállóságot. Egyedül PYRKER LÁSZLÓ vonta méltán magára a műértők érdeklődését eposzaival. (Tunisias, 1819; Rudolf von Habsburg, 1825.) Elsősorban hexametereinek zenéjét és nyelvének gazdagságát magasztalták, de a formai művészeten kívül sok nemes tartalmi érték is volt elbeszélő költészetében. (Perlen der heiligen Vorzeit, 1821.) A keresztény szellemű nemzeti eposzban és a szentírási hangulatú legendaköltészetben olyan becsvággyal és hatással dolgozott, hogy nevét egy sorban emlegették a klasszikusokéval. Halála után elhalványult költői dicsősége, munkáihoz alig fordult valaki érdeklődéssel, de formai értékei és nyelvművészete kétségtelenül értékes hagyatéka írói pályájának.
A magyar-német irodalmi törekvések közvetítésével többen szereztek jelentős érdemeket. RUMY KÁROLY, a legelterjedtebb külföldi német folyóiratok munkatársa, nemcsak mint nyelvész és esztétikus fejtett ki sokoldalú munkásságot, hanem a magyar ügynek is jó szolgálatokat tett ismertető cikkeivel. GAAL GYÖRGY németre fordított több magyar írót s németül adta közre magyar mesegyüjteményét. (Märchen der Magyaren, 1822.) Feltűnést keltett gróf MAILÁTH JÁNOS mesegyűjteménye is (Magyarische Sagen, 1825), még inkább antológiája. Az utóbbiban százötven magyar költeményt mutatott be német nyelven a külföldi közönségnek és a magyarul nem tudó hazai német olvasóknak. (Magyarische Gedichte;1825.) Ebben a versgyüjteményben jelent meg értékes költészettörténeti vázlata is. (Übersicht der Geschichte der magyarischen Poesie.) Báró MEDNYÁNSZKY ALJOS mondagyüjtése a magyar költészet gazdag forrása lett, sokan merítettek belőle ihletet és témát elbeszélőink közül. (Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit, 1829.) A tevékeny író a Habsburg-összmonarchia gondolatvilágában mozgott, ennek szellemében bocsátotta közre az osztrák és magyar irodalomra egyaránt ható nevezetes évkönyvét. (Taschenbuch für vaterhändische Geschichte, 1820–1829.)
A pesti egyetemen SCHEDIUS LAJOS, az esztétikus, és HALICZKY ANDRÁS, a német nyelv és irodalom tanára, tettek jó szolgálatokat a korszerű széptudományi szellem erősítésének. Tudományos hatás dolgában messze túlhaladta őket FESSLER IGNÁC AURÉL, a magyar történelem költői tollú feldolgozója. Munkássága nemcsak önmagában véve érték, hanem azért is nevezetes, mert kiváló szolgálatokat tett a magyar romantikus költészetnek, elevenen közvetítette a német eszmeáramlatokat a magyarság számára s Magyarország nemzeti multja felé fordította a külföld érdeklődését. Mint regényíró és színműíró is az érdekesebb egyéniségek közül való. Szépirodalmi miszticizmusát nagy magyar történelmében romantikus történetszemlélet váltotta fel: a köteteit ihlető forrásul forgató elbeszélők és drámaírók ritka szerencséjére.
Német írók:
ARTNER MÁRIA TERÉZIA (szül. 1772. április 19. Sempte, Nyitra megye; megh. 1829. november 25. Zágráb) evangélikus nemescsaládból származott, atyja császári tábornok volt. A korabeli bécsi költőnőkhöz meleg baráti érzelmek csatolták. – Gedichte. Pest és Lipcse 1818. (Válogatott lírai költeményeinek és balladáinak gyüjteménye.) – Stille Grösse. Kassa, 1824. (Történeti dráma. Színhelye egy XVI. századi angol főúri birtok.) – Rogneda und Wladimir. Kassa, 1824. (Történeti dráma. Meséje a X. század szláv világában játszik.)
FESSLER IGNÁC AURÉL (szül. 1756. május 18. Zarándfalva, Moson megye; megh. 1839. december 15. Szentpétervár) kapucinus szerzetes, utóbb evangélikus püspök Oroszországban. Tanulmányait Győrben és Pozsonyban végezte, rajongó hitbuzgalommal lépett be a kapucinusok szerzetesrendjébe, de a kolostori életből lassankint kiábrándult. II. József császár 1784-ben a lembergi egyetemen a keleti nyelvek és az ószövetségi szentírástudomány tanárává nevezte ki. Sidney című szomorújátékának előadása után 1788-ban az osztrák birodalomból a német Sziléziába kellett menekülnie. Néhány évig nevelő volt, 1791-ben áttért az evangélikus vallásra, 1796-tól kezdve Berlinben élt, 1810-ben az orosz kormány alkalmazta. Haláláig Oroszországban maradt, a cár az ágostai hitvallású németek egyik szuperintendensévé, utóbb főszuperintendensévé nevezte ki, fia számára az orosz nemesifjak intézetében rendelt helyet. – Was ist der Kaiser. Bécs, 1782. (Még kapucinusbarát, de már lelkes jozefinista. II. József császár az ő írásos panaszaira szigorítja meg birodalmában a kolostori élet felülvizsgálását.) – Sidney. Ein Trauerspiel in fünf Aufzügen. Köln, 1788. (Antijozefinista célzatú történeti dráma. Angol földön játszik a XVII. században.) – Marc Aurel. Négy kötet. Boroszló, 1790. (Római tárgyú történeti regény.) – Aristides und Themistocles. Két kötet. Berlin, 1792. (Görög tárgyú regény.) – Matthias Corvinus. Két kötet. Boroszló, 1793. (Mint előbbi regényeinek, ennek is több új kiadása jelent meg. Magyar fordítása Mihálkovics József jászkerületi jegyzőtől: Korvinus Mátyás magyar király. Pest, 1813.) – Attila König der Hunnen. Boroszló, 1794. (A több kiadásban megjelent regényt Okolicsányi János felvidéki földbirtokos fordította magyarra: Attila vagyis a régi magyarok első vezérének dicsőségesen viselt dolgai. Pest, 1811) – Sämmtliche Schriften über die Freimaurerei. Három kötet. Freyberg, 1804. (A szerző lelkes szabadkőműves szervező és gondolkodó.) – Ansichten von Religion und Kirchenthum. Három kötet. Berlin, 1805. (Ebben a teológiai munkájában már eltávolodott a felvilágosultság eszmekörétől; régebbi aufklerista életszemléletét a romantikus miszticizmus világával cserélte fel.) – Abelard und Heloďsa. Két kötet. Berlin, 1807. (Ez időben írt vallásos-misztikus regényeinek egyik jellemző példánya.) – Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Tíz kötet. Lipcse, 1812–1825. (Ötvenhat éves korában kezdte meg nagy magyar történelmének közrebocsátását, hatvankilenc éves korában fejezte be nagy művét. A nagyhatású munkából romantikus történetszemlélet áradt, a történettudomány addig feltárt eredményeit megkapó formában tárta olvasói elé, a tudósok és szépírók egyaránt gyönyörködtek európai hírű alkotásában. Tíz kötete a magyar epikusok és drámaírók legfőbb történeti forrása volt évtizedeken keresztül.) – Fesslers Rückblicke auf seine siebzigjährige Pilgerschaft. Boroszló, 1824. (Bölcselő szellemű vallomások: visszapillantás eseményekben gazdag pályájára.)
FESTETICH KÁROLY ALBERT pesti szerkesztő. 1819-ben szépirodalmi folyóiratot indított a következő címmel: Pannonia. Ein vaterländisches Erholungsblatt für Freunde des Schönen, Guten und Wahren. Folyóiratát Trattner János Tamás nyomdájában nyomták s szerdán és szombaton küldték szét Pestről. Semmi sem mutatja jobban a hazai németség szellemi és anyagi erejét, mint ez a lapindítás: Kisfaludy Károly három évvel később is csak nagy erőfeszítéssel tudta megteremteni az évenkint megjelenő Aurórát, ugyanakkor Pest és a vidék elég erős volt a hetenkint kétszer megjelenő német szépirodalmi közlöny fenntartására. A Pannonia sem azért bukott meg 1822 végén, mert nem volt elég előfizetője; a bécsi rendőrminisztérium szüntette meg néhány kellemetlen közleménye és szerkesztőjének gyanús személye miatt. A pesti kémjelentések zsaroló alaknak festették a grófot: eleinte császári és királyi hadnagy volt, azután kilépett a hadseregből, feleségül vett egy rosszhirű színésznőt, minden vagyonát elverte; így indította meg, hogy valamiképen megélhessen, a Pannoniát. A pesti cenzúra főnökének véleménye szerint a gyanús kalandor nem való a szerkesztésre, lapját be kell tiltani. Ilyen előzmények után következett be a lap megszüntetése. A szerkesztő mint iró jelentéktelen volt, olykor közreadott lapjában egy-egy színházi tudósítást, elbeszélést, verset, magyar írók munkáit fordítgatta németre. Több osztrák és német írót is megnyert munkatársul, teret adott a pesti zsidó ifjúság akkor induló íróinak, magát a Pannoniát is zsidó összeköttetései segítségével indította meg. A hazai zsidóság ezzel a folyóirattal lépett ki szellemi elszigeteltségéből, ekkor indult irodalmi útjára. Néhány évtizeddel később a pesti német szerkesztőségeknek a zsidó publicisták, zsurnaliszták és belletristák voltak a legelevenebb tagjai.
GAAL GYÖRGY (1783–1855) bécsi könyvtári tisztviselő. – Életéről és munkáiról: a magyar népköltést és a novellairodalmat tárgyaló fejezetekben. – Gedichte. Drezda, 1812. (Alkalmi költemények, dalok, elégiák, epigrammák, legendák, románcok, balladák.) – Tátika. Bécs, 1820. (Kisfaludy Sándor egyik regéjének fordítása.) – Theater der Magyaren. Brünn, 1820. (Kisfaludy Károly három drámájának fordítása: Tatárok, Ilka, Stibor.) – Polymnia. Négy kötet. Brünn, 1820–1821. (Idézet-lexikon a jelesebb német írók munkáiból egybegyűjtve.) – Märchen der Magyaren. Bécs, 1822. (Németnyelvű magyar mesegyűjteménye nagy hatást tett íróinkra és a külföldi mesekutatókra.) – Sprichwörterbuch in sechs Sprachen. Bécs, 1830. (Német; latin, olasz, francia, angol és magyar közmondások gyüjteménye.) – Die nordischen Gäste. Bécs, 1849. (Hexameteres polgári eposz: Sándor cár látogagatása egy svájci család házában.)
GENERSICH JÁNOS (szül. 1761. augusztus 15. Késmárk; megh. 1825. május 18. Bécs) evangélikus pap, késmárki tanár, élete utolsó éveiben a bécsi protestáns hittudományi intézet tanára. A külföldi híres pedagógusok példájára buzgón dolgozott az ifjúsági irodalom terén. Olvasókönyvei nemcsak a szepességi gyermekeket szórakoztatták és nevelték, hanem Németországba is eljutottak. – Emma. Leben einen glücklichen Mutter. Kassa, 1819. (A kis regény a tiszta családi élet képét tükrözi erős nevelő hatással.)
GIRZIK FERENC (szül. 1760. Prága) színész. Az 1780-as években a pozsonyi német színház tagja volt, az 1790-es évek elején a pesti német színház szerződtette; itt játszott 1811-ig. Több operaszöveget fordított németre. Korán észrevette, hogy a német színházba járó magyar közönségnek, de magának a budai és pesti német polgárságnak is, mennyire tetszenek a magyar vonatkozású színdarabok, ezért hazai történeti és népéleti mozzanatokkal tette népszerűvé drámáit. – Stephan der erste König der Hungarn. Ein Schauspiel in sechs Aufzügen. Pest, 1792. (Újabb kiadása: 1803. A szerző ajánlása: «Der edlen Nation der Hungarn in Unterthänigkeit gewidmet von ihren Verehrern dem Verfasser». A tipikus lovagdrámát 1813-ban Katona József dolgozta át magyarra, ekkor a magyar színészek is sikerrel játszották.) – Hungarns Gastfreundheit. (Szinrekerült Pesten 1802-ben. Gyermekbalett. Egyik főszereplője: «Istók, ein kleiner Tschikosch».) – Die Erstürmung des Prinz Eugenius Thores oder Temeswars Befreiung. (Hazafias történeti tárgyú színdarab. 1813-ban játszották.)
GLATZ JAKAB (szül. 1776. november 17. Poprád, Szepes megye, megh. 1831. szeptember 25. Pozsony) evangélikus pap, a bécsi protestáns hittudományi intézet szervezője. A késmárki evangélikus líceumban Genersich János tanítványa volt. Ifjúsági iratai magyar, francia; olasz, angol, holland és tót nyelven is megjelentek. Szépprózai stílusának vonzó tulajdonságai és tapintatos moralizálása becsültté tették minden könyvét. – Taschenbuch für die deutsche Jugend. Fürth, 1803. (Ifjúsági zsebkönyv.) – Der Wiener Jugendfreund. Bécs, 1805. (Ifjúsági folyóirat.) – Die frohen Kinder oder Erzählungen und Bilder aus der Kinderwelt. Bécs, 1806. (Magyar fordítása Szivós Mihálytól: Pest, 1840.) – Die erzählende Mutter. Lipcse, 1810. (Magyar fordítása Becser Somától: Pest, 1842.) – Moralische Erzählungen. Bécs, 1816. (Magyar fordítása Szivós Mihálytól: Pest, 1845.; továbbá Sztankó-Csapliczky Lillától: Pest, 1861.)
GRUBER KÁROLY ANTAL (szül. 1760. június 28. Szeged; megh. 1840. szeptember 19. Pozsony), a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának tisztviselője, Somogy vármegye táblabírája. Nyugtalan természete miatt nem sokáig maradt egy-egy állásában: volt sóhivatali alkalmazott, magántitkár, nevelő, szerkesztő, színész, élelmezési tiszt. Gróf Széchenyi Ferenc 1806-ban múzeumi könyvtári másodőrré nevezte ki, de pesti életét csakhamar megunta. Bécsbe ment. A bécsi, utóbb pozsonyi Apponyi-könyvtár őri állásában nyugodt menedékhelyre talált. – Dramatische Versuche. Frankfurt és Lipcse, 1794. (Három színmű, köztük egy iránydráma a négerek rabszolgasága ellen.) – Idyllen. Pozsony, 1794. (Gessner-stílusú könyv.) – Hymnus an Pannonia. Bécs, 1804. (Hazafias költészetének egyik jellemző terméke.) – Vanina Ornino. Eine Tragödie in fünf Akten. Pest, 1809. (Korzikai szerelmi történet.) – Saul. Eine Tragödie in fünf Akten. Bécs, 1819. (Bibliai dráma.) – Dramatische Unterhaltungen. Pozsony, 1828. (Négy vígjáték.) – Historia linguae Ungaricae. Pozsony, 1830. (Irodalomtörténeti vázlat latin nyelven.) – Spaetlinge. Pozsony, 1831. (Lírai és elbeszélő költemények.) – Margit. Eine magyarische Erzählung aus unsern Zeiten. Pozsony, 1833. (Érzelmes elbeszélő munka.)
HALICZKY ANDRÁS FRIGYES (szül. 1753. január 16. Bát, Hont megye; megh. 1830. április 12. Pest), a német nyelv és irodalom második tanára a pesti egyetemen. Nagyszombati, besztercebányai, trencséni és budai gimnáziumi tanársága után 1792-ben nevezték ki a pesti egyetem német tanszékére, Hoffmann Lipót Alajos helyére. Harmincöt évi egyetemi tanári szolgálat után, hetvennégy éves korában, nagy arany emlékéremmel kitüntetve vonult nyugalomba. – Termékeny német és latin költő volt, tekintélyes férfiak megéneklésére mindig készen állott, ódái és elégiái az ünneplés és siratás hangjait hallatták. II. Lipót uralkodása idején résztvett az Ephemerides Politicatae Et Litterariae című budai latin hírlap szerkesztésében. Tanári állása mellett cenzor is volt.
KÖFFINGER JÁNOS PÁL (szül. 1786. Nürnberg; megh. 1845. Pest) budai orvos. Költészete elsősorban gondolati líra, de lelkes katonadalokat is írt. – Gedichte. Pest, 1807. (A német klasszikusok hatását mutató verses kötet.) – Lieder für Ungarns Bewaffnete. Pest, 1809. (A Napoleon ellen érzett gyűlölet indulatai és a nemesi fölkelésekkel járó izgalmak a hazai német költők lantján is kifejezést nyertek: a katonaságot harcra buzdították, a polgárságot kitartásra intették, az uralkodócsaládot biztosították a nemzet hűségéről.) – Musen-Almanach Von Und Für Ungarn auf das Jahr 1809. (A gazdag termésű osztrák almanachirodalommal szemben a hazai német szépirodalmi zsebkönyvek száma csekély, de azért egy-egy vállalkozó szellemű szerkesztő időn. kint megpróbálkozott a magyarországi német írók összetoborzásával.) – Koloczaer Codex altdeutscher Gedichte. Pest, 1817. (Mailáth János társaságában.)
LUDWIGH SÁMUEL (szül. 1801. Kőszeg, Vas megye; megh. 1869. Cincinnati, Amerika) ügyvéd és hírlapíró. Harminchat éves korában kivándorolt az Északamerikai Egyesült Államokba, 1848-ban visszatért hazájába, utóbb ismét Amerikába ment s hírlapírással kereste kenyerét. Lírai költeményeiben és balladáiban olvasmányainak visszhangja csendült fel. Több útleírást adott közre. – Theon oder poetische Anklänge des Geistes und des Herzens auf einer Reise nach Syrakus. Pest, 1822. – Gedichte aus dem Jünglingsalter. Kőszeg, 1827. – Myrthensträusse oder Ludwigs originelle Erzählungen, Gedichte und Reisescenen. Lipcse, 1833. – Die Leiche oder Traum, Wahn, Wirklichkeit. Pozsony, 1834. – Kossuth oder der Fall von Ungarn. Historisches Drama in fünf Acten. Baltimore, 1853.
MAILÁTH JÁNOS gróf (szül. 1786. október 5. Pest; megh. 1855. január 3. Bajorország) pestmegyei földbirtokos. A székhelyi gróf Mailáth-nemzetségnek ez a dúsgazdag tagja minden vagyonát eltékozolta, élete évtizedről évtizedre nehezebb lett, hatvankilenc éves korában leányával együtt a bajorországi stahrembergi tóba ölte magát. Kedvteléseihez való szenvedélyes ragaszkodása és egyre növekedő adósságai hajtották az osztrák rendőrség zsoldjába: titokban a bécsi állami hatóságok kéme volt, a magyar politikusok terveiről és magánéletéről bizalmas jelentéseket küldött Bécsbe. Pest vármegye gyűlésein és a pozsonyi országgyűléseken több ízben felszólalt Kossuth Lajos szabadelvű iránya ellen, a bécsi udvari kancellária reakcionárius politikáját konokul védte, de szónoklatainak nem volt hatása. Hallgatói valahogyan megérezték, hogy nem a független meggyőződés vezeti fejtegetéseiben. Halála előtt egy évvel néhány hónapon át őt bízták meg azzal, hogy I. Ferenc József jegyesének, Erzsébet bajor királyi hercegnőnek, előadásokat tartson a magyar történelemből. – Gedichte. Bécs, 1824. (Német költeményeinek gyüjteménye.) – Magyarische Sagen und Märchen. Brünn, 1825. (Stilizált magyar mesék német nyelven.) – Magyarische Gedichte. Stuttgart, 1825. (Költészettörténeti bevezetése nagy emelkedés Wallaszky Pál és Pápay Sámuel úttörő irodalomtörténetéhez mérten. Toldy Ferenc ennek az önálló ítéletű irodalomtörténeti áttekintésnek megállapításaihoz alkalmazkodott a maga Handbuchjában.) – Geschichte der Magyaren. Öt kötet. Bécs, 1828–1831. (Fessler és néhány más történetíró nyomán katolikus szellemben írt magyar történelem.) – Himfy’s auserlesene Liebeslieder. Pest, 1829. (A fordítónak a magyar költők német népszerűsítésében nagy érdemei vannak.) – Geschichte des österreichischen Kaiserstaates. Három kötet. Hamburg, 1834–1842. (A Habsburg-összbirodalom szellemében készült mű.) – Der Dorfnotär. Von Joseph Freiherrn von Eötvös. Három kötet. Pest, 1846. (Utóbb még két kiadása.)
MEDNYÁNSZKY ALAJOS báró (szül. 1784. április 20. Prekopa, Turóc megye; megh. 1844. június 17. Galgóc, Nyitra megye) nyitramegyei földbirtokos, a M. T. Akadémia tagja. Állami tisztviselői szolgálatát a bécsi udvari kancelláriában kezdte, számos megtisztelő megbízást kapott, értékes szolgálatai jutalmául I. Ferenc király belső titkos tanácsossá és Nyitra vármegye főispánjává nevezte ki. Mint Magyarország főkincstárnoka halt meg hatvan éves korában. – Taschenbuch für vaterländische Geschichte. Bécs, 1820–1829. (A nagyhatású szépirodalmi és ismeretterjesztő almanachot báró Hormayr József osztrák udvari történetíró társaságában bocsátotta közre. Az «összhaza» költői erős ösztönzést nyertek köteteikből történeti tárgyak feldolgozására.) – Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungarn. Pest, 1826. (A Vágvölgy mondái. A képekkel díszített kötetet 1844-ben Remellay Gusztáv fordította magyarra.) – Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit. Pest, 1829. (A Taschenbuchban megjelent monda-feldolgozásainak gyüjteménye. A sorozat a magyar epikusok ihlető forrásává lett. Magyarul is megjelent Nyitske Alajos és Szebényi Pál fordításában: Elbeszélések, regék és legendák a magyar előkorból. Két kötet. Pest, 1832–1834.)
PETZ LIPÓT (szül. 1794. február 25. Sopron; megh. 1840. április 16. Sopron) evangélikus pap. Tanulmányait szülővárosában és Jénában végezte, győri és soproni tanár volt, utóbb Kis János szuperintendens mellett lelkészi állást nyert. – Tetralogie tragischer Meister der alten und neueren Zeit. Kassa, 1824. (Aischylos, Sophokles, Shakespeare és Calderon egy-egy tragédiájának verses fordítása az eredet szövegekből. A fordító tökéletesen tudott tíz-tizenkét nyelvet, kitűnően verselt, a műfordításban korának legjobbjaival versenyzett. Lear-fordítását itthon és a külföldön többször is kiadták, Coriolanus-fordítása a Reclam-féle Universal Bibliothek egyik füzetében jelent meg halála után negyedszázaddal.) – Andreas Fáy: Originelle Fabeln und Aphorismen. Győr és Bécs, 1825. (E fordítás révén Fáy András mesegyüjteménye a magyarországi németségre is megtette hatását.) – Nachgelassene Gedichte. Sopron, 1847. (Költői hagyatéka fia kiadásában.)
PYRKER JÁNOS LÁSZLÓ (szül. 1772. november 2. Nagyláng, Fehér megye; megh. 1847. december 2. Bécs) egri érsek. Földbirtokos nemescsaládból származott, a székesfehérvári gimnáziumban Ányos Pál és Virág Benedek voltak a tanárai, húsz éves korában belépett a ciszterci rendbe, negyvenéves korában az alsóausztriai lilienfeldi monostor apátja lett, 1818-ban szepesi püspök, 1821-ben velencei patriárka, 1827-ben egri érsek. A Habsburg-összmonarchia eszméi lelkesítették, irodalmi munkásságával a német kultúra ügyét szolgálta. Húszévi egri főpásztorsága alatt sok jót tett a néppel, iskolákat alapított, fölépítette az egri nagytemplomot. 1844-ben a M. T. Akadémia tiszteleti tagjává választották. Hetvenöt éves korában halt meg. – Historische Schauspiele. Bécs, 1810. (Három magyartárgyú tragédiája: Die Korwinen, Karl der Kleine, Zrinis Tod. Nemzeti szellem nincsen bennük. A szigeti hősről szóló drámáját Körner tanulsággal forgatta a maga Zrínyi-tragédiájának megírásakor.) – Tunisias. Ein Heldengedicht in zwölf Gesängen. Bécs, 1819. (Hőse V. Károly német-római császár. Az eposzt Udvardy János hevesmegyei mérnök fordította magyarra: Buda, 1839.) – Perlen der heiligen Vorzeit. Buda, 1821. (Ótestamentumi történetek költői sorozata. Magyarra hárman is lefordították: Kazinczy Ferenc 1830-ban, Udvardy János hites földmérő 1839-ben és Nagy Zsigmond egri egyházmegyei pap 1842-ben.) – Rudolf von Habsburg. Ein Heldengedicht in zwölf Gesängen. Bécs, 1825. (A Habsburg-ház dicsőítésének jegyében készült eposz.) – Sämmtliche Werke. Három kötet. Stuttgart, 1832–1834. (Utóbb több újabb kiadása.) – Bilder aus dem Leben Jesu und der Apostel. Lipcse, 1842–1843. (Újtestamentumi történetek költői sorozata.) – Legenden der Heiligen. Bécs, 1842. (Vasárnapokra és ünnepnapokra szóló verses legendák gyüjteménye.) – Lieder der Sehnsucht nach den Alpen. Stuttgart, 1845. (Versgyüjtemény: az Alpesek hegyeiért rajongó szerző lírája és leíró költészete.)
RUMY KÁROLY GYÖRGY (szül. 1780. november 18. Igló; megh. 1847. április 5. Esztergom) evangélikus líceumi tanár, utóbb katolikus jogtanár. Valóságos polihisztor volt, amellett olyan termékeny író, hogy halála után közel háromszáz kisebb-nagyobb kéziratos munkát találtak hagyatékában. Száznál több folyóiratba dolgozott, körülbelül hatvanezer levelet írt kortársaihoz, Kazinczy Ferencnek egyik legbuzgóbb levelezője és benső barátja volt. Tanulmányait a késmárki evangélikus líceumban végezte, magyarul a debreceni református kollégiumban tanult meg. Pályája elején az iglói, lőcsei és soproni evangélikus líceumokban tanított, Szomolnokon az ágostai hitvallású gyülekezet lelkipásztora volt, 1813-ban gróf Festetich György meghívta tanárnak a keszthelyi gazdasági iskolába. Itt is csak néhány évig maradt, vándorló hajlama újból győzött akaraterején. A görögkeleti szerbeknél, Karlovicon kapott állást, a patriárka szolgálatában öt évig tanította a szerb líceum ifjúságát, innen is továbbment. Sok hányódása-vetődése után 1824-ben áttért a katolikus vallásra, a hercegprímás néhány évvel később Esztergomban tanári alkalmazással segített inséges helyzetén. Családját nagy nyomorban hagyta hátra, neje kórházban halt meg, egyik fiából utcai koldus lett. – Musen-Almanach von und für Ungarn auf das Jahr 1808. Lőcse, 1808. (Szépirodalmi évkönyvek kiadásával ismételten kísérleteztek hazai német íróink, hogy ilyen módon maguk köré gyüjtsék költő, novellista és ismeretterjesztő kortársaikat. Ilyen évkönyvet adott ki 1800-ra Lübeck János Károly pozsonyi orvos, 1801-re és 1804-re Rösler Kristóf budai lapszerkesztő.) – Theoretisch-praktische Anleitung zum deutschen prosaischen Styl. Bécs, 1813. (Német stilisztika.) – Monumenta Hungarica. Három kötet. Pest, 1815–1817. (Régi magyar történetírók munkáinak kiadása.)
SCHEDIUS LAJOS (1768–1847) pesti egyetemi tanár. – Pályájáról a latin írók között. – Cantate zur frohen Feyers des hohen Namensfestes königlicher Hoheit Josephs Erzherzogs von Österreich, Palatinus des Königreichs Ungarn den 19. März 1804. Pest, 1804. (Énekszöveg József nádor tiszteletére. Zenéje Süssmayer Ferenc bécsi karmestertől.) – Patriotische Worte an Ungarns Adel. Pest, 1809. (Az utolsó nemesi fölkelés alkalmával József nádor és tanácsosai Kisfaludy Sándorral iratták meg a háborúra lelkesítő szózatot. A magyar szöveget Schedius Lajos fordította németre.) – A szépség tudománya. Auróra. 1922. évf. (Esztétikai tanulmány Kisfaludy Károly évkönyvében.)
STIELLY KÁROLY pesti szerkesztő. A Pannonia megszűnése után két esztendőre, 1825-ben, szépirodalmi folyóiratot indított Pesten: Iris. Zeitschrift für Wissen, Kunst und Leben. A budai egyetemi nyomdában nyomták, hetenkint kétszer jelent meg: szerdán és szombaton. 1828-ban szűnt meg. Szerkesztőjéről keveset tudunk, később a temesvári gimnázium tanára volt s a Temesvárer Wochenblättert szerkesztette. Az Iris mellett egyideig Rosenthal Sámuel pesti zsidó írót alkalmazta segédszerkesztőnek, de pártfogoltja visszaélt bizalmával, ezért kénytelen volt őt a szerkesztőségből eltávolítani. Rosenthal egyideig Bécsben próbált szerencsét, azután visszatért Pestre, megindította a Spiegelt s ezzel tönkretette az Irist. A régebbi folyóirat zsidó előfizetői mind átpártoltak az új vállalathoz.
Zsidó írók legelőször Kisfaludy Károly fellépésének évében, 1819-ben, tűnnek fel a magyarországi német sajtó munkásai között. Ekkor indul meg a Pannonia című szépirodalmi és kritikai folyóirat; ennek munkatársai: Saphir Móric, Rosenthal Sámuel, Kornfeld Móric. A vállalat néhány évig áll fenn (1819–1822), az első három úttörőhöz rövidesen még két másik iró csatlakozik: Oppenheim Ignác és Saphir Zsigmond. A Pannonia bukása után a kis csoport az Irisnél (1825–1828) helyezkedik el, a folyóirat segédszerkesztője egyideig Rosenthal Sámuel. Ugyanő szerkeszti a Spiegel (1828–1852) című folyóiratot, ez már teljesen zsidó alapítás. Budán és Pesten kívül az 1830-as évek elejétől kezdve még Pozsonyban tűnnek fel zsidó zsurnaliszták. A napi érdekességű cikkeken és ismeretterjesztő közleményeken kívül verseket, elbeszéléseket, elmélkedéseket és kritikákat írnak lapjaikba.
A zsidó térfoglalásnak ebben a kezdő korszakában SAPHIR MÓRIC (szül. 1795. Lovasberény, Fehér megye; megh. 1858. Baden, Ausztria) vonja magára legjobban a figyelmet. Tehetős házalócsalád gyermeke, rabbinak készül, tanulmányait a prágai jesivában azaz talmudiskolában végzi, egyideig atyja üzletkötéseiben segédkezik, huszonnégy éves korában a Pannonia főmunkatársa lesz (1819), de szarkasztikus támadásai miatt néhány év mulva kénytelen elhagyni Pestet. Bécsből felsőbb rendelettel utasítják ki, Berlinben sem maradhat személyeskedő hangja miatt, Münchenben fogházba csukják. 1832-ben megkeresztelkedik, 1837-ben megindítja Der Humorist című bécsi lapját, azontúl már higgadtabban kötődik kortársaival. Kíméletlen szabadgondolkodóból lassankint körültekintő reakcionáriussá lesz. A pesti német sajtóval haláláig élénk az összeköttetése, itthon nagyon magasztalják, szívesen olvassák a külföldön is. Pesti ifjúsága idején héberül és jiddis zsargonban is írt, de csakhamar irodalmi német nyelven adta közre prózai és verses köteteinek hosszú sorozatát. Újságírói stílusa széles körökben hatott, elmésségét Börne és Heine humorához hasonlították, érzelmes és gúnyos alaphangú költeményeinek megvolt a maga hálás közönsége, humoros prózájának számos utánzója támadt. A magyarországi zsidó zsurnalizmus a szabadságharcig, sőt azontúl is még jó ideig, az ő szellemében dolgozott. – Sógora, ROSENTAL SÁMUEL (szül. 1800 körül Pesten; megh. 1868. Bécsben), az első hazai zsidó szerkesztő, elsősorban fordítással és cikkírással foglalkozott, csak mellékesen verselt. Szerkesztői működését 1825-ben az Irisnél kezdte, 1828-ban megalapította a Spiegelt s húsz esztendőn keresztül állt folyóirata élén. 1848 szeptemberében átadta vállalatát Saphir Zsigmondnak, Pestről Bécsbe távozott. Pesti folyóiratának teljes címe: Der Spiegel oder Blätter für Kunst, Industrie und Mode; 1830-tól: Der Spiegel. Zeitschrift für Literatur, Kunst, Eleganz und Mode; melléklapja 1831-től: Der Schmetterling. Ein Flug- und Ergänzungsblatt zum Spiegel. A vállalat tulajdonképpen Wiesen Ferenc tulajdona volt, mint keresztény ember ő kapta a kiadás és szerkesztés jogát, de az albérletet Rosenthal Sámuel teljhatalommal bírta.) – SAPHIR ZSIGMOND (szül. 1801. Lovasberény, Fehérmegye; megh. 1866. Pest) orvos, a népszerű humorista unokaöccse, pályája elején verseket, novellákat, kritikákat, tréfás elmefuttatásokat írt, később szerkesztő lett. 1839-ben megindította és hat évig szerkesztette a Pesther Tageblattot, 1848-ban átvette Rosenthal Sámueltől a Spiegelt. – KORNFELD MÓRIC pesti orvos a didaktikus lírát művelte. Filozófiai tépelődéseinek versbefoglalása mellett szívesen írt német és héber alkalmi költeményeket is, különösen a királyi család tagjait magasztalta alattvalói hűséggel. – OPPENHEIM IGNÁC pozsonyi rabbi lelkesedéssel csatlakozott a pesti zsidó-német írókhoz; a Pannonia, az Iris és a Spiegel készséggel adott helyet szóvirágokban bővelkedő lírai költeményeinek.
Irodalom. – Kőrösy László: Rumy élete. Budapest, 1880. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Heinrich Gusztáv: Haliczky András Frigyes. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1895. évf. – Bleyer Jakab: Kazinczy Ferenc polémiája az Auróra-körrel 1830-ban. U. o. 1896. évf. – Kaunitz Lajos: Pyrker László élete és művei. Budapest, 1896. – Madarász Flóris: Verseghy és Pyrker. Magyar Szemle. 1901. évf. – Heinrich Gusztáv: Schedius Lajos emlékezete. Vasárnapi Ujság. 1902. évf. – Esztegár László: Kisfaludy Károly mint Pyrker fordítója. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1904. évf. – Gácser József: Gaal György élete és munkássága. Soproni bencés gimnázium értesítője. 1900. – Karenovics József: Zrínyi Miklós a szigetvári hős költészetünkben. Budapest, 1905. – Bayer József: Petz Lipót Shakespeare fordításai. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1907. évf. – Madarász Flóris: Pyrker és a magyar írók. Eger, 1908. – Bleyer Jakab: Hazánk és a német philologia a XIX. század elején. Budapest, 1910. – Bartalos Gyula: Pyrker László és a velencei patriarcha-szék. Egri Egyházmegyei Közlöny, 1911. évf. – Büchler Sándor: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1863-ig. Budapest, 1911. – Várady Zoltán: Gróf Mailáth János szerepe a magyar irodalomban. Máramarossziget, 1911. Bleyer Jakab: Kotzebue és a pesti német színház megnyitása 1812-ben. Heinrich-emlékkönyv. Budapest, 1912. – Buday Károly: Fessler Ignác Aurél a művelődéstörténelemben. Békefi-emlékkönyv. Budapest, 1912. – Heinrich Gusztáv: Graf Johann Mailáth. Ungarische Rundschau. 1912. évf. – Miklós Ferenc: Pyrker költészetének magyar vonatkozásai. Heinrich-emlékkönyv. Budapest, 1912. – Thienemann Tivadar: Német és magyar nyelvújító törekvések. Budapest, 1912. – Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig. Budapest, 1914. – Koszó János: Fessler Ignác Aurél élete és szépirodalmi működése. Budapest, 1915. – Zuber Marianne: A hazai németnyelvű folyóiratok története 1810-ig. Budapest, 1915. – Jánosi Béla: Schedius Lajos esztétikai elmélete. Budapest, 1916. – Kereszty István: A magyar és magyarországi időszaki sajtó időrendi áttekintése. 1705–1867. Budapest, 1916. – Pausz Gabriella: Nemes Artner Mária Terézia és írói köre. Budapest, 1917. – Kádár Jolán: Shakespeare drámái a magyarországi német színpadon 1812-ig. Magyar Shakespeare-Tár. 1917. évf. – U. a.: Német Shakespeare-előadások Pesten és Budán. 1812–1847. U. o. 1918. évf. – U. az: A budai és pesti német színház Shakespeare súgókönyvei. U. o. 1919. évf. – Szepessy Ilona: Grubenfelsi Gruber Károly Antal hazai német író élete és irodalmi működése. Budapest, 1919. – Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig. Budapest, 1922. – Koszó János: Fessler Aurél Ignác, a regény- és történetíró. Budapest, 1923. – Pukánszkyné Kádár Jolán: A pesti és budai német színészet története. 1812–1847. Budapest, 1923. – Zolnai Béla: Magyar janzenisták. Minerva. 1925. évf. – Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926. – Flórián Kata: A kassai német színészet története 1815-ig. Budapest, 1927. – Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777–1848. Két kötet. Budapest, 1927. – Viczián Mária: Nestroy János hazánkban. Budapest, 1927. – Papp Zoltán: Fessler Ignác Aurél és a magyar romantikusok. Pécs, 1928. – Deutsch-Ungarische Heimatsblätter. Herausgegeben von Jakob Bleyer. 1929-től. – Palos Bernardin: Irodalmunk ismertetése XIX. század-eleji német folyóiratokban. Pécs, 1929. – Ujvári Péter: Magyar zsidó lexikon. Budapest, 1929. – Vatter Ilona: A soproni német színészet története 1841-ig. Budapest, 1929. – Farkas Gyula: A magyar romantika. Budapest, 1930. – Osztern Rózsa: Zsidó ujságírók és szépírók a magyarországi németnyelvű időszaki sajtóban a Pester Lloyd mezalapításáig, 1854-ig. Budapest, 1930. – Monsberger Ulrik: A hazai német naptárirodalom története 1821-ig. Budapest, 1931. – Szemző Piroska: Német írók és pesti kiadóik a XIX. században. 1812–1878. Budapest, 1931.
