EÖTVÖS JÓZSEF TANULMÁNYAI.
EÖTVÖS JÓZSEF TANULMÁNYAI.
EÖTVÖS Józsefet az eszmék gazdagságára nézve egyik magyar regényíró sem éri utol. Regényeiben a nemes elvek és mélyenjáró gondolatok egész tömegét halmozta fel. Gondolatainak egész külön gyüjteménye van; igen értékes kötet; az emberről és világról, a test és lélek problémáiról, az irodalomról és tudományról, a társadalomról és politikáról a legszebb szentenciák olvashatók benne. Olyan gondolatok ezek, hogy igazságuknak az ész és szív csak nehezen mondhat ellent. Eszmei mélységük és kifejező erejük a bölcseség és költészet klasszikus megnyilatkozásai.
Emlékbeszédeiben is feltűnik a gondolatok hódító ereje. Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Körösi Csoma Sándor, Széchenyi István, Reguly Antal, Szalay László és Vörösmarty Mihály felett mondott emlékbeszédei az akadémiai szónoklat remekei. Kölcsey Ferenc megalapította, Eötvös József továbbfejlesztette az akadémiai szónoklatot. A Magyar Tudós Társaság legünnepeltebb szónoka volt, emlékbeszédeit nagy stílusművészettel dolgozta ki, erős lendületet vitt minden részletükbe, fejtegetéseit a költői képeknek és hasonlatoknak színpompájával szőötte át. Mesteri módon domborította ki az elhúnyt író vezéreszméit, meggyőző lelkesedéssel szólt érdemeiről, a szív melegével vette körül alakját. Körmondatainak ünnepélyes hullámzásából a hazafias lélek megindultsága áradt.
Politikai beszédei, közéleti tanulmányai, hírlapi cikkei felölelik a reformországgyűlések, szabadságharc, önkényuralom és kiegyezés korának legfontosabb állami és társadalmi kérdéseit 1837-től 1871-ig. Eleinte a börtönrendszer javítása és a zsidók egyenjogusítása érdekében küzdött, később sorra vette a közjog, közigazgatás, közgazdaság bajait, a Bach-korszak alatt főkép a nemzetiségi kérdéssel foglalkozott, a kiegyezés korában kultúrpolitikai programmjának megvalósítását tűzte ki céljául. Nevezetes röpirata: a Kelet Népe és Pesti Hirlap. Kossuth Lajos védelmére írta Széchenyi István ellen. A tisztelet hangján szólt Széchenyi Istvánról, de nem habozott rámutatni Kossuth Lajos iránt tanusított ellenséges magatartására és álláspontjának méltánytalanságára. Jelentős munkája: a Reform. Ebben a megyerendszer ellen felhozható érveket csoportosította.
Tudományos dolgozatai közül kimagaslik A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (1851–1854) című nagyszabású munkája. Mélyreható állambölcseleti fejtegetésekkel vizsgálta benne a szabadság, egyenlőség, nemzetiség eszméit. Főtétele az, hogy az emberiség újkori válságait a politikai szabadságért és az állam kormányzásában való részvételért folytatott küzdelmek okozták. A politikai pártok, ahelyett hogy az egyéni szabadságért küzdöttek volna, az általános szavazati jogért tusakodtak. El akarták érni a politikai függetlenséget, hogy ennek segítségével kivívhassák a társadalmi egyenlőséget és megsemmisítsék az egyéni tulajdont. Az író a magyar politikai irodalom egyik elsőrangú művelője, igazi bölcselő szellem. A század főproblémáját, az egyéni szabadság és a szociális közösség küzdelmét, olyan szigorú tárgyilagossággal, annyi tudással, helyenkint olyam látnoki lélekkel fejtegette, hogy monumentális tanulmányának egyes részletei ma is bámulatra ragadják az olvasót.
Eötvös József nemes világnézetét egyértelműen dícséri a kritika, katolicizmusáról ellentétes nézetek vannak. – Dudek János, a budapesti egyetem hittudományi karán a dogmatika tanára, behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel; Eötvös, szerinte, buzgón járt a katolikus templomba, de bölcseleti vizsgálódásaiban protestáns felfogású volt, a kereszténységet nem isteni, hanem emberi alkotásnak gondolta. Az ilyen katolicizmus nem elégítheti ki az egyházat, a vallásához hű katolikus kénytelen kifogást emelni az író ellen, mint aki felületességével sok katolikust megtévesztett, sokakat vallási közömbösségbe hajtott. (Eötvös József báró emlékezete. Magyar Kultúra. 1913. évf.) – Alszeghy Zsolt szerint e korszak írói és politikusai között a legbensőbb és legnemesebb katolicizmus Eötvöst töltötte el, csakhogy az általános vallási indifferentizmus ellen való küzdelme liberalizmust kívánt tőle a többi vallással szemben is. Tapasztalnia kellett, hogy az ország egyik felekezete sem oly közömbös hitével szemben, mint a katolikus; ez annál jobban fájt neki, mert a szlávság ellen való védelem egyik legerősebb támaszát látta az öntudattól áthatott katolicizmusban; ezért szerette volna megalapítani a katolikus autonómiát is, ezért óhajtotta belekapcsolni a világi hívek érdeklődését az egyházi dolgokba. «A katolikus autonómia mozgalmában így kerül vezéri szerephez Eötvös, küzdve a félreértéssel minden vonalon. Látta, hogy a katolikus államvallás mellé a befogadott felekezetek egyenjogú államvallásokká emelkedtek és látta azt is, hogy azoknak milyen előny akciószabadságuk, független helyzetük és vallásos érdeklődésük.» (A XIX. század magyar irodalma. Budapest, 1923.) – Bánhegyi Jób szerint: «Eötvös mély, meggyőződéses katolicizmusából fakadt az a nemes emberszeretet, melynek elveiért, gyakorlati megvalósulásáért egész életében harcolt. Abból a válságból, amelyet az államban a tömegeknek a politikai jogokban való részesedéséért vívott harca idézett elő, szerinte csak a kereszténység elveinek az állam berendezésében való uralomra jutása segíthet ki.» (A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1930.)
Kiadások. – A zsidók emancipációja. Budapesti Szemle. 1840. évf. (A filoszemita tanulmányt utóbb többször kiadták. Német fordítása Klein Hermanntól Pesten 1840-ben önállóan is megjelent.) – Kelet népe és Pesti Hirlap. Pest, 1841. (Sikeresen cáfolja Széchenyi István érveit. Röpirata egy héttel előbb jelent meg, mint a Felelet Gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól.) – Reform. Lipcse, 1846. (Vezető gondolata a felelős parlamenti kormányzat megteremtése. Munkáját azért nyomatta Lipcsében, hogy a magyar cenzúra ne törülhessen belőle semmit. Német fordítása Henszlmann Imrétől még 1846-ban megjelent.) – A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I. köt. Bécs, 1851. II. köt. Pest, 1854. (Németül is megjelent, a külföldön nagyobb volt a hatása, mint Magyarországban. «Ön próféta volt művének nem egy helyén, írta a szerzőnek Montalembert 1853-ban, és jövendölései hazám szabadsága és méltósága kárára rettenetesen beteljesedtek.») – Gondolatok. Pest, 1864. (Több újabb kiadása és német fordítása. A gyüjtemény értékét az egykorú bírálók Pascal könyvéhez hasonlították.) – A nemzetiségi kérdés. Pest, 1865. (Németre Falk Miksa fordította 1865-ben. A röpiratot a nemzetiségi vezérek bizalmatlanságának eloszlatására szánta. A nemzeti kisebbségek érdeke, szerinte, egy a magyar haza érdekével, a kérdést a jogegyenlőség alapján oldhatjuk meg.) – Báró Eötvös József emlékbeszédei. Pest, 1868. (Irodalmi szónoklatainak java része először a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyveiben jelent meg 1842-től kezdve.) – Báró Eötvös József összes munkái. Húsz kötet. Budapest, 1901–1903. (Tanulmányainak, beszédeinek és egyéb közérdekű prózai munkáinak sorozata Voinovich Géza jegyzeteivel.) – Lukinich Imre kiadása: Báró Eötvös József kiadatlan naplóiból. Minerva. 1925. évf. – Morvay Győző kiadása: Eötvös József báró levelei fiához Eötvös Loránd báróhoz. Irodalomtörténeti Közlemények, 1929–1930. évf. – Kristóf György kiadása: Eötvös József levelei Mikó Imréhez. Erdélyi Múzeum. 1932. évf.
Irodalom. – Csengery Antal: Magyar szónokok és státusférfiak. Pest, 1851. – Lónyay Menyhért: Emlékbeszéd báró Eötvös József fölött. M. T. Akadémia Évkönyvei, 13. köt. Pest, 1872. – Asbóth János: Irodalmi és politikai arcképek. Budapest, 1876. – Gyulai Pál: Emlékbeszédek. Budapest, 1879. – Trefort Ágoston: Eötvös József A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra című munkájáról. Budapest, 1882. – Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek. Budapest, 1882. – Csengery Antal összegyüjtött munkái. Öt kötet. Budapest, 1884. – Pulszky Ferenc: Jellemrajzok. Budapest, 1888. – Zichy Antal: Emlékbeszéd báró Eötvös József fölött. Budapest, 1888. – Salamon Ferenc: Irodalmi tanulmányok. Két kötet. Budapest, 1889. – Belják Pál: Eötvös Gondolatai és Guizot Művelődéstörténete. Magyar Szemle. 1890. évf. – Dudek János: Guizot, Eötvös József. Esztergom, 1890. – Concha Győző: Politika. Budapest, 1895. – Beöthy Ákos A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. Három kötet. Budapest, 1900. – Imre Sándor: Eötvös nézetei az oktatásra vonatkozó állami jogokról és kötelességekről. Magyar Pedagógia. 1900. évf. – Falk Miksa: Kor- és jellemrajzok. Budapest, 1903. – Milhoffer Sándor: Báró Eötvös József. Kecskemét, 1903. – Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József. Budapest, 1903. – Voinovich Géza: Báró Eötvös József. Budapest, 1903. – Váczy János: Báró Eötvös József politikai művei. Századok, 1904. évf. – Bodnár Zsigmond: Eötvös és Kemény. Budapest, 1905. – Radnai Rezső: Báró Eötvös József emlékezete. Budapest, 1906. – Ballagi Aladár: Báró Eötvös József közoktatási politikája. Néptanítók Lapja. 1907. évf. – Kont Ignác: Eötvös és Montalembert. Budapesti Szemle. 1907. évf. – Viszota Gyula: Eötvös és Trefort tervezett folyóirata. Akadémiai Értesítő. 1907. évf. – Baráth Ferenc: Eötvös József. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. – Concha Győző: Báró Eötvös József és a külföldi kritika. Budapesti Szemle. 1908. évf. – Székely György: Báró Eötvös József és a szocializmus. Nemzeti Nőnevelés. 1908. évf. – Imre Sándor: Eötvös nem a multé. Erdélyi Múzeum. 1909. évf. – Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Nyugat. 1911. évf. – Marczali Henrik: Báró Eötvös József, Új Élet. 1912. évf. Alexander Bernát: Eötvös József gondolatai. Budapesti Szemle. 1913. évf. – Beöthy Zsolt: Eötvös, a szónok. Budapesti Szemle. 1913. évf. – Berzeviczy Albert: Báró Eötvös József, mint kultúrpolitikus. Budapesti Szemle. 1913. évf. – Büchler Sándor: Eötvös József báró és a magyar zsidóság. Izraelita Tanügyi Értesítő. 1913. évf. – Dóczi Imre: Báró Eötvös József mint a magyar közoktatásügy szervezője. Magyar Pedagógia. 1913. évf. – Dudek János: Eötvös József báró emlékezete. Magyar Kultúra. 1913. évf. – Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József első beszédei. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1913. évf. – Gesztesi Gyula: Báró Eötvös József. Magyar Figyelő. 1913. évf. – Gyertyánffy István: Báró Eötvös József és a Pedagógium. Magyar Pedagógia. 1913. évf. – Heinrich Gusztáv: Eötvös és az Akadémia. Akadémiai Értesítő. 1913. évf. – Heller Bernát: Eötvös József báró. Izr. Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. 1913. – Heller Bernát: Eötvös József báró, a népköltés és a néprajz. Ethnographia. 1913. évf. – Imre Sándor: Báró Eötvös József művelődési politikája. Polgári Iskolai Közlöny. 1913. évf. – Jászi Oszkár: Báró Eötvös József állambölcselete és politikája. Huszadik Század. 1913. évf. – Lakatos Vince: Eötvös József báró gondolatai a kereszténységről. Keszthelyi premontrei gimnázium értesítője. 1913. – Láng István: Báró Eötvös József és a XIX. század uralkodó eszméi. Magyar Társadalomtudományi Szemle. 1913. évf. – Neményi Imre: Emlékbeszéd báró Eötvös József születésének századik évfordulóján. Budapest, 1913. évf. – Schneller István: Adalék Eötvös személyiségének megértéséhez. Magyar Pedagógia. 1913. évf. – Schöpflin Aladár: Eötvös. Nyugat. 1913. évf. – Szabó Dezső: Eötvös írói egyénisége. Huszadik Század. 1913. évf. – Berzeviczy Albert: Báró Eötvös József és a nemzetiségi kérdés. Budapesti Szemle. 1914. évf. – Császár Elemér: Báró Eötvös József. Budapesti Szemle. 1914. évf. – Görög Imre: Eötvös József báró, mint államférfi. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1914. évf. – Husztiné Révhegyi Rózsi: Eötvös esztétikai álláspontja. Budapesti Szemle. 1914. évf. – Lázár Béla: Báró Eötvös József művészpolitikája. Művészet. 1914. évf. – Négyesy László: Báró Eötvös József emlékezete. Irodalomtörténet. 1914. évf. – Zolnai Béla: Báró Eötvös József levelei német tudósokhoz. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1914. évf. – Ágner Lajos: Eötvös emlékezete a középiskolában. Magyar Pedagógia. 1915. évf. – Andrássy Gyula: Báró Eötvös József és a német szövetség politikája. Történeti Szemle, 1915. évf. – Bihari Károly: Báró Eötvös József politikája. Budapest, 1916. – Elek Oszkár: Az írek nyomora a magyar irodalomban. Uránia. 1916. évf. – Concha Győző: Eötvös és Montalembert barátsága. Budapest, 1918. – Viszota Gyula: Báró Eötvös József levelei Széchenyi közlekedési javaslatairól. Budapesti Szemle. 1919. évf. – Barabási Kun József: Madách és Eötvös. U. o. 1924. évf. – Borbély István: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1924. évf. – Császár Elemér: A magyar irodalmi kritika története. Budapest, 1925. – Kornis Gyula: Eötvös József és az állampolgári nevelés. Néptanítók Lapja. 1926. évf. – Rácz Lajos: Rousseau és Magyarország. Debreceni Szemle. 1927. évf. – Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Debrecen és Budapest, 1928. – Berzeviczy Albert: A két Eötvös. Budapesti Szemle, 1929. évf. – Lukinich Imre: Báró Eötvös József. Néptanítók Lapja. 1930. évf. – Takáts Mária: A nőnevelés Eötvös gondolatvilágában. Budapest, 1931. – Havas Miksa: Eötvös József báró a ma szemszögéből. Budapest, 1933.
