JUTTATOTT ERDŐ VAGY ÚJBIRTOK
JUTTATOTT ERDŐ VAGY ÚJBIRTOK
Az 1945-ös földosztáskor a hegyvidékeken a nagy erdőterületekkel rendelkező uradalmak birtokából a szántóföld mellett vagy helyett erdőt juttattak a rászoruló szegényeknek, nagycsaládosoknak. Az erdőket nem osztották szét, hanem a volt úrbéres birtokossághoz hasonlóan közösen kezelték, s működésükhöz ugyanolyan szervezeteket hoztak létre. Ezek neve új erdőbirtokosság, juttatott erdő vagy poletár erdő (Felsőtárkány). Elsősorban azok kaptak jogot az új erdőben, akiknek az úrbéres közbirtokosságban nem volt illetőségük. Ózd-Sajóvárkonyon, akinek 3 méternél kevesebb fa járt évente a régi erdőből, annak 2 méterrel kiegészítették a jogát. Tarnaleleszen 2 hold volt az adható legkevesebb erdőterület. Az erdőosztásnál a gyerekek számát és a háborúban való részvételt is figyelembe vették. Regécen fél holdtól 5 holdig, Háromhután viszont legalább 10 holdat kapott egy-egy család. Az újbirtokosságoknál az erdőből való részesedés a kapott holdszám alapján történt. Mogyoróskán az 1970-es évek végén is működött a Somhegyi Újerdő Birtokossági Társulat, Ózd-Sajóvárkonyon pedig az 1990-es években is létezik az Újerdő Birtokosság (Petercsák T. 1992: 70–71). Baranya megyében 38 ilyen erdőbirtokossági társulat alakult 2426 kat. h. erdőterülettel (Kollwentz Ö. 1978: 13).
Ezek a birtokosságok a régiek mintájára működtek, volt vezetőségük is. A fa elosztása azonban kevés helyen történik sorsolással, cédulahúzással. Gyakoribb, hogy a bérmunkásokkal méterbe vágatott fát a vezetőség megszámozza. A tagok a pénztárostól vagy az erdőgazdától kapnak egy igazoló cédulát, melyen az illető neve és a méterfa száma szerepel. Az új birtokosságnál nem adják el a jogot, csak az évi fajárandóságot ruházhatják át esetenként másra, rendszerint rokonra. Ózd-Sajóvárkonyon 221az 1980-as, 1990-es években a tagoknak kiosztott fán kívül jelentős mennyiséget értékesítenek. Ebből fedezik az adót, erdőkezelést, fizetik a favágókat, de még a tagságnak járó fa fuvarköltségét is. Esetenként részesedést is osztanak (Petercsák T. 1992: 70–71).
