A VÁSÁROK MINT A KULTÚRA KÖZVETÍTŐI
649A VÁSÁROK MINT A KULTÚRA KÖZVETÍTŐI
A vásárok másik fontos funkciója társadalmi vonatkozású. A vásár mindenekelőtt találkozási hely és alkalom; a feudális falu számára szinte az egyedüli lehetőség volt arra, hogy lakosai falujukból kimozduljanak és ún. külső kapcsolatokat létesítsenek. Egy-egy vásáron helybeliek érintkeznek máshová valókkal, netalán külföldi idegenekkel vagy más etnikumhoz tartozókkal. Találkoznak egy-egy vásáron a különböző vallású és egyházhoz tartozó vásározók is. Öregek találkoznak fiatalokkal, javakorabeliekkel; férfiak nőkkel, szakmabeliek egymással és más szakmabeliekkel, jobbágyok nemesekkel, polgárokkal, szegények gazdagokkal, műveltek kevésbé műveltekkel, rokonokkal és nem rokonokkal, ismerősökkel és nem ismerősökkel, barátokkal és nem barátokkal. Mindez több szempontból is jelentős. Mindenekelőtt azért, mert a vásározók vásárra járásuk közben bizonyos földrajzi tájékozottságra tettek szert. Különösen fontos az ugyanazon szakmához tartozók érintkezése a szakmai újítások, eljárások terjesztése szempontjából. Nemcsak az ipar területén, mint gondolhatnánk, hanem a mezőgazdaságban is, ahol ugyancsak új fajták bevezetése, új eljárások és eszközök elterjesztésének keretei lehetnek a vásári alkalmak. Műszóval információszerzésnek nevezhetnénk leginkább e vásári találkozásokat, mégpedig az élet minden – nemcsak gazdasági és szakmai – területére vonatkozóan. Az információszerzés körébe tartozik a hírelés, azaz a hírek adása-vevése, terjesztése is, legyenek azok bármilyen természetűek, például politikaiak is. A vásárok voltak a középkorban a hivatalos híradások, hirdetések, perbe hívások, idézések alkalmai is. A vásárokon hajtották végre az ítéleteket, hogy minél nagyobb híre legyen az igazságszolgáltatásnak. A vásárokon keresztül történő híradások-hírvételek legjelentősebbjei azok, amelyek az eszmefejlődés eredményeit teszik általánosan ismertté, és válnak ezáltal nagyszabású gazdasági, társadalmi és kulturális, nemkülönben politikai változások előkészítőivé.
A vásárok kulturális funkciója is számottevő. Itt nemcsak a közvetlen kulturális vonatkozásokra, például könyvárusításra kell gondolnunk, hanem a vásári sokadalomnak mint alkalmi közösségnek a kulturális megnyilvánulásaira is. Például arra, hogy a vásárok jó alkalmak a nyelvtanulásra, amennyiben a vásáron megjelenő idegenek saját nyelvükön nevezik az árukat, a mértékeket, fejezik ki tetszésüket vagy nemtetszésüket az áruk minősége, mennyisége, ára és egyéb jellemzői felől. Olyan vásárhelyeken, ahol nagyobb számú más etnikumú, nyelvű vásározók jelennek meg rendszeresen, a közigazgatási jellegű, az árucseréhez tartozó és egyéb feliratok is több nyelven készültek. Ezek elolvasása, megértése is a vásárokhoz fűződő nyelvtanulás egyik fajtája. Nem is szólva arról, hogy a vásárokon alakultak ki leginkább azok a cserepárok, akiknek az volt a céljuk, hogy a vásáron megjelenő, különböző nyelveken beszélő vásározók megtanulják egymás nyelvét. Nemcsak az ún. cseregyerek intézmény nagy hányada volt vásári eredeztetésű, hanem más rokon intézményeké is. Például ajánlatos volt, ha a fuvarosok és hajcsárok, különösen a hosszú fuvart vállalók, illetve a távolsági hajcsárok több nyelvet ismertek, mert munkájuk során nyelvtudásuknak nagy hasznát vették. A vándorúton lévő mesterlegények útjai és idegenben való munkavállalásuk azt a célt is szolgálta, hogy a kérdéses nyelvet megtanulják (Domonkos O. 1972). Sok esetben már az inasokat is távol idegenbe, más nyelvű mesterekhez szegődtették, nyelvtanulási céllal is. A szerződtető idegen mestert gyakran valamelyik vásáron ismerték meg; vásári forgolódásából következtettek szakmai tudására, pedagógiai adottságaira. A nyelvtanulás, nyelvi tájékozottság szerzése mellett nem volt jelentéktelen az a szakmai tájékozódás sem, amire a 650vásározó parasztok, iparosok, kereskedők szert tettek. A vásáron szerzett szakmai ismeretek alapját képezte egy bizonyos állandóan bővülő anyagismeret, a számolási, számítási készség fokozása, a mérés és a mértékek gyakorlati ismerete (Román 1986).
A vásári szórakoztatásnak is volt mindig valamelyes kulturális hatása, művelődési eredménye. A vásári színjátszás, bábjátszás, a panorámák, panoptikumok nézegetése, a különböző mutatványosok produkcióinak egy része, az állatseregletek bemutatása, a képmutogatók magyarázatainak figyelemmel kísérése, a históriák, hírversek meghallgatása közvetlen ismeretszerzés is volt (Takács L. 1953; 1976).
Mindezek a funkciók a maguk összességében két irányba hatottak. Először is elősegítették egy-egy táj kulturális integrálódását, másodszor pedig – eléggé paradox módon – a vásáron részt vevő különböző etnikumú és az élet sok más területén egymástól különböző, eltérő életgyakorlattal bírók közti különbségeket konzerválták, s az egymástól való elkülönülésüket szolgálták.
A vásárok sokféle és fontos funkcióinak kell tulajdonítanunk, hogy a vásárok számos életforma, életmód közvetlen alakítói voltak. Ilyen például a vásározó kézműves, a vásározó kereskedő, a kupec, a kofa, a vásári fuvaros, a hajcsár, a felhajtó vagy szenzál, a vásári mutatványos, a vásári korcsmáros, lacikonyhás, mázsáló, a vásári őgyelgő, a piaci légy, a vásári koldus stb. életmódja (Dankó 1979b).
