VÁSÁRÖVEZETEK
VÁSÁRÖVEZETEK
Bármennyire is egy jogszabálynak, a vásárszabadalomnak köszönhették vásáraink létüket, egyes településeink vásárhellyé alakulásában elsődlegesen azok a földrajzi-gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők érvényesültek, amelyekről már az előzőekben szó esett. Minthogy a vásárszabadalmak általában már meglévő, hagyományosan működő vásárokat legalizáltak, tehát a kérdéses vásárhelyen már a vásárszabadalmat megelőző időkben is tartottak vásárokat, a vásárhely kialakulásában döntő tényezőknek vesszük a földrajzi adottságokat. Vásárövezeteink a Kárpátok láncolata és a hozzá tartozó belső hegységek déli (Nagyszombat, Nyitra, Párkány, Vác, Balassagyarmat, Szécsény, Gyöngyös, Pásztó, Hatvan, Miskolc, Rimaszécs, Rimaszombat, Rozsnyó, Szerencs, Tokaj, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Gönc, Kassa, Ungvár), nyugati (Beregszász, Munkács, Máramarossziget, Nagybánya, Szatmárnémeti, Nagykároly, Tasnád, Zilah, Érmihályfalva, Margitta, Nagyvárad, Nagyszalonta, Világos, Arad, Lippa, Gyula, Temesvár), az Alpok keleti (Lendva, Zalaegerszeg, Szombathely, Kőszeg, Felsőőr, Kismarton, Sopron, Csepreg) lábainál és a síkság találkozásánál alakultak ki. Délen a balkáni hegyek északi nyúlványai nem képeznek vásárövet, mert fölöttük folyik el a Száva, a Duna, így az e tájon létesült vásárhelyek (Futak, újvidék, Palánka, Eszék, Zimony, Pancsova) a folyami átkelőhelyeknél, folyamtorkolatoknál, folyók partjain kialakult vásárok körébe tartoznak. Vásáraink közül folyami átkelőhelyeken keletkeztek a következők: Buda, Pest, Győr, Dunaföldvár, Baja, Kalocsa, Komárom, Szolnok, Csongrád, Szeged, Makó, Marosvásárhely, Tiszafüred, Vásárosnamény, Eszék, Nagykanizsa. Fontos szárazföldi utak találkozásánál pedig a következő vásáraink létesültek: Debrecen, Nyíregyháza, Kisvárda, Hódmezővásárhely, Szentes, Szabadka, Békés, Torontálvásárhely, Kecskemét. Egy-egy nagy kiterjedésű földrajzi és termelési egység, táj földrajzi központját képezően alakult vásáraink: Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Bánffyhunyad, Dés, Belényes, Mezőtúr, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Jászberény, Kiskunhalas, Szabadka, Székesfehérvár, Győr, Kaposvár, Veszprém, Mosonmagyaróvár, Kapuvár, Siklós. Völgybejárati vásáraink: Miskolc, Eger, Torda, Déva, Aranyosmarót, Korpona. A társadalmi okokkal magyarázható vásáralakulásaink közül említhetjük a váralja településekből alakult vásárainkat: Szinyérváralja, Krasznahorkaváralja, Szepesváralja (amelyek neveikben is mindmáig megőrizték a váralja eredetet), valamint Budát, Székesfehérvárt, Csanádot, Zemplént, Putnokot, Segesvárt, Gyulafehérvárt, Hevest, Abaújvárt, Gömört, Temesvárt stb. Tekintettel arra, hogy a várakkal kapcsolatban a váraljákból alakult vásárhelyek egyúttal közigazgatási, uradalmi központok is voltak, ispánsági székhelyek, megyeközpontok, az ilyen indítékú vásáraink közül is említünk néhányat: Baranyavár, Békés, Bihar, Kálló, Nógrád, Csejte, Bács, Erdőd, Zólyom, Nagykároly stb. Az egyházi központok, püspökségi székhelyek, káptalanok, nagy kolostorok is vásárképző erővel bírtak. Eger, Kalocsa, Pécs, Pécsvárad, Vác, Csanád, Nagyvárad és más vásárok esetében is az egyházszervezeti központ jelleg döntő módon közreműködött a vásárhellyé alalulásban. A búcsúvásárok 657eredeztetése is ide, illetve a földrajzi adottságokra vezethető vissza, hiszen egyszerű templomot is csak kellő földrajzi adottságokkal bíró településeken építettek, nemhogy a püspökségeket, kolostorokat ne kedvező földrajzi adottságokkal bíró településeken szervezték volna meg.
)
A hódoltság alatt majd minden jelentősebb vásárhelyünk vására tovább élt, sőt közülük nem egy még gyarapodott is (Takáts 1915–1917: III. 1–5, 10–18). Mégpedig azáltal, hogy a török elvágta a nyugatra tartó vásározás, kereskedelem útját, vagy legalábbis, mint a szavasmarha-kereskedelem esetében, irányát megváltoztatta (Zimányi 1972). Helyette vásárainkat erőteljesen orientalizálta; megnyitotta számukra a keleti kereskedelmet. A hódoltság alatt a magyar kereskedelem szinte észrevétlenül a törökök és a különféle török alattvalók (görögök, szerbek, örmények, albánok) kezébe került (Takáts 1899b; 1900; 1915–1917: II. 216–221). A török kiűzése és Erdély függetlenségének megszüntetése után, amikor e középkori eredetű vásároknak az ország újrarendezése miatt az ideje lejárt, és az újratelepülő városoknak új vásárszabadalmakért kellett folyamodniuk, kereskedelmünk továbbra is a hajdani török alattvalók, görög, örmény, szerb stb. kompániák kezén maradt egészen a feudalizmus bomlása idejéig (Balázs P. 1980; Gyimesi 1975, 1981, 1982–1983; Horváth M. 1840; Hőgye 1986; Tok 1985; Tóth, Zs. 1974–1978).
