VÁSÁRSZABADALMAK
VÁSÁRSZABADALMAK
A továbbiakban vásáraink történetét a magyar településtörténet keretei közt vizsgáljuk. A középkori magyar falvak és a magyar falurendszer kialakulása magával hozta a vásárhelyek rendszerének kialakulását (Szabó I. 1966; 1969). Vásáraink a továbbiakban nem a falvakban létesültek, hanem városainkban, előszeretettel mezővárosainkban, az oppidumokban. Itt korán elkülönültek a kézművesek, akik termékeiket elsősorban saját vásáraikon, illetve kialakított vásározó körzeteik vásárain árulták. A városi, illetve mezővárosi fejlődés szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy lakosságuk közt munkamegosztás ment végbe, és hogy ennek kapcsán megjelentek a kézművesek, sőt kisebb mértékben a kereskedők is. A kézművesek, iparosok (később céhes iparosok) és kereskedők megjelenése, tevékenysége egyszerre volt magyar viszonylatban is egyrészt a városiasodás, másrészt a vásárfejlődés nélkülözhetetlen tényezője (Szűcs J. 1955; Szádeczky 1913; Major 1966; Fügedi E. 1972; Éri–Nagy–Nagybákay 1975–1976: I.). A vásárok alapja a vásárszabadalom vagy vásárprivilégium volt. Ezeket királyaink egyházi és világi földesurak, püspökségek, káptalanok, kolostorok kérésére adták ki valamelyik városuk, mezővárosuk részére. A korai középkorból külön, önálló vásárszabadalommal nemigen találkozunk, mert a városszabadalmak magukba foglalták – nemegyszer kellő részletezéssel – a város vásárprivilégiumát is (Bácskai 1965; Fügedi E. 1959, 1971; Györffy Gy. 1966–1967; Illéssy 1898, 1900). Mind a királynak, mind a vásárjoggal bíró földesúrnak és helységnek fontosak voltak a vásárok nemcsak a vásárjövedelmek miatt, hanem azért is, mert a vásárokon keresztül kapcsolódtak be leginkább a megye, az ország gazdasági, társadalmi és kulturális életébe. Ezért mind királyaink, mind pedig földesuraink, megyei és városi, valamint fő egyházi vezetőink igyekeztek mindent elkövetni a vásárok biztonságos megtartása, az adás-vevés szabadsága, a vásározók félelem és károk, veszedelmek nélküli jövése-menése, áruszállítása érdekében. Ennek ellenére feudalizmus kori vásáraink és vásározóink sokat szenvedtek a különféle hatalmaskodásoktól: áru-, haszonelkobzásoktól, vásárfeldúlásoktól. Vásározóinknak különben is sok gondja-baja volt, hiszen nemcsak a vásárvámot kellett megfizetniük, hanem az útjukba eső különböző vámokat is. Eleget kellett tenniük a különféle árumegállító joggal bíró főurak, városok követeléseinek is. Pedig az árumegállító jog mind az eladó, mind a vevő szempontjából hátrányos volt. Talán egyedül a vásártartó városok húztak belőle hasznot, tudniillik az árumegállítással fokozták saját vásáraik 656forgalmát, míg másokét csökkentették. Egyes városaink közt ezért folytak szinte évszázados harcok az árumegállítási jog gyakorlása miatt.
Ennek ellenére vásáraink a középkor folyamán oly mértékben megerősödtek és illeszkedtek bele az európai kereskedelembe, hogy a 16. század eleji feudális anarchia és az azt követő másfélszáz éves török hódoltság sem tudta őket tönkretenni.
