VÁSÁRRENDTARTÁSOK, VÁSÁRBÍRÓ | Magyar néprajz

VÁSÁRRENDTARTÁSOK, VÁSÁRBÍRÓ

A 18. századi vásárainkban és kereskedelmünkben a volt török alattvalók, főleg balkáni kereskedők és kereskedőkompániák mellett fokozatosan egyre nagyobb tért hódítottak a németek (osztrákok), csehek, illetve a Kárpát-medence inkább kézművességgel, kereskedéssel és közlekedéssel-szállítással foglalkozó különféle népei: szlovákok, szerbek stb. – és természetesen a magyarok is. A 18. század végére felvirágzott magyar vásárok szigorúan a kiadott vásárszabadalmaknak megfelelően zajlottak le. A vásárok konkrét lebonyolítását a vásárszabadalmak alapján készített vásárrendtartások előírásai szabályozták. A vásáron való részvételt, a vásárok megrendezését nemcsak a vásárrendtartások szabályozták, hanem a céhszabályzatok is, legalábbis a vásározó iparosokat illetően (Szádeczky 1913; Eperjessy 1967; Takács B. 1984). A vásárrendtartások mindenekelőtt a vásárok időpontjáról (hány vásár van évente, azokat mikor tartják), időtartamáról (hány naposak a vásárok, melyik napon milyen vásár van, naponta mettől meddig lehet árusítani egyáltalán), helyéről vagy helyeiről (hol, milyen körülmények között tartják a vásárt, puszta vagy körülkerített, esetleg árkolt vásártereken, kutak, mázsaház, cédulaház, vámház van-e, s ha igen, hol és hogyan vehetők igénybe), a vásár tisztaságának ellenőrzéséről (igaz jószágot, terményt vagy terméket árusítanak-e, igaz mértékeket, pénzt használnak-e, az áruk minősége megfelelő-e vagy sem, az eladásra kerülő állatok nem betegek-e stb.), a vásáron történő veszekedések, verekedések, viták, csalások, bűntettek megakadályozásáról és megbüntetéséről intézkedtek. De arról is szóltak, hogy a vásárvámot (helypénz) hogyan, miben állapították meg (13. táblázat), s azt is ellenőrizték, hogy a vásáron csak a vásárvámot (helypénzt) megfizetettek árulhassanak. A legtöbb vásárrendtartás a mindezek elvégzésére létrehozott vásárbíróság és vásári rendőrség hatásköre felől is intézkedik. A vásárrendtartásoknak nagyon változatos és már csak ezért is fontos részei azok a rendelkezések, amelyek a vásározók részvételéről szólnak (helyiek-e vagy sem, idegenek-e vagy megyebeliek), s amelyek az ún. elővásárlásokról rendelkeznek (a vidékiek, valamint a kereskedők, kofák, kupecek csak később vásárolhatnak, és nem a vásár megnyitása után közvetlenül stb.). Az árakról általában külön szabályzatok, a limitációk rendelkeztek. A vásártartó városi vagy mezővárosi vezetőségnek joga és lehetősége volt arra, hogy vásáraira, hetivásáraira árszabályokat készítsen, s az azokban foglaltakat megtartassa. Ezek a limitációk egyrészt a vásárokon árusított áruk összességére, másrészt egyes áruféleségekre vagy árucsoportokra vonatkoztak. A 15-18. századi megyei, városi statútumaink java része ilyen limitációkból áll (Kolosváry-Óvári 1885–1897). Az idők folyamán, többek között a helytörténeti kutatások árucserére, kereskedelemre vonatkozó vizsgálódásainak köszönhetően a limitációk száma tetemesen megszaporodott. Olyannyira, hogy szükségessé vált újabb rendszerezésük, a kutatás számára való előkészítésük (Domonkos O.–Kiss M.–Nagybákay P. 1986). A limitációkkal némileg összefüggenek azok a tarifajegyzékek, amelyekben egy-egy megye vagy város a hatáskörébe tartozó híd, rév használatáért szedett díjakat tüntette fel.

65813. táblázat. Vásári tarifa a Makó, Nagylak és Batonya (Csanád megye) vásáros helységekben 1867. április 1-től fizetendő helypénzekről

Folyó szám		Oszt. érték
Folyó szám		frt.	kr
1	Egy vásáros sátortól	–	60
2	Egy első rendű portéka s kalmár sátortól	–	40
3	Egy másod rendű portéka s kalmár sátortól	–	30
4	Egy harmad rendű portéka s kalmár sátortól	–	20
5	Egy mézes kalácsos	–	30
6	Egy tiroli sátortól	–	40
7	Egy gyolcs, csipke sáfrány s egyéb aprólékot áruló	–	7
8	Egy nagyobb portékával, úgymint vászonnal (ide értve a hátas vagy földön áruló zsidókat is) szappannal megterhelt kocsitól	–	20
9	Egy gyolcsos tót a kocsitól	–	20
10	Egy csizmadia fizet a kocsitól	–	20
11	Egy timár fizet a kocsitól	–	30
12	Egy szabó fizet a kocsitól	–	20
43	Egy szürszabó fizet a kocsitól	–	25
14	Egy német szűcs fizet a kocsitól	–	30
15	Egy magyar szűcs fizet a kocsitól	–	20
16	Egy első rendű kalapos fizet a sátorért	–	20
17	Egy másod rendű kalapos fizet a sátorért	–
18	Egy cserző varga fizet a sátorért	–	15
19	Egy gombkötő fizet a sátorért	–	10
20	Egy lakatos fizet a sátorért	–	7
21	Egy fazékas fizet a sátorért	–	14
22	Egy köszörűs fizet a sátorért	–	5
23	Egy pokróc áruló fizet a sátorért	–	10
24	Egy könyvkötő fizet a sátorért	–	5
25	Egy szíjgyártó fizet a sátorért	–	14
26	Egy bádogos fizet a sátorért	–	14
27	Egy késáruló háton fizet a sátorért	–	4
28	Egy késáruló kocsival fizet a sátorért	–	14
29	Egy kötélverő fizet a sátorért	–	10
30	Egy rosta vagy szita áruló kocsival	–	20
31	Egy rosta vagy szita áruló háton	–	7
32	Egy üveges sátortól	–	14
33	Egy asztalos sátortól	–	20
34	Egy fésüs	–	8
35	Egy rézmüves	–	35
36	Egy divatárusnő sátortól	–	50
37	Egy férfi vagy női ruha áruló szabó	–	40
38	Egy 1 lovu terhes kocsitól vagy ökrös szekértől	–	2
39	Egy 2 lovu terhes kocsitól vagy ökrös szekértől	–	4
40	Egy 3 lovu terhes kocsitól vagy ökrös szekértől	–	6
41	Egy 4 lovu terhes kocsitól vagy ökrös szekértől	–	8
42	Egy 1 üres kocsitól mely nem árulás végett jött	–	2
43	Egy 2 üres kocsitól mely nem árulás végett jött	–	4
44	Egy 3 üres kocsitól mely nem árulás végett jött … .	–	6
45	Egy 4 üres kocsitól mely nem árulás végett jött	–	8
	659azonban a hetivásáron 1 db marhás kocsitól vagy szekértől	–	1
	azonban a hetivásáron 2 db marhás kocsitól vagy szekértől	–	2
	azonban a hetivásáron 3 db marhás kocsitól vagy szekértől	–	3
	azonban a hetivásáron 4 db marhás kocsitól vagy szekértől	–	4
46	marosi hajón áruló	–	40
47	Halász hajón áruló	–	20
48	Csolnakon áruló	–	2
49	Vékapénz a gabona méréstől egész napra	–	5
50	Vékapénz a gabona méréstől fél napra	–	3
51	Vékapénz a gabona méréstől negyed napra	–	2
52	Helypénz akár miféle eladás végett behajtott vidéki szarvasmarha darabjától	–	2
53	Helypénz rugott marha vagy csikótól	–	1
54	Egy hízott sertéstől	–	4
55	Egy malacos sertéstől	–	2
56	Egy süldőtől	–	1
57	Egy magános sovány sertéstől	–	1
58	Egy juhtól	–	1
59	Vásári cédula egy eladott ló vagy marhától	–	4
60	az el nem kelt bármiféle marhának kihajtásánál nem fog fizettetni semmi

Feudalizmus korabeli vásáraink, illetve városönkormányzatunk egyik legfontosabb intézménye volt a vásárbíróság. Vásártartó városainkban a többi tisztviselővel együtt választották meg a vásárbírót is, aki tisztségénél fogva általában tagja lett a város magisztrátusának (Kállay 1971). A vásárbíró elsőrendű feladata a vásárjövedelmek behajtása és kezelése, őrzése volt. Ezen túlmenően gondoskodott a vásár időbeli meghirdetéséről helyben és a környéken, a vásártér és építményei rendbetételéről a vásár kezdetére, vásári rendőrség szervezéséről a vásár időtartamára. Felügyelt a vásározók kipakolására, helyfoglalására; az ebből keletkezett vitákat eldöntötte, igyekezett a vásár differenciáltságának megfelelően az egyes árusokat és áruféleségeket a saját helyükre irányítani, kijelölte a sátrak helyét, gondoskodott arról, hogy igaz mértékeket használjanak, s hogy a mérőeszköz nélkül jött árusok hiteles mértékeket kaphassanak kölcsönbe. Szemmel tartotta a gyanús elemeket, ezek távoltartásával is a gyakori vásári csalások, lopások csökkentésére törekedett. Ugyanezt a célt szolgálta 660az azonnali vásári bíráskodás is, amit ugyancsak ő, a vásárbíró végzett. A 18. századtól kezdődően ő állította ki a visákat, azaz a passzusokat, amikkel az eladásra kerülő számosállatok mozgását, adás-vevését követték nyomon és a tulajdont igazolták. A vásárbíró kiemelkedő szerepét jól bizonyítja, hogy egyes nevesebb vásárhelyeken, mint amilyen például a szarvasmarhavásárok tekintetében Mada (Nyírmada) is volt, a vásárbíró számára külön pecsétet készíttettek (Dankó 1979a).

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem